Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek

Szent munkát végezni karanténban

Írta: Kaith Ashley Moran

Míg zárva vannak a templomok, mi otthonról továbbra is segíthetünk a szent munkában.

Kép

Tabletet néző nők

A szerző a Fülöp-szigeteken, Manilában él.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is olyat fogok hallani, amit az Első Elnökség a múlt hónapban mondott: „Alapos és imádságos lelkű megfontolás után, és mivel jó világpolgárok szeretnénk lenni, úgy döntöttünk, hogy felfüggesztünk minden templomi tevékenységet.”¹

Hozzám hasonlóan talán bennetek is felmerül, hogy e szent, békét adó helyek nélkül hogyan nézzünk szembe a mostani nehéz időkkel. Itt, a Fülöp-szigeteken már a közösségi karantén bevezetése előtt bezártak a templomok, így már jó ideje sóvárgok az Úr házába való visszatérés után.

Azonban a karantén idején rájöttem valami fontosra. Bár a templom ajtaja zárva van, a szertartások előkészítésének munkája nincs zárva. Őseink még mindig ott vannak a fátyol túloldalán, és várnak rá, hogy többet megtudjunk róluk. Ha keresed annak módjait, hogy meghívd otthonodba a templomi szolgálat szent érzéseit, akkor íme néhány ötlet:

Fedezd fel a családfádat a FamilySearch.org honlapon!
Próbáld ki az indexelést! Végtelenül kielégítőbb a videójátékoknál.
Használd ki a technikát, hogy kapcsolatba lépj élő rokonokkal!
Írj le a saját családodhoz kapcsolódó történeteket!

Megfigyeltem, ahogyan ezek a tevékenységek a Malakiás 4:6-ban leírtaknak megfelelően egymás felé fordítják a családtagjaim szívét, és megmentenek minket a bosszankodástól, az unalomtól és a reménytelenségtől. És bár karanténban lenni még így sem ideális, hálás vagyok a lehetőségért, melyet arra biztosít nekem, hogy segítsek ezzel a templomi házi feladattal.

Ez szent időszak lehet az életünkben. Ez a világjárvány talán majd eszünkbe juttatja, milyen fontosak a templomok. Esetleg az eddigieknél jobban értékeljük majd a lehetőséget, hogy ellátogathatunk a templomba. Amint azt az Első Elnökség bejelentése leszögezi: „Ez egy átmeneti változtatás, és örömmel várjuk azt a napot, amikor újra kinyitnak a templomok.”²

Alig várom már a napot, amikor újra szent szertartásokban részesíthetjük az őseinket. Addig a napig pedig még sok elvégezhető munkánk van.

Gyógyító áldások

Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta, hogy „amikor… részt veszünk a családtörténeti és templomi munkában, azzal jogosulttá válunk a próféták és apostolok által ígért »gyógyító« áldásokra is. […] Ezen áldások hosszú felsorolása tartalmazza többek között a következőket:

A Szabadítónak és az Ő engesztelő áldozatának fokozottabb megértése;
A Szentlélek fokozottabb hatása az életünkben, hogy erőt és útmutatást kapjunk a saját életünkre vonatkozóan;
Fokozottabb hit, mely által a Szabadítóhoz való megtérésünk mély és maradandó lesz;
Fokozottabb képesség és késztetés a tanulásra és a bűnbánatra, annak köszönhetően, hogy jobban értjük, kik vagyunk és honnan jövünk, illetve tisztábban látjuk, hogy merre tartunk;
Fokozottabb finomító, megszentelő és mérsékelő hatások a szívünkben;
Fokozottabb öröm azáltal, hogy fokozottabb képességgel rendelkezünk az Úr szeretetének megérzésére;
Fokozottabb családi áldások, függetlenül a jelenlegi, múltbéli vagy eljövendő családi körülményeinktől és a családfánk esetleges tökéletlenségétől;
Fokozottabb szeretet és nagyrabecsülés az őseink és az élő hozzátartozóink iránt, mely által többé nem érezzük magunkat egyedül;
Fokozottabb erő annak felismerésére, hogy minek van szüksége gyógyulásra, ezzel pedig – az Úr segítségével – fokozottabb erő mások szolgálatára;
Fokozottabb védelem az ellenség kísértései és egyre erősödő befolyása ellen; illetve
Fokozottabb segítség a nyugtalan, megtört vagy aggódó szívek begyógyításához és a megsebzettek éppé tételéhez” (vö. Családtörténeti és templomi munka: pecsételés és gyógyítás. Liahóna, 2018. máj. 47.).