Egyháztörténet
A Mormon könyve fordítása


A Mormon könyve fordítása

Joseph Smith azt mondta, hogy a Mormon könyve „a leginkább hibátlan könyv a földön, és vallásunk záróköve, és aki annak előírásai szerint él, közelebb kerül Istenhez, mint bármely más könyv által.”1 A Mormon könyvét csodálatos események sorozatán keresztül kapta meg a világ. A Mormon könyve angol nyelvű változatának napvilágra kerüléséről sok minden kiderül, ha behatóan tanulmányozzuk Joseph Smith, az írnokai, valamint a Mormon könyve fordításával közeli kapcsolatban álló személyek kijelentéseit.

„Isten ajándéka és hatalma által”

Joseph Smith elbeszélése szerint 1823. szeptember 21-én este, miközben szülei kis rönkházának felső szobájában imádkozott a New York állambeli Palmyrában, egy angyal jelent meg, aki Moróninak nevezte magát, és közölte Josephfel, hogy „Istennek munkája van szám[ára]”.2 Tájékoztatta, hogy „el van rejtve egy aranylemezekre írott könyv, amely e földrész előző lakóiról ad beszámolót, valamint az eredetükről, ahonnan származnak.” A könyv egy domboldalban volt, nem messze a Smith család gazdaságától. Nem egyszerűen történelemről volt szó, mert a könyv tartalmazta „az örök evangélium teljességét, ahogy azt a Szabadító kijelentette”.3

Az angyal megbízta Joseph Smitht, hogy fordítsa le a könyvet arról az ősi nyelvről, amelyen az írva volt. Ez a fiatalember azonban igen kevés formális oktatásban részesült, és önmagától nem tudott volna könyvet írni, sem pedig lefordítani egy ősi könyvet valamely ismeretlen nyelvről, melyet a Mormon könyvében „megújított egyiptominak”4 neveznek. Joseph felesége, Emma határozottan állította, hogy abban az időben, amikor a fordítás zajlott, Joseph „nem volt képes sem megírni, sem tollba mondani egy összefüggő s jól megfogalmazott levelet, nemhogy egy oly könyvet mondjon tollba, mint amilyen a Mormon könyve.”5

Joseph 1827 szeptemberében kapta meg a lemezeket, és a rákövetkező tavasszal állt neki igazán a fordításnak a pennsylvaniai Harmonyban, ahol Emma, illetve a barátja, Martin Harris szolgált elsődleges írnokaként. Az így létrejött angol átirat, amely Lehi könyveként volt ismert, és amelyre Joseph Smith 116 oldalasként utalt, később elveszett vagy ellopták. Ennek eredményeként az Úr megdorgálta Josephet, aki egy rövid időre a fordításra való képességét is elveszítette.6

Joseph 1829-ben kezdett ismét fordítani, és a Mormon könyve szinte teljes jelenlegi szövegét abban az évben, egy áprilistól júniusig terjedő három hónapos időszakban fordította le. Elsődleges írnoka ebben az időszakban Oliver Cowdery, egy vermonti tanító volt, aki akkor hallott a Mormon könyvéről, amikor Palmyrában Joseph szüleinél bérelt szobát. Isten elhívta egy látomás által, így Cowdery Harmonyba utazott, hogy találkozzon Josephfel és közelebbről vizsgálódjon. Oliver Cowdery így írt az írnoki élményeiről: „Feledhetetlen napok voltak ezek – azon hang hangzása alatt ülni, amit a menny sugalmazása diktál, e kebel legteljesebb háláját ébresztette fel!”7

A Joseph Smith által Oliver Cowderynak és másoknak lediktált kézirat ma az eredeti kézirat néven ismert, melynek mintegy 28 százaléka maradt fenn.8 Ez a kézirat alátámasztja Joseph Smith azon állításait, melyek szerint a kézirat rövid idő alatt készült és egy másik nyelvről lett tollba mondva. Tartalmaz például olyan tévesztéseket, amelyek arra utalnak, hogy az írnok félrehallott bizonyos szavakat, nem pedig félreolvasva másolta azokat egy másik kéziratról.9 Megjelennek továbbá olyan nyelvtani szerkezetek is az eredeti kéziratban, amelyek jellemzőbbek a közel-keleti nyelvekre, mint az angolra, ami arra utal, hogy a fordítás forrásnyelve nem az angol volt.10

Ellentétben azzal, ami a lediktált piszkozatok zömét jellemzi, Joseph Smith lényegében végleges műnek tekintette az eredeti kéziratot. A könyv kiadásának előkészítésére Oliver Cowdery kézirással másolatot készített az eredeti kéziratról. Ez a másolat ma nyomdai kézirat néven ismert. Mivel Joseph Smith a tollbamondás során nem jelezte külön az írásjeleket, tehát a pontokat, vesszőket vagy kérdőjeleket, ezért ezek nem szerepelnek az eredeti kéziratban. Amikor a szedő később nyomtatásra készítette elő a szöveget, elhelyezte benne az írásjeleket.11 Az írásjelek, a formázás és a tördelés egyéb elemei, illetve a másolási és lejegyzési tévesztések kijavításához szükséges apró kiigazítások kivételével a tollba mondott példány szövege megegyezett a könyv első nyomtatott kiadásának szövegével.12

Fordítóeszközök

Sok bibliai beszámoló szól arról, hogy Isten különböző módokon küldött kinyilatkoztatásokat a prófétáinak. Illés megtanulta, hogy Isten nem a szélen vagy a tűzön vagy a földrengésen keresztül szól hozzá, hanem egy „halk és szelíd hang” által.13Pál és más korai apostolok olykor angyalokkal társalogtak, időnként pedig az Úr Jézus Krisztussal.14 Más alkalmakkor a kinyilatkoztatás álmok vagy látomások alakjában érkezett – mint amikor Péter kinyilatkoztatást kapott, hogy a nemzsidóknak is prédikálja az evangéliumot –, vagy olyan szent tárgyakon keresztül, mint az Urim és Tummim.15

Joseph Smith kiemelkedik Isten prófétái közül, mert arra lett elhíva, hogy a saját nyelvére ültessen át egy olyan, több mint 500 oldalra rúgó teljes szentíráskötetet, amely milliók teológiai tudását elmélyítő és kibővítő tanokat tartalmaz. Ehhez a hatalmas feladathoz Isten további, gyakorlati segítséget is készített számára, tárgyi eszközök alakjában.

Joseph Smith és az írnokai két eszközről írtak, melyeket a Mormon könyve fordítása közben használtak. Azok szerint, akik tanúi voltak a fordításnak, amikor Joseph belenézett ezekbe az eszközökbe, a szentírás szavai angolul jelentek meg. Az egyik eszközt, melyet a Mormon könyvében „fordítóeszközöknek” neveznek, az utolsó napi szentek ma inkább úgy ismerik, hogy az „Urim és Tummim”. Joseph a fordítóeszközöket a lemezek mellé temetve találta a domboldalban.16 Akik látták a fordítóeszközöket, úgy írták le azokat, mint két átlátszó követ, melyeket egy fém foglalat erősít össze. A Mormon könyve úgy utal erre az eszközre a hozzá tartozó mellvérttel együtt, hogy „megtartja és megőrzi őket az Úr keze”, és azért lesznek „továbbadva nemzedékről nemzedékre, hogy nyelveket fordítsanak.”17

A másik eszköz, amelyet Joseph Smith évekkel az aranylemezek kiásása előtt talált a földben, egy kis méretű tojásdad kő, egy „látókő” volt.18 Fiatalemberként az 1820-as években Joseph Smith – ahogyan azokban az időkben mások is – látókövet használt elveszett tárgyak és elrejtett kincsek kereséséhez.19 Amint Joseph egyre inkább növekedett prófétai elhívása megértésében, megtanulta, hogy a szentírásfordítás magasztosabb céljára is használhatná ezt a követ.20

Úgy tűnik, hogy Joseph számára gyakran egyszerűbb volt egyetlen látókővel fordítani a másik két, fordítóeszközökké egyesített kő használata helyett. Úgy tűnik továbbá, hogy ez a két eszköz – a fordítóeszközök és a látókő – felcserélhető volt és nagyjából hasonlóan működtek. Olyannyira, hogy Joseph Smith és a társai gyakran az egy darab látókövet és a fordítóeszközöket egyaránt „Urim és Tummim” névvel illették.21 Az ősi időkben az izraelita papok használták az Urim és Tummimot, hogy a segítségükkel isteni üzeneteket kapjanak. Bár az eszköz természetét illetően eltérnek az értelmezések, több ősi forrás is állítja, hogy olyan kövek tartoztak hozzá, amelyek időnként világítottak vagy isteni fényt árasztottak.22 Az utolsó napi szentek későbbi értelmezésében az Urim és Tummim kizárólag a fordítóeszközöket jelentette. Azonban úgy tűnik, hogy Joseph Smith és mások inkább az isteni kinyilatkoztatások elnyerését szolgáló eszközök kategóriájának elnevezéseként, és nem annyira egy konkrét eszköz megnevezéseként értelmezték a kifejezést.

Vannak, akiknek nehezére esik elfogadni azt az állítást, hogy az isteni fordítási folyamat során tárgyi eszközöket használtak, azonban az ilyen – Isten hatalmának és sugalmazásának közlését megkönnyítő – segédeszközök összhangban vannak a szentírásbeli beszámolókkal. Az Urim és Tummimon kívül a Biblia más tárgyakat is említ, amelyeket Isten hatalmának gyakorlására használnak: Áron vesszejét, egy rézkígyót, szent kenetnek olajait, a szövetség ládáját, de még a földről vett, nyállal kevert port is, a vak férfi szemének gyógyításakor.23

A fordítás technikai része

A Mormon könyve 1830-as kiadásának előszavában Joseph Smith ezt írta: „Tájékoztatni szeretnélek benneteket, hogy [a könyvet] Isten ajándéka és hatalma által fordítottam le.” Amikor a fordítás folyamatának részletei iránt tudakozódtak nála, Joseph többször is kijelentette, hogy arra „Isten ajándéka és hatalma által”24 került sor, majd egyszer hozzáfűzte: „Soha nem volt olyan szándék, hogy a világ tudomására jöjjön a Mormon könyve napvilágra kerülésének minden részlete.”25

A fordítást szemrevételező írnokok és mások azonban több beszámolót is hagytak ránk, melyek bepillantást nyújtanak a folyamatba. A beszámolók némelyike szerint Joseph tanulmányozta a lemezeken lévő jeleket. A legtöbb beszámoló azt mondja, hogy Joseph az Urim és Tummimot (a fordítóeszközöket vagy a látókövet) használta, és számos beszámoló csak a magányos kő használatára utal. E beszámolók szerint Joseph egy kalapba tette a fordítóeszközöket vagy a látókövet, arcát a külső fény kizárása végett a kalapra szorította, és felolvasta az eszközön megjelenő angol szavakat.26 Az itt leírt folyamat a Mormon könyve egyik részét idézi, amely arról szól, hogy Isten készít egy követ, „amely világosságot adva fényleni fog a sötétségben”.27

A fordításban segédkező írnokok minden kétely nélkül hittek abban, hogy Joseph isteni hatalom által fordított. A felesége, Emma elmagyarázta, hogy ő maga „gyakran írt nap nap után” a pennsylvaniai Harmonyban lévő házuk egyik kis asztala mellett. Úgy írta le Josephet, mint aki „ott ült, arcát a kalapjába temetve, melyben a kő volt, és órákon keresztül diktált, és köztünk nem volt található semmi.”28 Emma szerint a lemezek „gyakran feküdtek az asztalon az elrejtésükre tett bármiféle kísérlet nélkül, egy kis vászon terítőbe csomagolva.” Amikor arról kérdezték, hogy Joseph vajon a Bibliából vagy egy korábban előkészített kéziratból diktált-e, Emma határozottan elutasította ezeket a felvetéseket: „Sem kézirata, sem könyve nem volt, amelyekből olvasson.” Emma ezt mondta Joseph nevű fiának: „A Mormon könyve isteni hitelességű – erről a legcsekélyebb kételyem sincs. Meggyőződésem, hogy senki nem tudta volna a kéziratokat diktálni anélkül, hogy ne részesült volna sugalmazásban; mert, amikor az írnokaként tevékenykedtem, édesapád órákon át diktált nekem; és amikor étkezések vagy félbeszakítások után visszatért, azonnal ugyanonnan folytatta, ahol abbahagyta, anélkül, hogy ránézett volna a kéziratra, vagy megkért volna, hogy olvassak fel neki belőle egy részt.”29

Egy másik írnok, Martin Harris Joseph Smithszel szemben ült az asztalnál, és a Joseph által tollba mondott szavakat jegyzetelte. Harris később elmondta, hogy amikor Joseph a látókövet használta a fordításhoz, mondatok jelentek meg rajta. Joseph felolvasta ezeket a mondatokat, Harris pedig a szavak lejegyzését követően annyit mondott: „Leírva.” Harris egyik munkatársa feljegyezte az egyik beszélgetésük során általa elmondottakat, miszerint Josephnek „volt egy látóköve, amely által képessé vált oly jól fordítani, mint az Urim és Tummimból, és a kényelme érdekében azután a látókövet használta”.30

Elsődleges írnoka, Oliver Cowdery eskü alatt vallotta 1831-ben, hogy Joseph Smith „a lemezekkel, amelyekről a könyvet fordította, két átlátszó, üvegre hasonlító követ talált ezüst ívekbe foglalva. Hogy ezeken keresztülnézve képes volt angolul elolvasni a megújított egyiptomi jeleket, amelyek a lemezekre voltak vésve.”31 1830 őszén Cowdery az ohiói Union Village-ben járt, ahol a Mormon könyve fordításáról beszélt. Nem sokkal később az egyik helyi lakos arról számolt be, hogy a fordítás eszköze „két átlátszó kő volt, alakra mint egy cvikker, melyen keresztül a fordító a véseteket nézte”32.

Összefoglalás

Joseph Smith következetesen bizonyságát tette arról, hogy „Isten ajándéka és hatalma által” fordította le a Mormon könyvét. Írnokai is osztoztak ebben a bizonyságban. A domboldalban elásott, fémlemezeken lévő ősi feljegyzésről hírt hozó angyal, és a kifejezetten Joseph Smith számára, a fordítás céljából készült isteni eszközök, mind részét képezték annak, amire Joseph és az írnokai a fordítás csodájaként tekintettek. Amikor 1832-ben első alkalommal nekiült megírni a saját történetét, azt azzal az ígérettel indította, hogy benne lesz egy „beszámoló az ő bámulatos élményéről”33. A Mormon könyve fordítása valóban bámulatos volt.

A Mormon könyve igazsága és isteni forrása ma is megismerhető. Isten arra kér mindegyikünket, hogy olvassuk el a könyvet, emlékezzünk az Úr irgalmasságaira és elmélkedjünk azokról a szívünkben, majd pedig „Krisztus nevében kérdezz[ük] meg Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy nem igazak-e ezek a dolgok”. Isten azt ígéri, hogy „ha őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel kérdeztek, akkor ő a Szentlélek hatalma által ki fogja nektek nyilvánítani ennek igazságát.”34

  1. Wilford Woodruff naplója, 1841. nov. 28. Egyháztörténeti Könyvtár, Salt Lake City.

  2. Az angyal kilétét illetően lásd Karen Lynn Davidson, David J. Whittaker, Mark Ashurst-McGee, and Richard L. Jenson, eds., Histories, Volume 1: Joseph Smith Histories, 1832–1844, vol. 1 of the Histories series of The Joseph Smith Papers, edited by Dean C. Jessee, Ronald K. Esplin, and Richard Lyman Bushman (Salt Lake City: Church Historian’s Press, 2012), 223 n 56.

  3. Davidson et al., Joseph Smith Histories, 223; mai írásmóddal; Joseph Smith, “Church History,” Times and Seasons 3 (March 1, 1842): 706-7. Lásd még Joseph Smith története 1:33–34.

  4. Mormon 9:32. Lásd még 1 Nefi 1:2.

  5. “Last Testimony of Sister Emma,” Saints’ Herald 26 (Oct. 1, 1879), 290.

  6. Joseph Smith története, kb. 1838–1841, 8–11 (2. piszkozat). Forrás: Karen Lynn Davidson, David J. Whittaker, Mark Ashurst-McGee, and Richard L. Jenson, eds., Histories, Volume 1: Joseph Smith Histories, 1832–1844, vol. 1 of the Histories series of The Joseph Smith Papers, edited by Dean C. Jessee, Ronald K. Esplin, and Richard Lyman Bushman (Salt Lake City: Church Historian’s Press, 2012), 252–3; megtekinthető a josephsmithpapers.org oldalon; Tan és a szövetségek 3:5–15.

  7. Joseph Smith története, kb. 1832 nyara. Forrás: Joseph Smith Histories, 16; Oliver Cowdery to William W. Phelps, Sept. 7, 1834, in Messenger and Advocate 1 (Oct. 1834): 14; dőlt betűvel az eredetiben.

  8. A kézirat nagyobb része vízkár miatt szétmállott vagy egyéb módon olvashatatlanná vált 1841 és 1882 között, mivel az illinois-i Nauvooban álló Nauvoo Ház sarokkövében volt elhelyezve. A megmaradt oldalak többségét később Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza történetírói irodája archiválta Salt Lake Cityben. A rendelkezésre álló eredeti kézirat ebben a könyvben került kiadásra: The Original Manuscript of the Book of Mormon: Typographical Facsimile of the Extant Text, ed. Royal Skousen (Provo, UT: Foundation for Ancient Research and Mormon Studies, 2001). Erről az eredetiről Oliver Cowdery és két másik írnok készített teljes másolatot 1829 augusztusa és 1830 első hónapjai között. Ez nyomdai kézirat néven ismert, és ennek alapján végezték Palmyrában a nyomdai szedés zömét. A nyomdai kézirat ebben a könyvben került kiadásra: Revelations and Translations, Volume 3, Printer’s Manuscript of the Book of Mormon, eds. Royal Skousen and Robin Scott Jensen (Salt Lake City: Church Historian’s Press, 2015). Az eredeti kézirat is kiadásra fog kerülni a Joseph Smith Papers [Joseph Smith iratok] egyik jövőbeli kötetében. (Dean C. Jessee, “The Original Book of Mormon Manuscript,” BYU Studies 10, no. 3 [Spring 1970]: 261–72; Royal Skousen, “Piecing Together the Original Manuscript,” BYU Today 46, no. 3 [May 1992]: 18–24.)

  9. Amikor például Joseph az 1 Nefi 13:29 szövegét fordította, az írnok „&” jelet (angolul: „and”) írt az egyik helyen, ahol helyesen „an” szerepelt volna. Az 1 Nefi 17:48-ban pedig az írnok a „weed” (gyom) szót jegyezte le, ahol a „reed” (nád) szónak kellett volna szerepelnie. (Lásd Royal Skousen, “Translating the Book of Mormon: Evidence from the Original Manuscript,” in Noel B. Reynolds, ed., Book of Mormon Authorship Revisited: The Evidence for Ancient Origins [Provo, UT: Foundation for Ancient Research and Mormon Studies, 1997], 67; lásd még Grant Hardy, “Introduction,” in The Book of Mormon: The Earliest Text, ed. Royal Skousen [New Haven: Yale University Press, 2009], xv–xix.)

  10. John A. Tvedtnes, “Hebraisms in the Book of Mormon” és “Names of People: Book of Mormon,” in Geoffrey Kahn, ed., Encyclopedia of Hebrew Language and Linguistics (Brill Online, 2013); M. Deloy Pack, “Hebraisms,” in Book of Mormon Reference Companion, ed. Dennis L. Largey (Salt Lake City: Deseret Book, 2003), 321–25; John A. Tvedtnes, “The Hebrew Background of the Book of Mormon,” in John L. Sorenson and Melvin J. Thorne, eds., Rediscovering the Book of Mormon (Salt Lake City and Provo, UT: Deseret Book and Foundation for Ancient Research and Mormon Studies, 1991), 77–91; Donald W. Parry, “Hebraisms and Other Ancient Peculiarities in the Book of Mormon,” in Donald W. Parry and others, eds., Echoes and Evidences of the Book of Mormon (Provo, UT: Foundation for Ancient Research and Mormon Studies, 2002), 155–89.

  11. A szedő, John Gilbert szerepét illetően lásd Royal Skousen, “John Gilbert’s 1892 Account of the 1830 Printing of the Book of Mormon,” in Stephen D. Ricks and others, eds., The Disciple as Witness: Essays on Latter-day Saint History and Doctrine in Honor of Richard Lloyd Anderson (Provo, UT: Foundation for Ancient Research and Mormon Studies, 2000), 383–405.

  12. Az angol beszélőknek furcsán hangzó nyelvtani szerkezetek egy részét Joseph Smith és mások kiszerkesztették a Mormon könyve későbbi kiadásaiból, hogy a fordítás közelebb legyen a korabeli angolhoz. Lásd Richard E. Turley Jr. and William W. Slaughter, How We Got the Book of Mormon (Salt Lake City: Deseret Book, 2011), 44–45. A Mormon könyve 1830-as első kiadásának nyomdai szedése megközelítőleg öthatod részben a nyomdai kézirat alapján történt. A maradék egyhatod rész szedését az eredeti kézirat alapján végezték. (Royal Skousen, “Editor’s Preface,” in The Book of Mormon: The Earliest Text, xxx.)

  13. 1 Királyok 19:11–12

  14. Apostolok cselekedetei 9:1–8; 12:7–9.

  15. Apostolok cselekedetei 11:4–17; 16:9–10; 2 Mózes 28:30; 3 Mózes 8:8; 4 Mózes 21:9.

  16. Michael Hubbard MacKay, Gerrit J. Dirkmaat, Grand Underwood, Robert J. Woodford, and William G. Hartley, eds., Documents, Volume 1: July 1828–June 1831, vol. 1 of the Documents series of The Joseph Smith Papers, edited by Dean C. Jessee, Ronald K. Esplin, Richard Lyman Bushman, and Matthew J. Grow (Salt Lake City: Church Historian’s Press, 2013), xxix.

  17. Móziás 28:14–15, 20; lásd még Móziás 8:13, 19; illetve Ether 4:5. Úgy tűnik, hogy Joseph Smith felváltva használta a „fordítóeszközök” és a „cvikker” kifejezéseket az egyház korai időszakában. Nancy Towle, metodista vándorprédikátor felidézte, hogy Joseph Smith beszélt neki „páros »fordítóeszközökről« (ahogy ő hívta azokat), melyek cvikkerhez hasonlítottak, belenézve pedig képes volt elolvasni a lemezekre vésett írást, bár számára ismeretlen nyelven voltak.” (Nancy Towle, Vicissitudes Illustrated in the Experience of Nancy Towle, in Europe and America [Charleston: James L. Burges, 1832], 138-39.) Joseph 1832-es történetében „cvikker” szerepel. (Joseph Smith története, kb. 1832 nyara. Forrás: Joseph Smith Histories, 16.) 1833 januárjában a William W. Phelps által szerkesztett utolsó napi szent újság, a The Evening and the Morning Star, a „cvikker” és a „fordítóeszközök” kifejezéseket az „Urim és Tummimmal” állította párhuzamba, miszerint a Mormon könyve „Isten ajándéka és hatalma által lett lefordítva egy tanulatlan férfi által, egy páros fordítóeszköz avagy cvikker segítségével (mely az ősi napokban talán Terafim vagy Urim és Tummim néven volt ismert).” (“The Book of Mormon,” The Evening and the Morning Star, January 1833, [2].) 1835-re Joseph Smith a fordításról szólva már leggyakrabban az „Urim és Tummim” szóhasználattal élt, és szinte soha sem használta a „fordítóeszközök” vagy „cvikker” kifejezéseket. (Joseph Smith, napló, 1835. nov. 9–11. Forrás: Journals: Volume 1: 1832-1839, 89; Joseph Smith, History, 1834-1836, in Davidson et al., Histories, Volume 1, 116; John W. Welch, “The Miraculous Translation of the Book of Mormon,” in John W. Welch, ed., with Erick B. Carlson, Opening the Heavens: Accounts of Divine Manifestations, 1820–1844 [Provo, UT, and Salt Lake City: Brigham Young University Press and Deseret Book, 2005], 123-28.)

  18. Joseph Smith valószínűleg egynél több látókővel rendelkezett; úgy tűnik, hogy az egyiket akkor találta, amikor 1822 körül kutat ásott. (Richard L. Bushman, Joseph Smith and the Beginnings of Mormonism [Urbana: University of Illinois Press, 1984], 69–70.)

  19. Martin Harris szerint egy angyal parancsolta meg Joseph Smithnek, hogy hagyjon fel ezekkel a tevékenységekkel, amit ő 1826 körül meg is tett. (Lásd Bushman, Joseph Smith and the Beginnings of Mormonism, 64–76; illetve Richard Lloyd Anderson, “The Mature Joseph Smith and Treasure Searching,” BYU Studies 24, no. 4 [Fall 1984]: 489–560.) Joseph nem titkolta azt a közismert tényt, hogy korábban kincskereséssel is foglalkozott. 1838-ban publikált néhány választ a hozzá intézett gyakori kérdésekre. „Ez a Jo Smith nem kincsvadász volt?” – szólt az egyik kérdés. „De igen – válaszolta Joseph –, azonban ez a munka soha nem hajtott számára nagy hasznot, minthogy csupán havi tizennégy dollárt látott belőle.” (Elders’ Journal, July 1838, 43 [részletek]. Elérhető a josephsmithpapers.org oldalon.) A tágabb kulturális hátteret lásd Alan Taylor, “The Early Republic’s Supernatural Economy: Treasure Seeking in the American Northeast, 1780–1830,” American Quarterly 38, no. 1 (Spring 1986): 6–33.

  20. Mark Ashurst-McGee, “A Pathway to Prophethood: Joseph Smith Junior as Rodsman, Village Seer, and Judeo-Christian Prophet,” (Master’s Thesis, Utah State University, 2000).

  21. Amikor például Joseph Smith 1841 vége felé megmutatta a látókövet Wilford Woodruffnak, ő ezt írta a naplójába: „Kiváltságomban volt életemben először meglátni az URIM & TUMMIMOT.” (Wilford Woodruff naplója, 1841. dec. 27. Egyháztörténeti Könyvtár, Salt Lake City.) Lásd még Tan és a szövetségek 130:10.

  22. Cornelius Van Dam, The Urim and Thummim: A Means of Revelation in Ancient Israel (Winona Lake, IN: Eisenbrauns, 1997), 9–26.

  23. 2 Mózes 7:9–12; 30:25; 40:9; 3 Mózes 8:10–12; 4 Mózes 21:9; Józsué 3:6-8; János 9:6.

  24. A Mormon könyve 1830-as kiadásának előszava.

  25. Jegyzőkönyv. Egyházi konferencia, Ohio, Orange, 1831. okt. 25-26. Forrás: Minute Book 2. Egyháztörténeti Könyvtár, Salt Lake City; elérhető a josephsmithpapers.org oldalon; Welch, “Miraculous Translation,” 121–9.

  26. Welch Miraculous Translation című munkája gyakorlatilag a fordítási folyamatról szóló összes beszámolót leközli. Két beszámolót írtak a fordításról, köztük a látókő használatáról a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjai, és ezek az egyházi folyóiratokban kerültek publikálásra. Történészek is írtak a látókőről az egyházi kiadványokba, például az Ensignba és a Joseph Smith Papers keretében is. (Lásd Ifj. Richard E. Turley, Robin S. Jensen és Mark Ashurst-McGee: Joseph, a látnok. Liahóna, 2015. okt. 10.; Neal A. Maxwell, “‘By the Gift and Power of God,’” Ensign, Jan. 1997, 36–41; Russell M. Nelson, “A Treasured Testament,” Ensign, July 1993, 61–63; Richard Lloyd Anderson, “‘By the Gift and Power of God,’” Ensign, Sept. 1977, 78–85; valamint Documents, Volume 1: July 1828–June 1831, xxix–xxxii.)

  27. Alma 37:23–24.

  28. “Last Testimony of Sister Emma,” Saints’ Herald 26 (Oct. 1, 1879), 289–90. Egyes külső források arról számolnak be, hogy a fordítási folyamat során Joseph Smith a cvikkert a kalapba helyezte. A fordítási folyamatról szóló legkorábbi ismert beszámolót egy palmyrai újság közölte 1829 augusztusában. Jonathan Hadley, egy helyi nyomdász, aki talán beszélt is Joseph Smithtel a fordításról, azt állította, hogy a lemezeket egy „óriási cvikkerrel” együtt találták, és hogy „a cvikkert a kalapba helyezve, és belenézve, Smith képes volt (legalábbis így mondta) tolmácsolni ezeket a jeleket”. (“Golden Bible,” Palmyra Freeman, Aug. 11, 1829, [2].) 1831 telén az ohiói Union Village egyik shaker lakosa megemlítette, hogy „két átlátszó kő volt, alakra mint egy cvikker”, melyen keresztül a fordító „a véseteket nézte, és utána arcát egy kalapba helyezte, és a fordítás az elméjébe áramlott.” (Christian Goodwillie, “Shaker Richard McNemar: The Earliest Book of Mormon Reviewer,” Journal of Mormon History 37, no. 2 [Spring 2011]: 143.)

  29. “Last Testimony of Sister Emma,” 289–90.

  30. “One of the Three Witnesses,” Deseret Evening News, Dec. 13, 1881, 4. Ebben az esetben Martin Harris a lemezek mellett talált fordítóeszközökre utal az Urim és Tummim kifejezéssel.

  31. A. W. B., “Mormonites,” Evangelical Magazine and Gospel Advocate 2 (Apr. 19, 1831): 120.

  32. Goodwillie, “Shaker Richard McNemar,” 143. A fordításról szóló, a három tanú egyikétől származó további beszámolóért lásd: David Whitmer Interviews: A Restoration Witness, ed. Lyndon W. Cook (Orem, UT: Grandin Book, 1991).

  33. Joseph Smith története, kb. 1832 nyara, 1. sz. Forrás: Histories, Volume 1, 1832–1844, 10; elérhető a josephsmithpapers.org oldalon. Mai írásmóddal.

  34. Moróni 10:3–5.