Móziás 1–3

• Kezdhetitek úgy az Isten szavának befogadására történő felkészülésről szóló beszélgetést, hogy megbeszélitek, milyen következményekkel jár, ha felkészülünk – vagy épp nem készülünk fel – bizonyos dolgokra. Az osztály tagjai beszélhetnek például az azzal kapcsolatos tapasztalataikról, amikor a felkészülésük – vagy annak hiánya – hatással volt arra, amit az iskolában, a munkában vagy más tevékenység során tapasztaltak. Ezután megkérheted az osztály egyik felét, hogy olvassák el a Móziás 2:1–9-et, és figyeljék meg, mit tett Benjámin király népe azért, hogy felkészüljenek Isten szavának befogadására. Az osztály másik fele ugyanezen verseket átnézve megfigyelheti, hogy mit tett Benjámin király, ami felfedi az Isten szava és annak megosztása iránti érzéseit. Ezután kérd meg az egyes csoportokat, hogy osszák meg az ötleteiket. Mit tanulhatunk ezekből a versekből, ami segíthet befogadnunk Isten szavát?

• Benjámin király példás szolgája volt Istennek és a körülötte lévőknek. Mit tanulhatnak tőle az osztályod tagjai, ami majd a segítségükre lehet a mások szolgálatára irányuló erőfeszítéseikben? Kezdheted a beszélgetést azzal, hogy megkéred az osztály tagjait, sorolják fel, milyen akadályokkal szembesülünk mások szolgálata során: például mi lehet az oka, ha nem szolgálunk, vagy amiért a szolgálatunk nem segít annyit, amennyit lehetne. Tanulmányozhatják a Móziás 2:10–26-ot, és felsorolhatják, milyen igazságokat tanított Benjámin király mások szolgálatáról, amelyek segíthetnek legyőzniük az előzőekben megbeszélt akadályokat. Mit tehetnek az egyének és a családok, hogy a mindennapi életükben a szolgálatra összpontosíthassanak? Javaslatként megoszthatod a További források részben található történetet, melyet Thomas S. Monson elnök mesélt el.

• Az Egy vándort, kit bánat gyötört című himnuszhoz (Himnuszok, 18. sz.) vagy a “The Old Shoemaker” [Az öreg cipész] című rövidfilmhez (ChurchofJesusChrist.org) hasonló himnusz vagy rövidfilm alátámaszthatja a Móziás 2:17-ben található üzenetet: amikor másokat szolgálunk, Istent szolgáljuk. Hogyan használhatnál fel ehhez hasonló forrásokat Benjámin király üzenetének alátámasztására? Az osztály tagjai elmesélhetik, milyen tapasztalataik voltak már mások szolgálatával, illetve ők hogyan részesültek valakinek a krisztusi szolgálatában. A beszélgetés részeként megoszthatod a További források részben található idézetet Henry B. Eyring elnöktől: „Amikor valakinek enyhülést kínálunk, a Szabadító úgy érzi, mintha Neki nyújtanánk segítő kezet” („Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek?” Liahóna, 2015. máj. 22.). Szerintetek miért Istent szolgáljuk azzal, amikor másokat szolgálunk?

Kép

egymást átkaroló nők

• Segíthetsz az osztály tagjainak elgondolkozni „azoknak az áldott és boldog állapotán…, akik betartják Isten parancsolatait”, ha előbb megpróbáljátok meghatározni, hogy mi a boldogság. Hogyan írnák le az osztály tagjai az Isten iránti engedelmességből fakadó boldogságot? Esetleg elképzelhetik, hogy van egy barátjuk, aki azt mondja, hogy a parancsolatok betartása nélkül is boldog. Kérd meg őket, hogy olvassák el a Móziás 2:38–41-et, és beszéljék meg, miként segíthetnének a barátjuknak megérteni a világi boldogság és az örök boldogság közötti különbséget. Milyen, az örök boldogságot példázó tapasztalatokat vagy más emberek életéből vett példákat tudnak megosztani az osztály tagjai?

• Benjámin király beszéde erőteljes és szemléletes próféciákat tartalmaz Jézus Krisztus születéséről, szolgálattételéről és engesztelő áldozatáról. Megkérheted az osztály tagjait, hogy mondjanak olyan verseket a Móziás 3:1–20-ból, amelyek különösen mély benyomást tesznek rájuk, és segítenek jobban megérteniük a Szabadítót és az Ő küldetését. Kérd meg őket, hogy mondják el, miért tesznek rájuk mély benyomást ezek a versek.

• A Mormon könyve bevezetése azt tanítja, hogy ez a könyv „felvázolja a szabadítás tervét”. Hogy segíts az osztálynak felismerni, miként segít Benjámin király beszéde elérni a Mormon könyve ezen célját, írd fel a táblára ezt a mondatot: Jézus Krisztus teszi lehetővé a szabadítást. Az osztály tagjai átnézhetik a Móziás 3:1–20-at, majd felsorolhatod vagy ők is felsorolhatják a táblán azokat az igazságokat, amelyeket a szabadítás tervéről megtudnak. Kérdezd meg az osztály tagjait, mit tudtak meg arról, hogy Jézus Krisztus hogyan teszi lehetővé a szabadítás tervét. Ezután adj időt az osztály tagjainak, hogy áttekintsék a Móziás 3:18–19-et, és elmondják, hogy mit kell tennünk a szentté váláshoz és a szabadítás elnyeréséhez. Hogyan segít ezt elérnünk Jézus Krisztus engesztelése? Kérd meg az osztály tagjait, hogy osszák meg érzéseiket a Szabadító szerepéről a szabadítás tervében.

Thomas S. Monson elnök ezt mondta:

„Néhány évvel ezelőtt olvastam egy cikket dr. Jack McConnelltől. Virginia állam délnyugati dombjai közt nevelkedett az Egyesült Államokban. Édesapja metodista lelkész volt, édesanyja a hét gyermekről gondoskodott otthon. Nagyon szerény körülmények között éltek. Felidézte, hogy gyermekkorában a családjával mindennap körülülték az ebédlőasztalt, majd pedig édesapja mindegyiküket sorra megkérdezte: »És te mit tettél ma valaki másért?« A gyerekek eltökélték magukat, hogy mindennap tesznek valami jót, hogy aztán beszámolhassanak édesapjuknak arról, hogyan segítettek valakinek. Dr. McConnell ezt a szokást édesapja egyik legértékesebb örökségének nevezte, mert ezek az elvárások és ezek a szavak arra inspirálták őt és testvéreit, hogy egész életükön át segítsenek másokat. Felnövekedvén a szolgálat iránti indíttatásuk egy belső vággyá alakult át, hogy másoknak segítsenek.

Dr. McConnell kiváló orvosi pályafutása mellett… létrehozott egy Önkéntes Gyógyítóknak nevezett szervezetet, ahová nyugdíjas egészségügyi szakembereket toborzott, hogy önkéntes alapon, ingyenes klinikákon szolgálják a biztosítással nem rendelkező dolgozó embereket. Dr. McConnell azt mondta, hogy nyugdíjba vonulása óta a szabadideje »heti 60 órányi ingyenes munkává változott, erőnléte… viszont fokozódott, és az élet[év]el annyira elégedett…, mint még soha azelőtt«. [Jack McConnell, “And What Did You Do for Someone Today?” Newsweek, June 18, 2001, 13.] […]

Természetesen nem lehetünk mindannyian olyanok, mint dr. McConnell, aki klinikák alapításával segít a szegényeknek; mások szükségletei azonban mindig segítő kezekért kiáltanak, és mi mindannyian tehetünk valamit, ami segít másokon. […]

Testvérek, körül vagyunk véve olyanokkal, akiknek szükségük van a figyelmünkre, a biztatásunkra, a támogatásunkra, a vigasztalásunkra és a kedvességünkre – legyenek akár családtagok, barátok, ismerősök vagy idegenek. Mi testesítjük meg az Úr kezeit itt a földön, hiszen megbíztak minket, hogy szolgáljuk és emeljük fel az Ő gyermekeit. Ő számít ránk, mindannyiunkra. [T]együk fel magunknak mi is a kérdést, mely dr. Jack McConnellt és testvéreit fogadta minden este az ebédlőasztalnál: »Mit tettem ma valaki másért?«” (vö. Mit tettem ma valaki másért? Liahóna, 2009. nov. 84–87.).