A normáim szerint élek
Írta: Becky Craven
második tanácsos a Fiatal Nők Általános Elnökségében
„Isten tanújaként állni mindig” (Móziás 18:9).
Apukám a hadseregben szolgált, így aztán kiskoromban sokat költöztünk. A költözés egyik legnehezebb része az volt, hogy mindig el kellett válnom a barátaimtól. Nehezen tudtam barátkozni, mert visszahúzódó voltam. Szerencsére az iskolában és az Elemiben az emberek mindig barátságosak voltak. Az egyházban nem számított, hogy miben különbözünk. Mindannyian egyszerűen barátok voltunk.
A visszahúzódásomon többek között úgy kerekedtem felül, hogy segítettem az egyházban. Az Elemivel kezdődött. Megosztottam egy-egy szentírást a közös foglalkozások idején. Hangosan olvastam az osztályomban. Apránként egyre magabiztosabbnak éreztem magam. Ez segített abban is, hogy kiálljak a hitelveim mellett.
Amikor negyedikes vagy ötödikes voltam, a családom az amerikai Maryland államban lakott. Az iskolámban nem volt sok egyháztag. Voltak egyháztag barátaim, és olyanok is, akik nem voltak az egyház tagjai.
Tizenévesként volt néhány barátom, akik olyan dolgokat tettek, amelyek ellentétesek voltak a normáimmal. Azt viszont nem erőltették, hogy én is így tegyek. Hálás vagyok azért, hogy a barátaim tiszteletben tartották a normáimat. Néha mellőzöttnek éreztem magam, mert nem csinálhattam mindazt, amit az iskolai barátaim csináltak. Mégis mindig jó érzésem volt a saját normáim követésével kapcsolatban. Eldöntöttem, hogy bármi legyen is, én az evangélium szerint fogok élni. A bizonyságom egyre erősödött az Elemiben és a családi estek során. Megtanultam, hogy Isten gyermeke vagyok.
Évekkel később megtudtam, hogy két iskolai barátom is csatlakozott az egyházhoz! Ennek nagyon megörültem! Elmondták nekem, miszerint az segített nekik leülni a misszionáriusokkal, hogy fiatal korukban látták, ahogy én az evangélium szerint élek.
Drága fiatal barátaim! Ti Mennyei Atyánk gyermekei vagytok. Amikor mindennap emlékeztek erre a fontos igazságra, könnyebb lesz az evangélium szerint élnetek.