A világosság négy tanulsága sötét időkre

A világ végéről szóló bejegyzések a közösségi médiában és a vírus elpusztításának találékony módjairól szóló álhírek nem ébresztettek bennem jobb érzéseket az élettel kapcsolatban. Ha az is volt a célja ezeknek az üzeneteknek, hogy segítsenek az embereknek biztonságban és egészségesnek maradni, bennem csupán azt idézték elő, hogy még jobban féljek. Például, miután már a hatodik történetet láttam arról, ahogyan bizonyos fűszerek állítólag el tudják pusztítani a koronavírust, azon kezdtem el aggódni, hogy van-e elegendő fűszertartalékom a kamrában, ráadásul az járt a fejemben, hogy talán mindjárt meghalok.

Néhány évvel ezelőtt egy általános konferencián Russell M. Nelson elnök azt a felhívást intézte hozzánk, hogy tartsunk 10 napos böjtöt mindazon médiák vonatkozásában, amelyek negatív vagy tisztátalan gondolatokat ébresztenek bennünk.¹ A tanácsa figyelmeztetésnek hangzott számomra, ezért abbahagytam néhány olyan közösségimédia-alkalmazás használatát, amelyek a szabadidőm nagy részét felemésztették. Boldogabb lettem és kevésbé gondterhelt.

Most pedig felismertem, hogy újra tisztába kell tennem kell a digitális szokásaimat. Ámulva tekintek vissza és felmerül bennem: vajon Nelson elnök tudta, hogy a közösségi média ma, a válság idején ilyen kétségbeesés és borúlátás forrása lehet majd? Bizony, a próféta követése biztonságot ad. Egyházi vezetőink szavai a napsugárhoz hasonlóan átszelik a zűrzavart és megvilágítják a békességhez vezető ösvényt.

Volt még valami, ami nyugtalanított, méghozzá az, hogy hallottam, amint az emberek – csakúgy, mint Noé napjaiban – gúnyolnak másokat a felkészülésük és a józanságuk miatt. Úgy vélem, némelyek hanyag hozzáállást alakítottak ki a jövőt illetően. Akik igazán bölcsek, azok követik a próféták tanácsait és gondosan igyekeznek önellátóvá válni.

Az egyházi vezetők évek óta azt tanítják nekünk, hogy szabaduljunk meg az adósságtól és legyünk iskolázottak, hogy jobban tudjunk gondoskodni magunkról és másokról, legyen némi elraktározott ételünk és vizünk, és ha lehet, akkor tegyünk félre pénzt. Tudom, hogy minden helyzet más és más, és vannak olyan országok, melyek nem engedik meg a polgáraiknak étel vagy más készletek raktározását. Azonban még ilyen megkötések közepette is valószínűleg mindannyian rá tudunk mutatni valamire, amit megtehetnénk azért, hogy jobban felkészüljünk a jövőre.

Én nagyobb biztonságban érzem magam, ha erőfeszítést tettem azért, hogy engedelmes legyek, és magabiztosan járulhatok az Úr elé, amikor segítséget kérek. Ez a felkészülés egy másik napsugárhoz hasonlít, mely átszeli a félelmet és rávilágít a reményre.

Ez a világjárvány még nagyobb hálát ébresztett bennem azokért az emberekért, aki felemelő üzenetekkel, lelki meglátásokkal és egészséges humorral buzdítanak engem. Ezek a drága barátok mindig feldobják a napomat. Emlékeztetnek rá, hogy eldönthetjük, hogyan reagálunk arra, ami körülöttünk történik.

Igyekeztem követni a példájukat az egyházi gyűlések felfüggesztésekor. Úgy döntöttem, hogy a „miért” és a „hogyan” reflexből jövő kérdései helyett inkább az otthonközpontú evangéliumi tanulás pozitív vetületeire összpontosítok. Most már látom, hogy a derűs hozzáállás tudatos erősítése nem mindig volt könnyű, mégis segített nekem lelkileg erősebbnek maradni annál, mint amilyen akkor lettem volna, ha átengedem magam a keserűségnek. Egy harmadik napsugárhoz hasonlóan a jó hozzáállás el tudja oszlatni a kételyt és fel tudja frissíteni a lelkünket.

Egy nap, amikor szomorúnak és magányosnak éreztem magam, úgy döntöttem, hogy bekapcsolom a Tabernákulum kórus online csatornáját. A zene mindig segít nekem érezni a Szentlélek hatását. A csatornán épp egy élő beszélgetés zajlott, és jó volt látni, ahogy az emberek a világ minden tájáról kifejezésre juttatják a szeretetüket és a hálájukat. Egységet éreztem velük. Miközben a Szentlélek hatása könnyített sajgó szívemen, egyre vidámabb és nyugodtabb lettem.

Újra és újra azt látom, hogy ha erőfeszítést teszek a Szentlélek meghívására az életembe, akkor Ő segít nekem azzal, amire csak szükségem van. Hatalmas szövetséges Ő, aki alig várja, hogy elhozhassa nekünk a békesség, a vigasz és a megértés ajándékait. A napsugárhoz hasonlóan el tudja űzni a borút és fel tudja fedni az igazságot.

Az Úr minden gyötrelemnél erősebb. A 41. himnusz második verse így szól:

Bárcsak elmehetnénk ma együtt sétálni! Feltekintenénk az égre, magunkba szívnánk a napsütést, és beszélgetnénk az életünket felvidító igazságokról. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű ötleteitek lennének e világosság másokkal való megosztására. Esetleg elképzelhettek egy ilyen sétát akkor, amikor legközelebb érzelmi viharok gyülekeznek a láthatáron. Az Úr velünk van, és nem kell félnünk.