A Róma templom egyre csak növekedett
„Oly gyönyörű a templom! Egy nap majd belépek” (Gyermekek énekeskönyve, 99.).
Gioele és Michele az utca túloldalán zajló építkezést bámulta. Mindenütt acélgerendákat és betont láttak.
„Még nem néz ki úgy, mint egy templom” – mondta Gioele.
„Majd fog” – felelte Michele.
A két testvér most látta először, hogy hol fog felépülni az Olaszországi Róma templom. Eddig a családjukkal egészen Svájcig kellett utazniuk, hogy ellátogathassanak a templomba. De ez a templom mindössze félórányira volt az otthonuktól!
Michele és Gioele figyelte, ahogy a nagy sárga teherautók hozzák-viszik a földet.
„Szerintem ott lesz az egyik torony” – mutatott Michele egy pontra, közel az épület elejéhez.
Gioele bólintott. „Nézd! Jön Papà” – mondta. Az édesapjukon a megszokott munkaruhája volt – vasárnapi ruha fehér munkavédelmi sisakkal. Villamosmérnökként dolgozott a templomon. Mindig nagy örömmel hallgatták, hogy aznap éppen mit végzett. Egy nap például közölte velük, hogy megérkezett Krisztus szobra. Egy másik alkalommal a keresztelőmedencéről mesélt.
Aznap este Michele ügyelt rá, hogy imádkozzon és köszönetet mondjon Mennyei Atyának a templomért. Melegséget érzett belül, amikor csak imádkozott róla.
Teltek a hetek. A templom ívelt falai erős kőburkolatot kaptak, és két torony tört az ég felé. A közelben felépült egy kis látogatóközpont. Gioele és Michele időnként kiment oda, és az arcukat az ablaküveghez szorítva nézték, hogy mi változott.
Egy nap aztán kellemes meglepetésben volt részük.
„Szeretnétek látni, ahogy Moróni angyal szobrát ráemelik a templom tetejére?” – kérdezte Anya. Az építkezésen dolgozók családtagjait mind meghívták, hogy tanúi legyenek az eseménynek.
Gioele és Michele alig tudták elhinni. Annyira izgatottak voltak!
Másnap reggel fehér inget vettek fel és nyakkendőt kötöttek. A többi családdal együtt körbejárták a templomot. Még le is fényképezkedhettek az aranyozott Moróni angyallal. Hatalmas volt!
Aztán a munkások elkezdték megmozdítani a szobrot. Gioele figyelte, ahogy az óriási daru óvatosan felemeli Moróni angyalt az egyik torony csúcsára. Közben egy drón zümmögött ide-oda és felvételt készített. Nagyon klassz volt!
Gioele azokra az emberekre gondolt, akik a templom kertjébe látogatva megismerkednek majd az egyházzal. Arra gondolt, hogy sok ember fog ott házasságot kötni, és hogy az emberek meg fognak ott keresztelkedni azokért, akik már meghaltak.
„Most már templomnak néz ki” – mondta a testvérének. Michele mosolygott és bólintott.
A fiúk boldogok voltak. Izgatottan várták, hogy hamarosan beléphessenek a templomba! A bizonyságuk a templommal együtt növekedett.