Krisztus ajándékai számunkra

December folyamán az óvodákban és az istentiszteleteken a gyermekek fürdőköpenyt és törölközőt öltenek magukra, hogy előadják Jézus születésének történetét.  Az előadásuk rendszerint azzal fejeződik be, hogy a napkeleti bölcsek megtalálják a kisded Jézust, és átadják Neki ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát.

Micsoda érdekes ajándékok voltak ezek!  Bár sokan gyakorlatias jelleget tulajdonítanak nekik, mégis valószínűbb, hogy szimbolikus okokból adták éppen ezeket.

Ez a Jézusnak adott három ajándék nemcsak a Szabadító eljövendő életét vetítette előre,¹ hanem – az Ő küldetése és megváltó áldozata által – a számunkra adott majdani ajándékait is megjelenítette.

Az arany jellemzően a királyoknak adott ajándék,² mivel a királyi mivoltot és származást jelképezi.³

Az arany arra is emlékeztet minket, miként biztosított Jézus Krisztus módot arra, hogy felmagasztosulhassunk.  Mindenkinek, aki Jézus Krisztus szövetséges tanítványaként követi Őt és mindvégig kitart, megadatik az „igazlelkűség koronája”⁴.  Krisztus ezen igaz követői a „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet”⁵. És valóban, Jézus Krisztusnak köszönhetően egy nap „trónokat, királyságokat, fejedelemségeket és hatalmakat, birodalmakat, minden magasságot és mélységet”⁶ örökölhetünk.  Az arany emlékeztet minket minden ajándékok legfőbb jogarára – a felmagasztosulásra –, mely csakis Jézus Krisztus, „a királyoknak Királya” által vált elérhetővé számunkra.⁷

A tömjén édes fagyantából nyert anyag, melyet papsági szertartásokhoz, égő felajánlások bemutatásához és a papok felkenésére szolgáló olajként használtak.⁸  A tömjén Jézusnak a nagy főpapi mivoltára utal,⁹ továbbá arra emlékeztet miket, hogy Ő Isten Báránya is¹⁰ – a „nagy és utolsó áldozat…, igen, végtelen és örökkévaló”¹¹.

A tömjén a Szabadító szeretetének ajándékára emlékeztet minket – arra a szeretetre, mely elég erős volt ahhoz, hogy Jézus letegye értünk az életét.  “Nincsen senkiben nagyobb szeretet [ennél]…”¹².

Az Újszövetségben a mirhát általában bebalzsamozáshoz és temetésekkor használják tartósító tulajdonságai miatt.¹³ A mirha orvosi felhasználása Krisztusnak a Mester Gyógyítóként betöltött szerepét szimbolizálhatja; a temetéseken való felhasználása pedig jelképezheti a „keserű poharat”, amelyet kiiszik, amikor szenved a bűneinkért.¹⁴

A mirha arra is segít emlékeznünk, hogy Jézus Krisztus „széttörte a halál kötelékeit”¹⁵. Jézus a feltámadás ajándékát adta nekünk.  Önként meghalt, majd újra felvette életét, hogy mi is így tehessünk.  A halottak száraz csontjai, melyeket Ezékiel látott, egy nap élő lelkekként jönnek majd elő.¹⁶

Ismervén Szabadítónk önzetlen és kedves természetét, nem kellene meglepődnünk, hogy a kisded Jézusnak adott ajándékok a mi javunkra lettek felajánlva, ajándékként visszakaptuk azokat, és így jelképes emlékeztetőjeként szolgálnak néhánynak azon legbecsesebb ajándékok közül, melyeket a Szabadító ad az emberiségnek.

A Tan és szövetségek 88. szakaszában a következő tanácsot kapjuk:

„Mert mit használ az embernek az, ha reá ruháztatik egy ajándék, és ő nem fogadja el az ajándékot? Íme, nem örvend annak, ami megadatik neki, és annak sem örvend, aki az ajándékot adja.”¹⁷

Talán az egyik legnagyszerűbb ajándék, amelyet ezen a karácsonyon a Szabadítónak adhatunk, az az, hogy emlékezünk az Ő nekünk adott ajándékaira, megbecsüljük és igazán elfogadjuk azokat.

Ezt követően pedig törekedhetünk arra, hogy ezeket az ajándékokat másokkal is megismertessük.

Bizonyságomat teszem arról, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, a nagy Immánuel, minden jó ajándék adományozója.