Többes házasság Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában

Számos társadalomban és vallásban évezredekig engedélyezett volt a poligámia, azonban a nyugati társadalmak – kevés kivételtől eltekintve – elutasították azt. Joseph Smith idejében az Amerikai Egyesült Államokban kizárólag a monogám házasságot ismerte el a törvény.

A Tan és szövetségek 132. szakaszában feljegyzett, többes házasságról szóló kinyilatkoztatás részben Joseph Smith ószövetségi tanulmányozása nyomán érkezett 1831-ben. Az utolsó napi szentek tisztában voltak azzal, hogy az utolsó napokban élnek, amelyet a szentírások az „idők teljességének adományozási korszaka”⁵ néven neveznek; hogy ekkor visszaállításra kerülnek a földre olyan ősi tantételek, mint a próféták, a papság és a templomok. A többes házasság, melyet olyan ősi pátriárkák is gyakoroltak, mint Ábrahám, Izsák, Jákób és Mózes, egyike volt ezeknek az ősi tantételeknek.⁶

Maga a kinyilatkoztatás, mely a többes házasságról tanított, az örökkévaló házasságról szóló kinyilatkoztatáson belül hangzott el, amely azt tanítja, hogy a házasság a halálon túl is fennmaradhat. A papsági hatalom által megkötött monogám és többes házasságok az örökkévalóságra egymáshoz pecsételhették a szeretett személyeket az igazlelkűségüktől függően.⁷

A házasságról szóló kinyilatkoztatás általános tantételeket fogalmazott meg; nem magyarázta el, hogyan kell megvalósítani a többes házasságot annak minden részletében. Nauvooban Joseph Smith további feleségekkel házasodott össze, és más utolsó napi szenteket is felhatalmazott arra, hogy gyakorolják a többes házasságot. A gyakorlatot óvatosan és fokozatosan vezették be, és minden abban részt vevő fogadalmat tett, hogy a részvételét bizalmasan kezeli mindaddig, amíg a férjek és feleségeik nyilvánosan is felvállalhatják egymást.

Ha többet szeretnél megtudni a többes házasság kezdeteiről az egyházban, kattints ide.

1852 és 1890 között az utolsó napi szentek nyíltan gyakorolták a többes házasságot. A többnejű családok többsége Utah-ban élt. A többes házasságban élő férfiak és nők kihívásokról és nehézségekről, ugyanakkor a családjukban megtapasztalt szeretetről és örömről adtak számot. Hitték, hogy ez Isten parancsolata az adott időben, és hogy az engedelmesség nagy áldásokat fog hozni rájuk és utódaikra. Az egyház vezetői azt tanították, hogy a többes házasságban részt vevő felek törekedjenek kifejleszteni az önzetlenség nagyvonalú lelkiségét és Krisztus tiszta szeretetét táplálni minden érintett iránt.

Habár egyes vezetőknek nagy poligám családjuk volt, a többnejűségben élő férfiak kétharmadának egyszerre csak két felesége volt. Az egyház vezetői felismerték, hogy a többes házasság különösképpen a nők számára okozhat nehézséget, ezért azok az asszonyok, akik boldogtalanok voltak a házasságukban, el is válhattak; az újbóli házasságkötés szintén könnyen lehetséges volt. A utah-i letelepedés első évtizedében a nők gyakran fiatalon mentek férjhez, ami abban az időben jellemző volt a határvidékeken élő nőkre. 1857-es csúcspontján a utah-i utolsó napi szenteknek talán a fele volt érintett többes házasságban férjként, feleségként vagy gyermekként. A rákövetkező három évtizedben a többes házasságban élők aránya folyamatosan csökkent.

Abban az időszakban, amikor a többes házasságot nyilvánosan tanították, nem várták el minden utolsó napi szenttől, hogy e tantétel szerint éljen, azt azonban mindenkitől elvárták, hogy elfogadja azt Istentől kapott kinyilatkoztatásként. Valójában a férfi-nő arány miatt a házasságoknak ez a rendszere nem is lehetett volna általános. A nők szabadon választhatták meg férjüket, illetve hogy poligám vagy monogám házasság részesei legyenek, vagy hogy egyáltalán férjhez menjenek-e. Egyes férfiak azért kötöttek többes házasságot, mert az egyházi vezetők erre kérték őket, míg mások maguk kezdeményezték azt; és mindenkinek meg kellett kapnia az egyházi vezetők jóváhagyását, mielőtt többes házasságot köthetett volna.

Ha többet szeretnél megtudni a utah-i többes házasságokról és családokról, kattints ide.

1862-től kezdődően az Amerikai Egyesült Államok kormányzata törvényeket hozott a többes házasság gyakorlata ellen. Miután az ország Legfelsőbb Bírósága 1879-ben alkotmányosnak ítélte a poligámiaellenes törvényeket, az 1880-as években a szövetségi hivatalnokok elkezdtek vádeljárásokat indítani a poligám férjek és a feleségeik ellen. Mivel az utolsó napi szentek jogellenesnek tartották ezeket a törvényeket, ezért polgári engedetlenséghez folyamodtak azáltal, hogy tovább gyakorolták a többes házasságot, és a barátaik vagy rokonaik otthonába költözve, vagy álnéven bujkálva igyekeztek elkerülni a letartóztatást. Akit elítéltek, kifizette a bírságot és letöltötte a büntetését.

A poligámiaellenes törvények egyike lehetővé tette, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya egyházi vagyont is lefoglaljon. A szövetségi hivatalnokok hamarosan azzal fenyegettek, hogy elveszik az utolsó napi szentek templomait. Ezzel veszélybe került a szabadítás élőkért és holtakért végzett munkája. 1890 szeptemberében Wilford Woodruff, az egyház elnöke sugalmazást érzett arra, hogy kiadja az úgynevezett Manifesztumot. „Mivel a Kongresszus a többnejűséget tiltó törvényeket hozott – magyarázta Woodruff elnök –, …ezennel kijelentem szándékomat, hogy alávetem magam ezeknek a törvényeknek, és érvényesíteni fogom azon egyház tagjaira gyakorolt befolyásomat, amely felett elnökölök, hogy tegyenek ők is hasonlóképpen.”⁸

A dokumentum összes következménye nem volt azonnal nyilvánvaló. Az Úr módszere az, hogy „sort sorra; itt egy kicsit, ott egy kicsit” szól.⁹ Ahogyan a többes házasság kezdete, úgy gyakorlatának vége is lépcsőzetes és fokozatos folyamat volt az egyházban, telve nehézségekkel és bizonytalanságokkal.

A Manifesztum kinyilvánította Woodruff elnök szándékát, hogy alávesse magát az Amerikai Egyesült Államok törvényeinek, így annak illetékességi területén jobbára befejeződtek a többesházasság-kötések. Mexikóban és Kanadában azonban csekély számban továbbra is kötöttek ilyen házasságokat egyes egyházi vezetők jóváhagyásával. Ugyanakkor ezeket a házasságokat az egyház vezetése rendszerint nem ösztönözte, és nehéz volt jóváhagyatni. Az ilyen frigyre lépő házastársak egyikének – vagy mindkettőjüknek – bele kellett egyeznie, hogy Kanadában vagy Mexikóban marad. Kivételes esetekben az Amerikai Egyesült Államokban is végeztek kis számú többesházasság-kötést 1890 és 1904 között.

Az egyház szerepe ezekben a házasságkötésekben heves közéleti vita tárgya lett, miután Reed Smoot apostolt 1903-ban beválasztották az Amerikai Egyesült Államok szenátusába. Az 1904-es áprilisi általános konferencián Joseph F. Smith elnök kiadott egy erőteljes közleményt, amely Második Manifesztum néven ismert, és amely az egyházból történő kizárással való büntethetőséget helyezte kilátásba az azt követően megkötött többes házasságok esetén.¹⁰ Smith elnök óta az egyház elnökei többször is kihangsúlyozták, hogy az egyház és annak tagjai többé nincsenek felhatalmazva többes házasság megkötésére. Szavaik őszinteségét pedig azzal is alátámasztották, hogy a helyi vezetőket arra buzdították, az engedetlen tagokat idézzék egyházi fegyelmi tanács elé.

Ha többet szeretnél megtudni a többes házasság véget éréséről az egyházban, kattints ide.

A többes házasság a visszaállítás egyik leginkább emberpróbáló vonatkozásai közé tartozott. Sokak számára, akik e szerint éltek, a többes házasság a hitük próbáját jelentette. Szembement a társadalmi és a jogi normákkal, üldöztetést és gyalázkodást eredményezve. E nehézségek ellenére a többes házasság megszámlálhatatlanul sok módon vált az egyház javára. E XIX. századi szentektől számos olyan utolsó napi szent származott le, akik az evangéliumi szövetségeikhez hű, igazlelkű apák és anyák, Jézus Krisztus hűséges tanítványai, odaadó egyháztagok, vezetők és misszionáriusok, valamint jó állampolgárok és az állam kiemelkedő képviselői lettek. A mai utolsó napi szentek tisztelettel és megbecsüléssel gondolnak ezekre a hithű úttörőkre, akik oly sokat áldoztak a hitükért, a családjukért és a közösségükért.

Az egyház elismeréssel adózik a cikk történelmi vonatkozásainak összeállításában közreműködő tudósoknak; munkájuk az engedélyükkel kerül felhasználásra.

Eredetileg 2014 októberében került kiadásra.

• Evangéliumi kérdések megválaszolása

• A Manifesztum és a többes házasság véget érése

• Többes házasság és családok a korai Utah-ban

• Többes házasság Kirtlandben és Nauvooban

• Jákób 2

• Tan és szövetségek 131

• Tan és szövetségek 132

“Nauvoo Journals, December 1841–April 1843,” The Joseph Smith Papers

“The New and Everlasting Covenant,” Ensign, December 2015