2 Korinthusbeliek 1–7

Mindazon megpróbáltatások fényében, melyeket Pál a szolgálattétele során elszenvedett, nem meglepő, hogy sokszor írt a megpróbáltatások céljairól és áldásairól. Gondold át, milyen módokon jelenthetnek áldást a próbatételeid, miközben a 2 Korinthusbeliek 1:3–7-et, a 4:6–10, 17–18-at és a 7:4–7-et olvasod. Elgondolkodhatsz például azon, miként nyújt neked Isten vigaszt „minden nyomorúság[od]ban”, és hogy cserébe te is miként vigasztalhatsz meg „bármely nyomorúságba esteket” (2 Korinthusbeliek 1:4). Vagy összpontosíthatsz Jézus Krisztus világosságára is, mely világosságot gyújt a szívedben, még akkor is, ha „nyomorgattat[sz]” és „kétségesked[sz]” (2 Korinthusbeliek 4:6–10).

Lásd még Móziás 24:13–17; Szentíráskalauz: gyötrelem, scriptures.lds.org.

Nem sokat tudunk arról a férfiról, akire Pál a 2 Korinthusbeliek 2:5–11-ben utal – mindössze annyit, hogy vétkezett (lásd 5–6. vers), és hogy Pál azt akarta, hogy a szentek bocsássanak meg neki (lásd 7–8. vers). Miért nem sikerül néha szeretetet tanúsítanunk valaki iránt, aki megbántott minket? (Lásd 8. vers.) A megbocsátás visszatartása miként árt másoknak és saját magunknak? (Lásd 7., 10–11. vers.) Mit jelent számodra az, hogy ha nem vagy hajlandó megbocsátani másoknak, azzal hatalmat adsz a Sátánnak (lásd 10. vers)?

Lásd még Tan és szövetségek 64:9–11.

Pál mindenkinél jobban tudta, mit jelent „új teremtés[sé]”, új emberré válni. A keresztények üldözőjéből Krisztus félelmet nem ismerő védelmezőjévé vált. Saját tapasztalatból tudta, hogy Jézus, „a ki bűnt nem ismert”, elveheti a bűnünket és megadhatja nekünk az Ő igazlelkűségét, ezáltal Istennel újra egységessé téve bennünket. Miközben ezeket a verseket olvasod, gondold át, mit jelent megbékélni egy másik személlyel. Hogyan segít ez neked abban, hogy megértsd, mit jelent megbékélni Istennel? Gondolkodj el azon, mi állhat közted és Isten között. Mit kell tenned azért, hogy még teljesebben megbékélj Vele?

Lásd még 2 Nefi 10:23–25.

A szomorúságra általában nem szoktunk jó dologként gondolni, Pál azonban a bűnbánat szükséges részeként beszélt „az Isten szerint való szomorúságról”. Mit tudhatsz meg az Isten szerint való szomorúságról a következő versekből? 2 Korinthusbeliek 7:8–11; Alma 36:16–21; Mormon 2:11–15; valamint Szentíráskalauz: bűnbánat, bűnbánatot tart, scriptures.lds.org. Mikor éreztél már Isten szerint való szomorúságot, és milyen hatással volt az életedre?

A családod bármely tagja kért már fel valakit arra, hogy írjon neki egy ajánlólevelet, például egy állásra vagy iskolába való jelentkezéshez? Kérd meg őket, hogy meséljék el, hogy történt, és hogy mit írtak róluk a levélben. Pál azt tanította, hogy a szentek élete olyan, mintha azt Krisztus maga írta volna ajánlólevélként az evangéliumról, „nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva”. Miközben közösen elolvassátok a 2 Korinthusbeliek 3:1–3-at, beszéljétek meg, hogy a személyes példánk miként lehet ajánlólevél az evangéliumról, amit „ismer és olvas minden ember”. Minden családtag írhatna is akár egy levelet, melyben leírja, hogy a család egy másik tagja miként példázza jól Jézus Krisztus tanítványát. Felolvashatják levelüket a családnak, majd oda is adhatják azt annak a családtagnak, akiről írtak. Miért fontos megértenünk, hogy az életünk „Krisztusnak a …levele”?

Mit jelent „hitben jár[ni], nem látásban”? Mit teszünk azért, hogy megmutassuk: hiszünk a nem látott dolgokban?

Tudtok-e a családdal közösen olyan dolgokat mondani – vagy keresni – a természetben, melyek rendkívüli átalakuláson mennek keresztül, és új teremtménnyé válnak? (Lásd az e vázlathoz kapcsolódó képet.) Mit tanítanak ezek a példák arról, hogy Jézus Krisztus evangéliuma miként változtat meg minket?

Ezen versek alapján mit jelent „Isten szolgáinak” lenni?

Hogyan követhetjük Pál tanácsát, hogy „menjetek ki [a hamislelkűek közül], és szakadjatok el”, miközben igyekszünk jó példák lenni a körülöttünk lévők számára?