Michael T. Nelson fivér

Michael T. Nelson fivért a misszióelnökként töltött ideje megerősítette abban, hogy mind a misszionáriusi munkában, mind pedig az egyes misszionáriusok életében az hozza a legjobb eredményeket, ha helyes tantételeket tanítanak a felnövekvő nemzedéknek, majd pedig megbíznak bennük.

„Ez teljes mértékben a bizalomról szól. Megtanultunk bízni bennük” – mondta a teljes idejű misszionáriusokkal folytatott munkájukról a Kalifornia San Bernardino Misszióban, ahol Nelsonék 1998 és 2001 között misszióvezetőkként szolgáltak.

Nelson fivér azt mondja, hogy az egyházi szolgálatának mindig is szerves részét képezte a tanulás – valamint az, hogy a fiataloknak lehetőséget ad a vezetésre –, és ez így lesz az új elhívásában is a Fiatal Férfiak Általános Elnökségében. Az elmúlt három évben Nelson fivér a Fiatal Férfiak Általános Elnökségének a végrehajtó titkáraként szolgált. Az ezt megelőző két évben a Fiatal Férfiak általános tanácsadó testületének a tagjaként szolgált.

Michael Terry Nelson 1956. június 10-én született Salt Lake Cityben, Monte Cannon és Viola Eliza Nelson gyermekeként, és a Salt Lake területen nőtt fel. Miután a Chile Santiago Misszióban szolgált, szervezeti kommunikációt tanult a Brigham Young Egyetemen és a Utah-i Egyetemen. 1982-ben feleségül vette Barbara Fluckigert a Jordan River templomban. Nelsonék Utahban, Sandy városában laktak, mielőtt a szintén utah-i Wallsburgbe költöztek volna. Kilenc gyermekük van.

Nelson fivér egy kereskedelmi és lakóingatlan, valamint befektetési vállalat pénzügyi igazgatója. Nelsonék – két otthon élő gyermekükkel együtt – egy, az otthonukhoz tartozó kis gazdaságot is működtetnek. Nelson fivér szerint az aktív életmód és a természetben töltött idő fontos szerepet kell, hogy játsszon az egyház fiataljainak az életében, ami az ő családjára is igaz.

Nelson fivér szolgált már cövekelnökként, tanácsosként cövekelnökségben, cöveki végrehajtó titkárként, püspökként, valamint egyházközségi és cöveki Fiatal Férfiak elnökeként. 1997-ben, amikor az egyház megalapításának a 150. évfordulója alkalmával szekérkaravánnal felidézték az első csapat útját a Sóstó-völgybe, segített az adománygyűjtésben, a regisztrációban, valamint a logisztikában.