2013
Önellátás
szeptember 2013


Látogatótanítói üzenet, 2013. szeptember

Önellátás

Tanulmányozd ezt az anyagot, és ha helyénvalónak érzed, beszéld meg az általad látogatott nőtestvérekkel. A kérdések használata segíthet a nőtestvérek megerősítésében, valamint abban, hogy a Segítőegylet a saját életednek is szerves részévé váljon. További információkért látogass el a reliefsociety.lds.org oldalra.

Kép
Segítőegyleti pecsét

Hit, család, segítségnyújtás

Az önellátás az a képesség, elkötelezettség és törekvés, hogy gondoskodjunk saját magunk és a családunk lelki és fizikai jólétéről.1

Amikor megtanuljuk és alkalmazzuk az önellátás tantételeit az otthonaikban és a közösségeinkben, lehetőség adódik, hogy gondoskodjunk a szegényekről és a szükséget látokról, valamint segítsünk másoknak önellátóvá válni, hogy kitartsanak a csapások idején.

Kiváltságunk és kötelességünk, hogy önrendelkezésünket használva önellátóvá váljunk mind lelkileg, mind fizikailag. A lelki önellátás és a Mennyei Atyánktól való függés kapcsán Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőt tanította: „Megtérünk és lelkileg önellátóvá válunk, ha imádságos lélekkel a szövetségeink szerint élünk: ha érdemesen veszünk az úrvacsorából, ha érdemesek vagyunk a templomi ajánlásra, és áldozatokat hozva szolgálunk.”2

Hales elder azt tanácsolja, hogy váljunk fizikailag önellátóvá, „melyhez hozzá tartozik a továbbtanulás, a munka megtanulása, és az, hogy megéljünk abból, amit keresünk. Ha kerüljük az adósságot és már most félreteszünk, akkor a jövőben felkészültek leszünk a teljes idejű egyházi szolgálatra. A fizikai és a lelki önellátás célja is az, hogy magasabbra jutva feljebb emelhessük a szükséget szenvedőket is”3.

A szentírásokból

Máté 25:1–13; 1 Timótheus 5:8; Alma 34:27–28; Tan és a szövetségek 44:6; 58:26–29; 88:118

Történelmünkből

Miután az utolsó napi szentek összegyűltek a Sóstó-völgyben, egy elszigetelt sivatagban, Brigham Young elnök azt akarta, hogy gyarapodjanak, és egy végleges otthont teremtsenek meg maguknak. Ez azt jelentette, hogy a szenteknek olyan képességeket kellett elsajátítaniuk, amelyek segítségével önellátóvá tudtak válni. Ebben az erőfeszítésben Young elnök erősen bízott a nők képességeiben, tehetségeiben, hithűségében és hajlandóságában, és konkrét fizikai feladatok elvégzésére buzdította őket. Bár a Segítőegylet konkrét teendői ma már gyakran mások lehetnek, a tantételek állandóak:

  1. Tanuld meg szeretni a munkát és elkerülni a semmittevést!

  2. Sajátítsd el az önfeláldozás lelkületét!

  3. Vállalj személyes felelősséget lelki erődért, egészségedért, műveltségedért, foglalkoztatottságodért, pénzügyeidért, élelmedért és a létfenntartáshoz szükséges egyéb alapvető dolgokért!

  4. Imádkozz hitért és bátorságért, hogy meg tudj küzdeni a kihívásokkal!

  5. Erősítsd meg azokat, akiknek segítségre van szükségük!4

Jegyzetek

  1. Lásd 2. kézikönyv: Az egyház igazgatása (2010). 6.1.1.

  2. Robert D. Hales: Magunkba szállni: Az úrvacsora, a templom és az áldozathozatal a szolgálatban. Liahóna, 2012. máj. 34.

  3. Robert D. Hales: Magunkba szállni, 36.

  4. Lásd Leányaim a királyságomban: A Segítőegylet története és munkássága (2011). 55.

Mit tehetek?

  1. Hogyan segítek a gondjaimra bízott nőtestvéreknek megoldást találni a saját lelki és fizikai szükségleteikre?

  2. Növelem-e a lelki önellátásomat az úrvacsorára történő felkészülés és a szolgálatra való áldozathozatal által?