Kapcsoljuk vissza a lelki biztosítékunkat

Kép

Jézus Krisztus arcképe

Light of the World [A világ Világossága]. Készítette: Brent Borup

Tökéletes hatalom

A Jézus Krisztusba vetett hit gyakorlása óriási hatalmat eredményez Istentől. Ez a hatalom napról napra áradhat az életünkbe. Lehet, hogy annyira megszokjuk, hogy észre sem vesszük. Az Ő hatalma mindig ott van számunkra. Aztán néha lelki válságba kerülünk, és azon tűnődünk, hogy talán elveszett ez a hatalom. Ilyen alkalmakkor úgy kell döntenünk, hogy hitet gyakorlunk, hogy továbbra is elnyerhessük az Ő megígért hatalmát. Ha így teszünk, azzal – mondjuk így – visszakapcsoljuk a lelki biztosítékunkat.

„A mi hitünk az, ami megnyitja Isten hatalmát a saját életünkben – mondta Russell M. Nelson elnök. – Az Úr nem követel tőlünk tökéletes hitet ahhoz, hogy hozzáférjünk az Ő tökéletes hatalmához. Azt azonban kéri tőlünk, hogy higgyünk.”¹ Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta: „Nem a hitetek nagysága vagy a tudásotok mértéke a kérdés, hanem az, hogy milyen állhatatosságot tanúsítotok a birtokotokban lévő hit és a már megismert igazság iránt.”²

Bármilyen mértékű hitünk legyen is, amikor úgy döntünk, hogy hiszünk Krisztusban, számíthatunk arra, hogy az Ő hatalma segít nekünk.

Kép

mosolygó fiatalember

A fényképek Mason családja jóvoltából

Döntés arról, hogy hittel kell szembenézni a félelemmel

2021 augusztusában a feleségemmel megismerkedtünk egy kedves házaspárral, akikkel azóta közeli barátok lettünk. A fiuknál, Masonnél pont előtte állapították meg a csontrák egy ritka válfaját, az oszteoszarkómát. A diagnózis előtt minden tekintetben egy egészséges 14 évesnek tűnt, akinek a fájós lába – és az összekoszolódott meze – csupán egy baseballmérkőzés közben véghez vitt becsúszásra utalt.

Mason élete azonban hamarosan a feje tetejére állt. Hirtelen ijesztő beszélgetések közepette találta magát, egészségügyi szakemberekkel tanácskozva kemoterápiáról, sugárkezelésről, műtétről, lehetséges amputációról és várható élettartamról. Az anyukája elmesélte, mi történt, amikor az orvosok megkérdezték Masontől, hogy szeretné-e tudni a túlélési esélyeit: „Az új és mindent elborító érzelmek feldolgozásának hosszú csendje után néma könnyek hullottak a padlóra. Aztán bátran ezt felelte: »Nem, köszönöm! Megvagyok.« E néhány szóval eltökélten nekiállt megválasztani, hogyan néz majd szembe a próbatételével.”

Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „A hit soha nem követeli meg, hogy minden kérdésre választ kapjunk, azt azonban igen, hogy szilárdan és bátran haladjunk előre, néha felismerve azt, hogy »nem tudok mindent, annyit azonban igen, hogy továbbhaladhassak a tanítványság ösvényén«.”³ A hit akkor nyilvánul meg, amikor úgy döntünk, hogy előre haladunk, nem tudva, hogy mi következik ezután.

Mason rákja agresszív volt. A teste minden egyes élethosszabbító kezelés ellen lázadozott. Édesanyja ezt mesélte: „Mindent elsöprő vágyat éreztünk, hogy megállítsuk az időt, de az idő haladt előre, és mi megtapasztaltuk mindannak az elvesztését, amit normálisnak ismertünk.” Így folytatta: „A jövőtől való bénító félelem mellett tanúi voltunk annak is, hogy a földi képességeinket meghaladó erő, hatalom és békesség jön létre. Nem volt más magyarázatunk, csak ez: Isten felerősítette a képességeinket. Csodákat kaptunk, bár ezek nem azok voltak, amelyeket kezdetben szerettünk volna.”

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából egyszer megkérdezte a leukémiában szenvedő Neal A. Maxwell eldert (1926–2004), hogy milyen tanulságokat vont le a betegségéből. Maxwell elder így válaszolt: „Megtanultam, hogy fontosabb meg nem hátrálni, mint túlélni.”⁴ Ha azt a döntést hozzuk, hogy nem hátrálunk meg, akkor még a félelem közepette is cselekednünk kell. Ez azonban segítségül hív egy, a halandó képességeket meghaladó hatalmat is.

Ésaiás azt tanítja, hogy Ő „erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja” (Ésaiás 40:29). Amikor Alma népe látszólag leküzdhetetlen szenvedéssel nézett szembe, az Úr megvigasztalta őket az Őbelé vetett hitük miatt. Alávetették magukat az Ő akaratának, és hatalmat kaptak a rájuk nehezedő terhek viseléséhez. (Lásd Móziás 24:13–16).

Mason édesanyja idézte fel a következőket: „Az egyik este Mason elsétált a hálószoba előtt, ahol a nyolcéves húgával imádkoztam. A húga könnyek közepette elmondta, mennyire aggódik a bátyjáért. Szorosan öleltem őt, miközben együtt sírtunk. Mason letérdelt mellénk, és egyre erőtlenedő karjaival mindkettőnket átölelt. Úgy döntött, hogy belegázol a kényelmetlen érzelmek közepébe, és félreteszi a személyes félelmeit, hogy segíthessen a húgának és nekem. Azzal erősített meg minket a bánatunkkal való szembenézésben, hogy csatlakozott hozzánk a bánatunkban.”

Kép

szabad ég alatt álló család

A fényképek Mason családja jóvoltából

A szentírások szerint Hélamán fiai „inkább törődtek atyáik szabadságával, mint a saját életükkel” (Alma 56:47). Erősebben összpontosítottak a családjuk iránti szeretetükre, mint a saját körülményeikre. Mason is a sajátját meghaladó erőre lelt, amikor saját érzelmei, félelmei és kételyei elé helyezte a családja iránti szeretetét.

„Mason rájött, hogy nem kell megvárnia a gyógyulást ahhoz, hogy megerősödjön a hite – mondta az édesanyja. – Képes volt bízni Istenben, és ez lehetővé tette számára, hogy kevésbé nyomassza a saját sebezhetősége. Figyeltem, ahogy csodák bontakoznak ki a családunkban és még a közösségünkben is, miközben Isten segített meglátnunk, hogy a szeretet erősebb a félelemnél. Mason még mindig küzdött a félelemmel, de úgy döntött, nem engedi, hogy ez visszafogja a hitét és a szeretetét.”

Hittel rendelkezni nem egyszeri esemény. Azok a nap nap után meghozott döntéseink, hogy bízni fogunk Istenben, Őhozzá és az Ő hatalmához kötnek minket.

Mindössze fél évvel az első diagnózis után Mason bátran lépett tovább a halandóságból. Újra és újra úgy döntött, hogy engedi, hogy Isten uralkodjon, és megszabadíttatott minden félelmétől.

Akik a Krisztusba vetett hitet választják, számíthatnak Szabadítónk e nagyszerű üdvözlésére: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe” (Máté 25:23).

Nelson elnök szeretetteljesen figyelmeztetett minket, hogy az előttünk álló napokban szükségünk lesz Isten hatalmára.⁵ Ez a hatalom mindenki számára elérhető, akik Krisztusba vetett hittel törekednek előre. Nem számít, mik a próbatételeink, a válasz az, hogy kapcsoljuk vissza a lelki biztosítékunkat, és támaszkodjunk az Ő hatalmára.

Nelson elnök ezeket mondta: „A hitetek által Jézus Krisztus növelni fogja az arra irányuló képességeteket, hogy hegyeket mozdítsatok el az életetekben, még ha a Mount Everesthez hasonló nagyságú személyes kihívások sejlenének is fel.

A ti hegyetek lehet a magány, a kétely, a betegség vagy más személyes gondok. Mindenki hegye más, azonban minden egyes kihívásotokra a hitetek gyarapítása a válasz.”⁶