Igaz tanítványokká válni

Kép

youth, woman, man silhouettes

Minden úrvacsorai gyűlésen kiváltságunkban áll ígéretet tenni Mennyei Atyának, hogy mindig emlékezni fogunk a Szabadítóra, és be fogjuk tartani a parancsolatait, hogy a Lelke velünk lehessen (lásd Moróni 4:3; 5:2; T&Sz 20:77, 79). Amikor magunkra vesszük az Ő nevét, az Őrá való állandó emlékezés már magától fog menni. Ezt sokféleképpen meg tudjuk tenni, de különösen olyankor, amikor másokat szolgálunk az Ő nevében, olvassuk az Ő szent szavait, és azért imádkozunk, hogy megtudjuk, minek a megtételét várja tőlünk.

Az én esetemben az egyik ilyen alkalom akkor volt, amikor egy fiatalembert kereszteltem meg. Tudtam, hogy a Szabadító elrendelt szolgái által lettem elhíva misszionáriusnak, hogy az Ő evangéliumát tanítsam, és hogy tanúságot tegyek Róla és az Ő igaz egyházáról. A misszionáriustársammal együtt megígértük ennek a fiatalembernek, hogy Jézus Krisztus engesztelésének hatalma által meg fog tisztulni, amikor a Szabadítóba vetett hittel bűnbánatot tart, és megkeresztelkedik az Ő egyik felhatalmazott szolgája által.

Amint kiemeltem ezt a fiatalembert a keresztelőmedence vizéből, ezt súgta a fülembe: „Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!” Abban a pillanatban eszembe jutott, ahogy Keresztelő János alámerítette a Szabadítót a Jordán folyóba. Mi több, az is eszembe jutott, hogy egy feltámadt és élő Szabadító szabadítási munkáját végzem – éppúgy a Szentlélek által kísérve, amint az János esetében is volt.

A Szabadítóra való emlékezés számomra – és mindegyikünk számára – több lehet az Ővele kapcsolatos ismeretek és tapasztalatok emlékének felidézésénél. Naponta hozhatunk olyan döntéseket, amelyek közelebb visznek Hozzá a jelenben.

A legegyszerűbb lehet ezek között a szentírások olvasása. Amikor ezt tesszük, szert tehetünk az Ő közelségének érzésére. Számomra a közelség leggyakrabban a Mormon könyve olvasása során jelentkezik. Alig olvasok pár percig a 2 Nefiből, már hallom is a fejemben Nefit és Lehit, amint úgy beszélnek a Szabadítóról, mint akik személyesen ismerik Őt. Érzem ezt a közelséget.

Számotokra talán egy másik szentírás az, amely közelebb visz benneteket Őhozzá. Azonban bárhol és bármikor olvassátok is Isten igéjét, ha a Szabadítóra való emlékezés alázatos és valós szándékával teszitek azt, akkor növelni fogjátok azon vágyatokat, hogy a mindennapi életetek során magatokra vegyétek az Ő nevét.

Ez a vágy meg fogja változtatni azt, ahogy az Úr egyházában szolgáltok. Segítségért fogtok imádkozni Mennyei Atyához még a látszólag apró elhívások felmagasztalásában is. Azt fogjátok kérni segítségképpen, hogy képesek legyetek megfeledkezni magatokról, és jobban összpontosítani arra, amit a Szabadító azoknak szán, akiknek a szolgálatára el lettetek híva.

Én már éreztem az Ő kezét és az Ő közelségét a gyermekeimért végzett szolgálatom során, amikor azért imádkoztam, hogy megtudjam, miként segíthetnék nekik rálelni arra a békességre, melyet kizárólag az evangélium eredményez. Az ilyen pillanatokban kevéssé foglalkoztatott az, hogy sikeres szülőnek tűnjek, annál mélyebben foglalkoztatott viszont a gyermekeim sikeressége és jólléte.

Az a vágy, hogy azt nyújtsuk az általunk szolgáltaknak, amit a Szabadító szeretne adni nekik, olyan imákhoz vezet, amelyek – igazán Jézus Krisztus nevében – a Mennyei Atyához szóló könyörgések. Amikor így imádkozunk – a Szabadító nevében, hittel Őbenne –, az Atya válaszol. Elküldi hozzánk a Szentlelket, hogy utat mutasson, vigasztaljon és buzdítson. Mivel a Lélek mindig tanúságot tesz a Szabadítóról (lásd 3 Nefi 11:32, 36; 28:11; Ether 12:41), ezért növekedni fog azon képességünk, hogy teljes szívünkkel, elménkkel és erőnkkel szeressük az Urat (lásd Márk 12:30; Lukács 10:27; T&Sz 59:5).

A mindennapi és jelen idejű emlékezés áldásai lassan, de biztosan el fognak érkezni, miközben szolgáljuk Őt, lakmározunk az igéjén, és hittel imádkozunk az Ő nevében. Ez az emlékezés pedig úgy fog átalakítani bennünket, hogy az Úr Jézus Krisztus igaz tanítványaivá váljunk a királyságában itt a földön – a későbbiekben pedig Atyja társaságában az eljövendő dicsőséges világban.