Hélamán 7–12

• Segíthetsz az osztályodnak a próféták szerepköreiről és feladatairól tanulni a Hélamán 7–11-ből, ha először együtt elolvassátok a próféta bejegyzést a Szentíráskalauzban (ChurchofJesusChrist.org/scriptures/gs?lang=hun). Az osztály tagjai megnevezhetik a próféták ott megemlített szerepköreit, és felsorolhatják ezeket a táblán. Ezután megkérheted az osztály tagjait, hogy mindenki nézzen át egy-egy fejezetet a Hélamán 7–11-ből. Kérd meg őket, hogy figyeljék meg, miként töltötte be Nefi a táblán felsorolt szerepköröket. A mi élő prófétáink és apostolaink hogyan töltik be ezeket a szerepköröket? Hogyan támogathatjuk őket a feladataik elvégzésében?

• Miért van az, hogy a prófétáknak időnként merészen kell szólniuk, ahogyan azt Nefi is tette? Megkérheted az osztály tagjait, hogy olvassák el a Hélamán 7:11–29-et, és figyeljék meg, mi mindenre figyelmeztetett Nefi, illetve mivel indokolta, hogy ilyen szókimondónak kellett lennie. Minket milyen prófétai figyelmeztetések késztettek és késztetnek ma is arra, hogy bűnbánatot tartsunk és az Úrhoz jöjjünk? A További források részben találsz egy metaforát, melyet Neil L. Andersen elder használt, hogy segítsen megértenünk, milyen veszélyekkel jár, ha figyelmen kívül hagyjuk a prófétai figyelmeztetéseket.

• Ezeket a verseket úgy is megbeszélhetitek, hogy két csoportra osztod az osztályt, és mindkettőt megkéred, hogy olvassák el a Hélamán 9:1–20-at, és képzeljék el, hogy az öt férfi vagy a bírák helyében vannak. Mit érezhettek ezek az emberek? Mi lehetett hatással az egyes csoportokra, melynek folytán másként reagáltak ugyanarra a csodálatos próféciára? Mi hogyan győződhetünk meg arról, hogy a csodák építik a bizonyságunkat, de nem válnak azok kizárólagos alapjává? Honnan tudhatjuk, hogy napjaink prófétájának szavai igazak-e?

• A Hélamán 10-ben található beszámoló arról, amikor az Úr megáldja Nefit, arra ösztönözheti az osztályod tagjait, hogy legyenek szorgalmasabbak az Úr akaratának keresésében és megtételében. Az osztály tagjai elolvashatják az 1–12. verseket, és megnézhetik, mit tett Nefi az Úr bizalmának elnyeréséért, illetve hogyan áldotta meg őt az Úr. Ezután mondhatnak példákat a szentírásokból vagy a saját életükből olyan emberekre, akik „fáradhatatlanul” keresték és tették az Úr akaratát (Hélamán 10:4). Miként áldotta meg az Úr ezeket az embereket annak hatalmával, hogy jelképes hegyeket omlasszanak le (lásd Hélamán 10:9) az életükben? Adj időt az osztály tagjainak átgondolni, hogy miként kereshetnék még inkább az Úr akaratát, és hogyan tarthatnák be jobban az Ő parancsolatait.

• Az osztályodból már sokan szövetséget kötöttek, hogy mindig emlékezni fognak Jézus Krisztusra. Esetleg megoszthatnak egymással néhány olyan dolgot, amelyek a boldogulás és a nehézségek idején egyaránt segítenek nekik „őrá mindenkor emlékezni” (Moróni 4:3; T&Sz 20:77). Ezután az osztály átnézheti a Hélamán 12-t, olyan okok után kutatva, hogy vajon az emberek miért hajlamosak elfeledkezni az Úrról. Miként kerekedhetünk felül az ebben a fejezetben leírt hajlamokon? A viszontagságok hogyan segítenek emlékeznünk Istenre (lásd Hélamán 11:4–7)?

• Annak szemléltetésére, hogy milyen erőfeszítésbe kerül emlékezni valamire, adhatsz az osztály tagjainak pár percet a Hélamán 12 átnézésére, majd pedig feltehetsz nekik néhány kérdést a fejezetre vonatkozóan, hogy kiderüljön, mire emlékeznek. Esetleg azt is elmondhatják, hogy mit tesznek, amikor egy vizsgára készülve észben akarnak tartani valamit. Ez miben hasonlít az ahhoz szükséges erőfeszítéshez, hogy emlékezzünk az Úrra (lásd Hélamán 12:5)? Miben különbözik? Kérd meg az osztályt, hogy keressenek a Hélamán 12-ből egy olyan verset vagy szövegrészt, amelyet kitehetnek otthon, vagy kívülről megtanulhatnak, hogy emlékeztesse őket Isten jóságára és hatalmára.

Neil L. Andersen elder az alábbi történetet mesélte el:

„[A]kik úgy döntenek, hogy a prófétát követik, mindig figyelmesen hallgatnak az Úrra, és különösképpen a prófétára. […]

Hadd szemléltessem ezt egy saját élménnyel! Családunk sok évig élt Florida államban. Mivel Florida földje nagy mennyiségben tartalmaz homokot, ezért a réteket egy nagylevelű fűfélével, ahogy mi nevezzük, Szent Augusztinnal vetjük be. Florida pázsitjainak rettentő ellensége egy kicsi, barna rovar, amit lótetűnek hívnak.

Egyik este, ahogy szomszédom és én ott álltunk a bejárati lépcsőn, észrevett egy kis bogarat, ami a járdán ment keresztül. »Jobban teszed, ha lepermetezed a füved« – figyelmeztetett. »Ott megy egy lótetű.« Néhány héttel azelőtt permeteztem le a füvet rovarölővel, és nemigen éreztem úgy, hogy van időm vagy pénzem, hogy hamarosan ezt újra megtegyem.

Másnap, a reggeli világosságban közelebbről is megvizsgáltam a pázsitomat. Friss volt, és gyönyörűen zöld. A fűszálak közé néztem, hogy lássam, van-e ott azokból a kicsi rovarokból. Egyet sem láttam. Emlékszem, így gondolkodtam: »Lehetséges, hogy az a kicsi lótetű csak keresztülment az udvaromon, miközben útban volt a szomszédom udvara felé.« […]

A történet azonban szomorú véget ért. Egyik reggel kijöttem a bejárati ajtóhoz; ez mintegy 10 nappal azután történt, hogy a szomszédommal beszélgettem. Megdöbbentő kép fogadott. Mintha egy éjszaka alatt történt volna, barna foltok borították a pázsitomat. Elrohantam a kertészeti boltba, megvettem a rovarölőszert, azonnal permeteztem, de már túl késő volt. A pázsit tönkrement, s ahhoz, hogy visszaállítsuk korábbi állapotát, új fűmagra, hosszú órákig tartó munkára és sok pénzre volt szükség.

Szomszédom figyelmeztetése létfontosságú volt pázsitom jó állapotát illetően. Ő meglátott olyan dolgokat, amire én képtelen voltam. Ő tudott valamit, amit én nem. Ő tudta, hogy a lótetűk a föld alatt élnek, és csak éjszaka tevékenyek, s emiatt voltak hatástalanok nappali vizsgálódásaim. Tudta, hogy a lótetűk nem a fű levelét eszik, hanem inkább a gyökérben találnak táplálékra. Tudta, hogy ezek a kis 2,5 centis teremtmények sok gyökeret meg tudnak enni, mielőtt én a felszín felett észrevenném a hatást. Drága árat fizettem önelégült függetlenségemért. […]

Léteznek lelki lótetűk, amelyek aláássák védőfalainkat, és megtámadják kényes gyökereinket. A gonoszság ezen élősködői közül sok aprónak tűnik, olykor csaknem láthatatlannak. […]

Ne kövessük azt a példát, amelyet a floridai lótetűimmel kapcsolatban mutattam! Sose hagyjuk figyelmen kívül az intéseket! Sose legyünk függetlenségünkben önelégültek! Mindig alázattal és hittel figyeljünk és tanuljunk, igyekezve bűnbánatot tartani, ha szükséges” (vö. Próféták és lelki lótetűk. Liahóna, 2000. jan. 18–20.).