Gyötrelmem hálába fordult

Kép

földön fekvő csecsemő

Fénykép a szerző jóvoltából

2021 szeptemberében elhunyt a legkisebb fiunk, Joey, aki csupán mintegy két hónapot élt. Az imák, a böjtölés, a papsági áldások, valamint a világ néhány legjobb orvosának az emberfeletti erőfeszítései ellenére a kis Joey-t a teste nem engedte tovább élni.

Élete utolsó pillanataiban a feleségemmel a karunkban tartottuk őt. Amint láttam, ahogy az utolsó lélegzetét vette, minden összeomlott bennem. Kétségbeesésemben és mély gyötrelemben az Úrhoz kiáltottam. Ő, irgalmas lévén, válaszolt.

A gyötrelmemet azonnal a hála olyan heves érzése váltotta fel, melyet nehezemre esik szavakkal kifejeznem. Túlcsorduló köszönetet éreztem, amiért az Úr egy csodálatos feleséget, négy gyönyörű gyermeket, valamint olyan szövetségeket adott nekem, amelyek örökre összekötik őket velem. Az ifjabb Almához hasonlóan éreztem magam, akinek olyan rendkívüli örömben volt része, mint amilyen a korábban érzett fájdalma volt (lásd Alma 36:20).

Miközben eltöltött az Úr iránti hála, mélyreható lelki benyomást kaptam. A fiam halála felett érzett gyötrelem segített értékelnem azt a gyötrelmet, melyet Mennyei Atyánk bizonyára érzett, amikor a Fia meghalt értem és Isten többi gyermekéért, kétezer évvel ezelőtt. Mivel Jézus Krisztus meghalt értünk, tudom, hogy újra látni fogom a fiamat.

Egy kicsit jobban megértettem, milyen áldozatot hozott Mennyei Atya és az Ő Fia. Ismét hálát éreztem Isten mély szeretetéért.

A fiunk halála óta eltelt idő alatt gyakran elgondolkoztam azon, hogy mit éreztem aznap. A gyötrelem, a hála és az erőteljes lelki benyomások örökre megváltoztattak engem. Valóban tanúsíthatom, hogy az élet megpróbáltatásai tapasztalatot adnak nekünk, és a javunkra fognak válni (lásd Tan és szövetségek 122:7), ha engedjük, hogy az Úr részt vegyen az életünkben, és ragaszkodunk a Szabadítóba és az Ő engesztelésébe vetett hitünkhöz.