Öt ok arra, hogy az egyedülállók templomi pecsételéseken vegyenek részt

Amikor a próféták arra biztatnak bennünket, hogy végezzünk templomi szertartásokat az őseinkért, akkor ez a szabadításhoz szükséges összes szertartást jelenti. Néhány fiatal egyedülálló felnőtt azonban talán kerüli a pecsételéseket, mert azt gondolja, hogy ezek csak azok számára fontosak, akik már házasok. De ez nem igaz! Vannak olyan, csak a pecsételő szertartással járó áldások, amelyek már most is a segítségünkre lehetnek, ha hajlandóak vagyunk részt venni e szertartásokon.

Számos egyedülálló felnőtt úgy hiszi, hogy ha nincs házastársa, akkor eléggé zavarba ejtő lehet helyettes általi pecsételéseket végezni. Csakhogy itt is, mint az összes szertartás esetében, az élményünk a felkészültségünktől függ. Ha úgy közelítjük meg a pecsételési szertartásblokkot, hogy az lehetőség a tanulásra, a holtak megváltásában való segédkezésre, illetve arra, hogy érezzük a Lelket, akkor nem fogunk fennakadni a családi állapoton.

Íme öt azon okok közül, amelyek megindokolják, hogy miért élvezhetjük mi, egyedülállók is a pecsételések végzését:

1. Egyre inkább megértjük és értékelni fogjuk a pecsételő szertartás jelentőségét.

   Igaz, hogy nem vagyunk házasok, de ez nem jelenti, hogy nem állunk készen arra, hogy megáldassunk az örökkévaló házasság szövetségének jobb megértésével. Mi több, éppen ez az összes szövetségünk evangéliumi mintázata: először megismerjük, aztán megkötjük őket. Nincs más hely a templomban, ahol hallhatnánk a pecsételő szertartás hatalomteljes szavait, melyek mélyreható tanítást és celesztiális ígéreteket hordoznak. Már a szentírásokból, az egyházi vezetőktől és különböző egyházi anyagokból is sokat tanulhatunk az „új és örök szövetségről” (lásd Tan és szövetségek 132:19). Ha azonban lehetőségünk adódik személyesen részt venni az őseinkért végzett pecsételéseken, azzal elkezdhetjük „megemészteni”, hogy mit is jelentenek e szertartás teljes, dicsőséges vonatkozásai a saját jövőnk tekintetében.

2. A helyettes általi pecsételések segítenek nekünk felkészülni arra, hogy jobb házastársak legyünk.

   Legyen a saját pecsételésünk akár a közeli, akár a távoli jövőben, felkészültebbek leszünk az örökkévaló házasságra, ha elmélyítjük e legfőbb szertartással kapcsolatos megértésünket. Az egyik legjobb módja annak, hogy tisztába jöjjünk „az időre és az egész örökkévalóságra” (vö. Tan és szövetségek 132:7) majdan megkötendő szövetségekkel, ha tanúi vagyunk annak, ahogy a templomban megkötésre kerülnek. Hallhatjuk azokat az ígéreteket, melyeket majd mi is tenni fogunk a házastársunknak és az Úrnak, így amikor mi kötünk házasságot, akkor már tudni fogjuk, hogy milyen elvárások vannak felénk, és képesek leszünk eleget is tenni azoknak. Ha hűek vagyunk, akkor az evangélium egyetlen megígért áldása sem lesz megtagadva tőlünk. Ha még egyedülállóként hallhatjuk a pecsételő szertartás áldásait, az valami olyan csodás dolgot ad nekünk, amelyre várakozással tekinthetünk addig is, amíg eljön a mi időnk.

3. Az őseink várják, hogy elvégezzük értük a pecsételéseket!

   A templomi munka attól lesz még jobb, ha családtörténeti munkával párosul. Ezt én magam is megtapasztaltam, amikor a saját családomból vittem a szüleihez pecsételni egy olyan ember nevét, akiért már minden más szertartás el volt végezve. Abban az erős lelki benyomásban volt részem, hogy az ősöm figyel, és hogy elfogadta az érte végzett munkámat. Ebben az érzésben nem lehetett volna ugyanígy részem, ha a pecsételés előtt abbahagyom a munkát.

4. A pecsételések egyedülálló alkalmat nyújtanak a tanulásra.

   Mindegyik templomi szertartás telis-tele van jelképes jelentéssel. A templomi pecsételések olyan igazságokat tanítanak nekünk, amelyekre a többi szertartás során nem helyeznek hangsúlyt, olyan jelképek révén, mint az oltár és a végtelent szemléltető tükrök. Meghallgathatjuk a pecsételési szövetség szent szavait. Időnként a pecsételést végző személy talán meg is oszt néhány sugalmazott gondolatot a szertartás fontosságáról és mögöttes jelentéséről.

5. A pecsételések megfelelő távlatba helyezik az életünket.

   A helyettes általi pecsételéseken való részvétel nem fogja ugyan megváltoztatni a családi állapotunkat, viszont világos elképzeléssel fog szolgálni arra nézve, hogy mi vár ránk. Amikor segítünk az őseinknek megkötni ezt a szövetséget, az segít nekünk, hogy mi is rálépjünk az ehhez vezető útra. Ha pusztán fennkölt és távoli célokként tekintünk az örökkévalóság áldásaira, akkor elorozzuk magunktól annak az esélyét, hogy már most elkezdjük megtapasztalni őket. Az evangélium teljességgel a szövetségekre való felkészülésről, illetve azok megtartásáról szól, és ennek az az egyik erőteljes módja, ha érdemesen élünk, és elvégezzük az alapvető fontosságú templomi szertartásokat – az összeset.