Húsvét

• Az evangéliumi tantételek tanításának hatékony módjai lehetnek a hasonlatok. Megkérheted az osztály tagjait, hogy olvassák el a 2 Nefi 9:7–15-öt és az Alma 11:41–45-öt, és emeljenek ki ezekből a versekből olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek a feltámadásról tanítanak. Mihez hasonlítják a halált? Hogyan jelenítik meg a feltámadást? Miért van szükségünk feltámadt testre? (Lásd még T&Sz 93:33–34.) Az osztály tagjai megbeszélhetik, miként használhatnák arra ezeket a hasonlatokat, hogy a feltámadásról tanítsanak valakit. Miközben megosztják az ötleteiket az osztállyal, arról is elbeszélgethettek, hogy miért értékesek számukra ezek a feltámadásról szóló az igazságok.

• Megkérheted az osztály tagjait, hogy meséljenek olyan alkalmakról, amikor hálát éreztek a feltámadásról való tudásukért. Hogyan befolyásolhatná rendszeresebben az életünket ez a tudás? Segíthetsz az osztályod tagjainak megválaszolni ezt a kérdést, ha megkéred őket, hogy tanulmányozzák a 2 Nefi 9:7–15, az Alma 11:41–45 vagy az Alma 40:21–23-at, majd pedig sorolják fel a táblán, hogy milyen igazságokat találtak a feltámadásról. Ezután felírhatod a táblára az alábbi két mondatot, és megkérheted az osztály tagjait, hogy mielőtt válaszolnak, pár percig gondolják át, miként egészítenék ki ezeket Ha nem tudnám ezeket a dolgokat… és Mivel tudom ezeket a dolgokat….

Kép

Krisztus a Gecsemáné kertjében imádkozik

• Annak átgondolása és megbeszélése, hogy mit szenvedett el értünk a Szabadító, meghívhatja a Lelket, és eltölthet bennünket a Szabadító iránti szeretet és hála érzésével. Hogy ösztönözd ennek átgondolását, és egy erről való beszélgetést kialakulását, felrajzolhatsz a táblára egy ahhoz hasonló táblázatot, amilyen a Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára című kiadvány e heti vázlatában található, és megkérheted az osztály tagjait, hogy töltsék ki a Móziás 3:5–7; 15:5–9; és Alma 7:11–13, valamint a saját tapasztalataik alapján. A Lélek iránymutatása szerint arra is megkérheted az osztály tagjait, hogy mondják el, mit éreznek annak kapcsán, amit Jézus Krisztus tett értük.

• A szent zene meghívhatja a Lelket, és alátámaszthatja az általad tanított tant. Az osztály tagjai áttekinthetik a Móziás 3:5–7; 15:5–9; és az Alma 7:11–13-at, majd kereshetnek és elénekelhetnek olyan himnuszokat, amelyekről úgy érzik, hogy illenek e versek üzenetéhez (esetleg megkérsz valakit külön, hogy énekelje vagy játssza el a himnuszokat). Segítséget nyújthat a himnuszoskönyv végén található szentírások mutatója, valamint a További források rész is javasol himnuszokat. Buzdítsd az osztály tagjait, hogy mondjanak olyan kifejezéseket a himnuszokból és a szentírásokból, amelyek segítenek még mélyrehatóbban értékelniük a Szabadító áldozatát.

• A Szabadítónak hatalmában áll megváltoztatni az életünket. Az egyik legjobb módja, hogy erről tanuljunk, ha tanulmányozzuk, Ő hogyan változtatta meg mások életét, amikor azok megtértek, és Őhozzá jöttek. A Mormon könyvében sok példa van erre. Megkérheted az osztály tagjait, hogy mindenki olvasson el ezen példák közül egyet: Énós (lásd Énós 1:1–19), Benjámin király népe (lásd Móziás 5:1–2), az ifjabb Alma (lásd Móziás 27:8–28:4) vagy az anti-nefi-lehiták (lásd Alma 24:7–19), illetve ők maguk is hozhatnak egyéb példákat a szentírásokból. Ezután néhányan összefoglalhatják az általuk olvasott tapasztalatokat. Az osztályod esetleg szívesen játszana olyat, hogy az, akit az összegzésre éppen megkértél, apránként, egyre több részletet megemlítve rávezeti őket, hogy kiről is olvasott, miközben ők megpróbálják kitalálni. Megbeszélhetnek ezekhez hasonló kérdéseket is: Hogyan változtak meg az ezekben a példákban szereplő emberek? Mi volt a Szabadító szerepe a változásukban? Az osztály néhány tagja esetleg elmesélheti, hogy az ő szívükben a Szabadító milyen módon vitt véghez „hatalmas változást” (Móziás 5:2). Még többet megtudhattok arról, hogy miként változtat meg minket a Szabadító – és hogy miért olyan fontos ez a változás –, ha megosztod az osztállyal a További források részben található hasonlatot Dallin H. Oaks elnöktől.

• Hiszek Krisztusban. Himnuszok, 76. sz.

• Tudom, hogy jó Megváltóm él. Himnuszok, 78. sz.

• Krisztusunk ma feltámadt. Himnuszok, 123. sz.

• Azon a húsvét reggelen. Himnuszok, 121. sz.

Ezek közül néhány himnuszt megtalálsz a Templom téri Tabernákulum kórus előadásában a ChurchofJesusChrist.org oldalon is.

Dallin H. Oaks elnök egy hasonlattal magyarázta el, hogyan készít fel minket a Szabadító arra, hogy visszatérjünk Isten jelenlétébe:

„Hajlamosak vagyunk a bűnbánat eredményeire egyszerűen úgy gondolni, mint a bűneinktől való megtisztulásra, de a kép így nem teljes. […] Azt az embert, aki bűnt követ el, a szélben hajladozó fához lehet hasonlítani. Egy szeles és esős napon a fa olyan mélyen meghajlik, hogy levelei leérnek a földig, és sárral beszennyeződnek, mely hasonlatos a bűnhöz. Ha kizárólag a fa leveleinek megtisztítására figyelünk, attól még megmarad a fa gyengesége, amely miatt meghajlott, és a levei sárosak lettek. Hasonlóképpen, az az ember, aki csupán csak sajnálja, hogy a bűn beszennyezte, a következő heves szélben újra meghajlik majd. Az ismétlésre való hajlam addig tart, amíg a fa meg nem erősödik.

Amikor valaki keresztülmegy egy olyan folyamaton, mely a szentírások szóhasználatában »megtört szívet és töredelmes lelket« eredményez, azzal a Szabadító többet tesz érte a bűnöktől való megtisztításnál. Új erőt ad neki. Ez az erő feltétlenül szükséges ahhoz, hogy felismerjük, mi a megtisztulás célja: az, hogy visszatérjünk Mennyei Atyánkhoz. Hogy bebocsátást nyerjünk az Ő jelenlétébe, nem elég csupán tisztának lennünk. Meg is kell változnunk: erkölcsileg gyenge, bűnre hajlamos emberből olyan erőssé kell válnunk, hogy meglegyen a kellő lelki nagyságunk ahhoz, hogy Isten jelenlétében lakozhassunk” (“The Atonement and Faith,” Ensign, Apr. 2010, 33–34).