„Vala kenyér”

Még a jelenlegi járvány okozta utazási korlátozások előtt, egy nemzetközi megbízatásról visszatérőben ütemezési gondok miatt vasárnapi átszállással repültem haza. Elegendő időm volt a két járat között ahhoz, hogy elmenjek a helyi úrvacsorai gyűlésre, ahol lehetőségem nyílt egy rövid üzenet megosztására is. A gyűlést követően egy lelkes diakónus fordult hozzám azzal a kérdéssel, hogy ismerem-e Nelson elnököt, és volt-e már lehetőségem kezet rázni vele. Azt válaszoltam, hogy ismerem őt, fogtam már vele kezet, és az Elnöklő Püspökség tagjaként arra is van lehetőségem, hogy hetente néhány alkalommal találkozzak Nelson elnökkel és a tanácsosaival.

Az ifjú diakónus ezután leült egy székre, majd levegőbe emelt kézzel így kiáltott: „Ez életem legnagyszerűbb napja!” Fivérek és nővérek! Talán nem kiáltok fel égnek emelt kézzel, mégis örökké hálás vagyok az élő prófétáért, valamint a prófétáktól, látnokoktól és kinyilatkoztatóktól kapott iránymutatásért, különösen a kihívást jelentő időkben.

Az Úr az idők kezdete óta útmutatást biztosított az Ő népének, hogy segítsen nekik lelkileg és fizikailag felkészülni azon csapásokra és megpróbáltatásokra, amelyekről Ő tudja, hogy elérkeznek majd e halandó tapasztalat részeként. E csapások lehetnek személyes vagy általános természetűek, az Úr útmutatása azonban oly mértékű védelmet és támogatást nyújt majd, amennyire megszívleljük a tanácsait és azok szerint cselekszünk. Csodálatos példát látunk erre az 1 Mózes könyvében olvasható történetben, ahol az egyiptomi Józsefről és a fáraó álmának sugalmazott értelmezéséről tanulunk.

„És monda József a Faraónak: …a mit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak. […]

Ímé hét esztendő jő, és nagy bőség lesz egész Égyiptomban.

Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Égyiptom földén.” ¹

A fáraó hallgatott Józsefre és reagált arra, amit Isten álomban mutatott neki, és azonnal nekilátott felkészülni az eljövendőkre. A szentírások így jegyzik fel:

„És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést.

És összegyűjté a hét esztendőnek minden eleségét…

És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye…, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem vala.” ²

Amint eltelt a hét bőséges esztendő, azt olvassuk: „elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lőn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér” ³ .

Napjainkban áldottak vagyunk, hogy olyan próféták vezetnek bennünket, akik értik, milyen fontos felkészülnünk a csapásokra, amelyek érni fognak bennünket ⁴ , és akik felismerik azokat a korlátokat vagy korlátozásokat is, amelyekkel szembekerülhetünk, miközben igyekszünk követni a tanácsaikat.

Egyértelműen látható, hogy a Covid19 hatásai nem személyválogatók – ahogyan a pusztító természeti csapások sem –, minden földrészen áthatolnak faji, társadalmi és vallási határokon. Munkahelyek vesztek el és jövedelmek estek alább, amint a munkalehetőségekre hatást gyakoroltak az elbocsátások, a munkaképességet pedig befolyásolták az egészségügyi vagy jogi kihívások.

Mindazok felé, akiket ezek érintettek, kifejezzük megértésünket és aggodalmunkat a helyzetetek miatt, valamint szilárd meggyőződésünket arról, hogy jobb napok várnak ránk. Püspökökkel és gyülekezeti elnökökkel áldattatok meg, akik felkutatják gyülekezetük tagjait fizikai szükségleteikben, illetve akiknek hozzáférésük van azon eszközökhöz és forrásokhoz, amelyek segíthetnek nektek helyreállítani az életeteket, valamint a felkészültség tantételeinek alkalmazásával az önellátás felé vezető útra helyezni benneteket.

Napjaink környezetében – egy olyan járványban, amely egész gazdaságokra, illetve számtalan egyéni életre sújtott le – összeegyeztethetetlen lenne a könyörületes Szabadítóval, ha figyelmen kívül hagyná annak valóságát, hogy sokan küszködnek, és arra kérné őket, hogy kezdjenek hozzá a jövőre vonatkozó élelmiszer- és pénztartalékok képzéséhez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy végleg figyelmen kívül hagyhatjuk a felkészülés tantételeit – csupán azt, hogy e tantételeket „bölcsen és rendben” ⁵ kell alkalmazni, hogy a jövőben az egyiptomi Józsefhez hasonlóan elmondhassuk: „vala kenyér” ⁶ .

Az Úr nem várja tőlünk, hogy többet tegyünk annál, amire képesek vagyunk, azt viszont igen, hogy megtegyük, amit tudunk, amikor tudjuk. Ahogy Nelson elnök a legutóbbi általános konferenciánkon emlékeztetett bennünket: „Az Úr szereti az erőfeszítést” ⁷ .

Az egyházi vezetők gyakran buzdítják az utolsó napi szenteket arra, „hogy készüljenek fel az élet csapásaira azáltal, hogy rendelkeznek alapvető élelmiszer- és víztartalékkal, és némi megtakarított pénzzel” ⁸ . Ugyanakkor arra is intenek, hogy legyünk „bölcsek” és „ne ess[ünk] túlzásokba” ⁹ az otthoni és a pénzügyi tartalékok képzésére tett erőfeszítéseinkben. A Személyes pénzügyek az önellátásért című, 2017-ben kiadott forrásanyag – amely jelenleg 36 nyelven érhető el az egyház weboldalán – az Első Elnökség üzenetével kezdődik, amelyben az áll:

„Az Úr kijelentette: »az a célom, hogy gondoskodjam szentjeimről« [Tan és szövetségek 104:15]. Ez a kinyilatkoztatás ígéret az Úrtól, hogy Ő biztosítani fogja a fizikai áldásokat, és megnyitja majd az ajtót az önellátás felé…

E tantételek elfogadása és alkalmazása az életetekben még inkább képessé tesz majd benneteket arra, hogy elnyerjétek az Úr által megígért fizikai áldásokat.

Arra kérünk, hogy szorgalmasan tanulmányozzátok és alkalmazzátok e tantételeket, valamint tanítsátok meg azokat a családtagjaitoknak is. Ha így tesztek, áldott lesz az életetek, [mivel] Mennyei Atyánk gyermekei vagytok. Ő szeret benneteket, és soha nem hagy el. Ismer titeket, és kész kiterjeszteni rátok az önellátás lelki és fizikai áldásait.” ¹⁰

E forrásanyag fejezetei olyan témákat tárgyalnak, mint egy költségvetés készítése és betartása, családunk megvédése a viszontagságoktól, pénzügyi válsághelyzet kezelése, valamint a jövőre vonatkozó befektetés és még sok minden más. Mindenki számára elérhető az egyház weboldalán, illetve a helyi vezetőkön keresztül.

Amikor fontolóra vesszük a felkészülés tantételét, ihletet meríthetünk az egyiptomi József példájából. A jövőbeli történések ismerete nem lett volna elegendő ahhoz, hogy átvészeljék a „szűk esztendőket”, ha nem hoztak volna bizonyos mértékű áldozatot a bőség évei során. Ahelyett, hogy a fáraó alattvalói által megtermelt összes terményt felélték volna, határt szabtak és tartották is hozzá magukat, ami elegendő forrást biztosított az azonnali és a jövőbeli szükségleteik kielégítésére is. Nem volt elég tudni azt, hogy kihívást jelentő idők jönnek majd. Cselekedni kellett, és erőfeszítéseik eredményeként „vala kenyér” ¹¹ .

Ez egy fontos kérdéshez vezet: „Mi következik ebből?” Jó kiindulási pont lehet, ha megértjük, hogy „minden dolog lelki” az Úr számára, „és soha nem ad[ott nekünk] olyan törvényt, amely időleges lett volna” ¹² . Akkor tehát minden Jézus Krisztusra mutat azon alapként, amelyre építenünk kell – még a fizikai felkészülésünket is.

A fizikai felkészültség és önellátás „az abba vetett hitet jelenti, hogy Jézus Krisztus kegyelme – vagyis képessé tevő hatalma –, valamint saját erőfeszítéseink által képesek vagyunk gondoskodni saját magunk és a családunk minden lelki és fizikai létszükségletéről” ¹³ .

A fizikai felkészültséget szolgáló lelki alapok további vonatkozásai között szerepelnek a következők: a „bölcsen és rendben” ¹⁴ cselekevés, ami az élelmiszer- és pénztartalékok fokozatos, bizonyos idő alatt történő felépítését sugallja, valamint a „kis és egyszerű dolgok” ¹⁵ befogadása, ami a hit megnyilvánulása abban, hogy az Úr felmagasztalja a kicsiny, ám következetes erőfeszítéseinket.

A helyükön lévő lelki alapokkal azután sikeresen alkalmazhatjuk a fizikai felkészülés két fontos elemét: a pénzügyek kezelését és az otthoni raktározást.

A pénzügyeink kezelésének kulcsfontosságú tantételei között szerepel a tized és felajánlások fizetése; az adósság rendezése és elkerülése; a költségvetés készítése és betartása; valamint a jövőre való megtakarítás.

Az otthoni raktározásra vonatkozó tantételek között szerepel az élelmiszer tárolása; a víz tartalékolása; valamint egyéb szükséges dolgok tárolása, egyéni és családi szükségletek szerint – mindez azért, mert „a legjobb raktár” ¹⁶ az otthon, amely „a leginkább hozzáférhető a szükség idején” ¹⁷ .

Amint befogadjuk a lelki tantételeket, és sugalmazásra törekszünk, útmutatást kapunk majd, hogy tudjuk az Úr akaratát számunkra egyénileg és családilag, illetve azt, miként alkalmazhatjuk legjobban a fizikai felkészülés fontos tantételeit. Mindennek a legfontosabb lépése az, hogy nekilátunk.

David A. Bednar elder ezt a tantételt tanította, amikor azt mondta: „A cselekvés a hit gyakorlása. […] A valódi hit az Úr Jézus Krisztusban összpontosul és Őrá összpontosít, és mindig cselekvéshez vezet.” ¹⁸

Fivérek és nővérek! A folyton változó világban muszáj felkészülnünk a bizonytalanságra. Még ha jobb napok is jönnek majd, akkor is tudjuk, hogy a halandóság időleges hegyei és völgyei folytatódni fognak. Amint igyekszünk fizikailag felkészülni, képesek leszünk megnövekedett önbizalommal, a szívünkben békességgel szembenézni az élet megpróbáltatásaival, valamint az egyiptomi Józsefhez hasonlóan még a feszült időszakokban is elmondani: „vala kenyér” ¹⁹ . Jézus Krisztus nevében, ámen.