Apostolok cselekedetei 16–21

Segíts a gyerekeknek eljátszani az Apostolok cselekedetei 16:25–34-et, miközben összefoglalod Pál és Silás történetét, amikor megosztották az evangéliumot a börtönben (lásd még 61. fejezet: Pál és Silás a börtönben. Történetek az Újszövetségből. 158–160., illetve az ide kapcsolódó rövidfilm az LDS.org honlapon). Mondd el, hogy a misszionáriusok ma is Jézusról tanítják az embereket, és segítenek nekik felkészülni a keresztelkedésre.

Készíts misszionáriusi névtáblát a gyerekeknek, amelyet viselhetnek, és segíts nekik ráírni a nevüket! Taníts meg a gyerekeknek olyan egyszerű tanbéli kijelentéseket, amelyeket megoszthatnak másokkal, például: „Isten a mi szerető Mennyei Atyánk.” „Isten egy élő prófétán keresztül szól hozzánk.” „Jézus Krisztus a Szabadítónk.”

Kérd meg a gyerekeket, osszanak meg néhány részletet valakiről, akit ismernek, és aki épp misszióban van. Rajzolhatnak egy képet vagy írhatnak egy rövid üzenetet, amelyet aztán elküldhettek egy misszionáriusnak.

Rejts el a teremben számos szentíráskötetet, a gyerekek pedig keressék meg őket. Segíts az egyik gyereknek felolvasni ezt a mondatot: „Ezek pedig… naponként tudakoz[ták] az írásokat” (ApCsel. 17:11). Kérd meg a gyerekeket, hogy egy naptárban mutassanak a hét napjaira, miközben elismétlik veled ezt a szakaszt.

Hogy megtanítsd a gyerekeknek, hogy a szentírások bizonyságot tesznek Mennyei Atyánkról és Jézus Krisztusról, segíts nekik odalapozni egy fejezethez a szentírásokban, például az Apostolok cselekedetei 17-hez vagy 18-hoz, és megkeresni benne az Isten vagy az Úr szavak előfordulásait. Ezeket be is jelölheted, hogy a gyerekek könnyebben megtalálják őket. Kérd meg őket, hogy minden alkalommal, amikor megtalálják az egyik szót, mondjanak valamit, amit tudnak Mennyei Atyánkról és Jézus Krisztusról.

Kérd meg a gyerekeket, hogy ismételjék el ezt a kifejezést: „az Istennek nemzetsége vagyunk” (ApCsel. 17:29), és mondd el, hogy a nemzetség szó itt leszármazottakra, gyermekekre utal. Tedd bizonyságodat mindegyik gyermeknek, egyesével, hogy ő Isten gyermeke. Kérdezd meg, mit éreznek, amikor azt hallják, hogy ők Isten gyermekei. Kérd meg őket, mondják el, milyen érzéseik vannak a Mennyei Atyjukkal kapcsolatosan.

Mutass képeket, amelyen gyerekek láthatóak a családjuk körében (ha lehetséges, használj az osztályodba járó gyerekekről készült képeket). Mondd el, hogy az anyukánk és az apukánk gyermekei vagyunk, és mindannyian Mennyei Szüleink lélekgyermekei vagyunk.

Énekeljetek el közösen egy dalt a Mennyei Atyáról, például: Tudom, hogy Atyám él (Gyermekek énekeskönyve, 8.). A gyerekektől kapott segítség alapján írj vagy rajzolj fel a táblára olyan dolgokat, amelyeket Mennyei Atyánkról tanulunk a dalból.

Olvasd fel a gyerekeknek e szavakat az Apostolok cselekedetei 17:27-ből: „bizony nincs messze egyikőnktől sem”. Mesélj olyan időszakokról, amikor közel érezted magad a Mennyei Atyához, és kérd meg a gyerekeket, hogy ők is meséljenek ilyen alkalmakról.

Kérd meg a gyerekeket, hogy olvassák el az Apostolok cselekedetei 16:14–15, 25–34-et és 18:7–8, 24–28-at, és írják össze, kivel osztotta meg az evangéliumot Pál és Apollós. Azután kérd meg őket, hogy készítsenek egy listát arról, hogy ők kivel tudnák megosztani az evangéliumot. A gyerekek játsszák el, hogyan mesélnének ezeknek az embereknek Jézus Krisztusról, és hogyan hívnák meg őket az egyházba. Arra is megkérheted a gyerekeket, hogy írjanak rövid üzeneteket, amelyekben bizonyságot tesznek egy evangéliumi igazságról ezeknek az embereknek.

Hívjál meg az órára jelenlegi, visszatért vagy egyházközségi misszionáriusokat, és kérd meg őket, meséljenek az evangélium megosztásával kapcsolatos élményeikről. Biztasd a gyerekeket, hogy tegyenek fel kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy miként oszthatnák meg az evangéliumot másokkal.

A gyerekek olvassák el az Apostolok cselekedetei 17:2–4, 10–12-t és 18:28-at, és keressék meg, mi a közös ezekben a szakaszokban. E versek szerint mi segített az embereknek hinni Jézus Krisztus evangéliumában?

Kérd meg a gyerekeket, hogy meséljék el a Jézusról szóló kedvenc történeteiket, amelyeket az idén tanultak a szentírásokból. Írj fel papírcsíkokra a Szabadítóról tanító szentírásutalásokat. Rejtsd el őket a teremben, azután kérd meg a gyerekeket, hogy keressék meg őket. Segíts a gyerekeknek kikeresni a talált utalásokat, és kérd meg őket, hogy osszák meg egymással, mit tanítanak Jézusról az egyes szentírások.

Kérd meg a gyerekeket, segítsenek megalkotni egy olyan egyszerű táblázatot, amelyben megjelölhetik, amikor Jézusról olvasnak vagy tanulnak a szentírásokból. Az év hátralévő részében minden héten tedd ki ezt a táblázatot, és segíts a gyerekeknek olyan helyeket találni a szentírásokban, amelyek Jézusról tanítanak.

Mutass a gyerekeknek egy követ, és mondd el, hogy Pál idejében az emberek kőből és más anyagokból készült isteneknek hódoltak. Kérd meg a gyerekeket, hogy olvassák el az Apostolok cselekedetei 17:27–29-et. Mit tudunk meg Istenről ezekből a versekből? Mondd el, hogy a nemzetség szó itt leszármazottakra, gyermekekre utal. Kérdezd meg a gyerekektől, milyen érzés számukra az a tudat, hogy ők Isten gyermekei.

Kérd meg a gyerekeket, hogy olvassák el az Apostolok cselekedetei 17:27-et. Kérd meg őket, hogy rajzoljanak képeket olyan dolgokról, amelyek megtételével „kitapogathatnák”, vagyis kereshetnék Istent. Érezték-e már, hogy Ő „bizony nincs messze egyikőnktől sem”? Mikor?