A misszionáriusi munka

Az Úr hívott el engem erre a munkára, és én érzem, hogy el fogom végezni. Elküldjük a nemzeteknek az evangéliumot; és ha az egyik nemzet visszautasít minket, akkor elmegyünk egy másikhoz, és a többivel nem törődve összegyűjtjük az őszinte szívűeket, míg üdvözítőkként el nem jövünk Sion Hegyére, és el nem végezzük helyettük Isten házának a szertartásait [lásd Abdiás 1:21] (DBY, 319).

Az evangéliumot hirdetni kell a világnak, hogy ne maradjanak mentség nélkül a gonoszok (DBY, 319).

Szükség van rá, hogy mindenkinek meglegyen a lehetősége az örök igazság befogadására vagy elutasítására, és ezáltal felkészüljenek arra, hogy üdvözüljenek, vagy felkészüljenek arra, hogy elkárhozzanak (DBY, 319).

Mennyei Atyánk, valamint Jézus, a mi Idősebb Testvérünk, aki a világ Üdvözítője, és a mennyei lények is mind arra szólítják ezt a népet, hogy készüljenek fel a föld nemzeteinek üdvözítésére (megmentésére); beleértve ebbe azoknak millióit is, akik az evagnélium ismerete nélkül haltak meg (DBY, 319).

Az Úr Izráel üdvözítésére állította vissza napjainkban a papságot. Szándékában áll másokat is üdvözíteni (megmenteni)? Igen. Üdvözíteni fogja Ézsau házát, és remélem, hogy meg fogom élni azt, amikor megalapítják Sion Hegyét, és az üdvözítők eljönnek, hogy üdvözítsék (megmentsék) a szegény, szerencsétlen lényeket, akik állandóan üldöznek bennünket – mindazokat, akik nem követtek el bűnt a Szentlélek ellen. Az a dolgunk, hogy üdvözítsük (megmentsük) magunkat, üdvözítsük Izráel házát, üdvözítsük Ézsau házát, és mind a nemzsidó nemzeteket – mindenkit, akit üdvözíteni lehet (DBY, 319).

Nagyon boldog leszek annak tudatában, hogy … az emberek minden szigeten és földrészen, mind a magas és az alacsony pozíciókban lévők, a tudatlanok és az intelligensek is elnyerték az örök élet szavait, és rájuk ruházták Isten Fia örökkévaló papságának hatalmát (DBY, 320).

El fog jönni a nap, amikor az evangéliumot a föld királyai, királynői és nagyjai (nemesei) elé tárják majd. Más hatással mutatják azt nekik, mint ahogyan azt a szegényeknek bemutatták, de ugyanarról az evangéliumról lesz szó. Nem mutatunk semmilyen más evangéliumot; ez öröktől fogva mindörökké ugyanaz (DBY, 320).

Az elderek is hirdették az igét Európa különböző nemzeteinek, amennyiben ezt megengedték nekik. Néhány országban nem engedte meg nekik ezt a törvény, de az Úr forradalmasítani fogja ezeket a nemzeteket, míg meg nem nyílnak az ajtók, és mindenki meg nem hallja az evangélium hirdetését (DBY, 320).

Összegyűjtjük az emberek legszegényebbjeit, a tanulatlanokat és néhány tanultat; de általában azokat gyűjtjük össze, akik szegények, akik szeretnék, ha megváltanák őket; akik érzik az elnyomást, melyet a magas rangúak és a gőgösök miatt kell elviselniük. Érezték már a vágyat arra, hogy megszabadítsák őket, és ebből adódóan nyitva van a fülük az igazság befogadására. Gondoljatok azokra, akik ennek az életnek minden fényűzését élvezik, és be van zárva a fülük, hogy ne halljanak (DBY, 321).

Amikor elhívást kaptok, hogy idegen missziókban hirdessétek az evangéliumot, akkor igyekezzetek mindenkit üdvözíteni (megmenteni). Nincs olyan férfi vagy nő az üdvözítő kegyelem hatáskörén belül, akit ne lenne érdemes megmenteni. Azok kivételével, akik a Szentlélek ellen követtek el bűnt, nincs olyan intelligens lény, aki ne érné meg egy elder egész életen át tartó erőfeszítéséit, hogy üdvözítse őt Isten birodalmában (DBY, 321).

Nincs olyan férfi vagy nő ebben az Egyházban, aki ne lenne misszióban. Ez a misszió addig tart, amíg élnek, és abból áll, hogy jót cselekedjenek, hogy előmozdítsák az erényességet, hogy megtanítsák az igazság tantételeit, valamint saját magukat és körülöttük minden embert rábírjanak arra, hogy ezen tantételek szerint éljenek, és örök életet nyerhessenek (DBY, 322).

Amikor ebbe az egyházba jöttem, azonnal misszionárius lettem. Vettem egy szöveget, és elindultam egy körútra. Az igazság a szövegem, az üdvözülés evangéliuma a témám, a körutam pedig a világ (DBY, 322).

Nem kívánjuk, hogy valaki belevágjon egy misszióba, ha nem adja bele a lelkét (DBY, 322).

Elvárjuk, hogy a testvérek, akiket külföldi missziókba hívtak, vidáman válaszoljanak az elhívásra (DBY, 322).

Menjetek és hirdessétek az evangéliumot, gyűjtsetek tapasztalatot, tanuljatok bölcsességet, és járjatok alázatosan az Úr előtt, hogy elnyerhessétek a Szentlelket, hogy irányítson és vezessen benneteket, valamint megtanítson nektek minden múltbeli, jelenlegi és eljövendő dolgot (DBY, 322).

Istenbe vetett bizalommal menjetek, és továbbra is bízzatok benne! Meg fogja nyitni előttetek az utat, megsokszorozza rajtatok az áldásokat, és lelketek meg fog elégedni a jóságával. Semmi jót nem ígérhetek nektek, ha az erénytelenség útján jártok; életeteknek a jó cselekedetek példáját kell mutatnia (DBY, 322).

Szeretném belevésni a testvérek elméjébe, hogy aki az Úr nevében indul és teljes szívével bízik benne, annak soha nem lesz híján a bölcsessége, hogy megválaszoljon bármilyen nekiszegzett kérdést, vagy bármilyen ahhoz szükséges tanácsot adjon, hogy az élet és az üdvözülés útján vezethesse az embereket, és az örökkévalóságon át sem fog szégyent vallani soha. Az Úr nevében induljatok, az Úr nevében bízzatok, az Úrra támaszkodjatok, gyakran és szüntelenül hívjátok az Urat, és ne törődjetek a világgal! Eleget láttok majd a világból – állandóan előttetek lesz –, de ha úgy éltek, hogy veletek legyen a Szentlélek, akkor egyetlen nap alatt több azzal kapcsolatos dolog megértésére lesztek képesek, mint anélkül egy hét alatt, és azonnal meg fogjátok látni a különbséget az emberek bölcsessége és Isten bölcsessége között. Akkor mérlegre tudjátok majd tenni a dolgokat, és az igazi értéküknek megfelelően becsülhetitek meg azokat (DBY, 323).

Ha az elderek nem tudnak tiszta kézzel és tiszta szívvel menni, akkor inkább maradjanak itt! Ne menjetek el azt gondolva, hogy majd akkor fogjátok megtisztítani magatokat, ha a Missouri folyóhoz, a Mississippihez, Ohióba vagy az Atlantióceánhoz értek; de már innen tiszta kezekkel és tiszta szívvel induljatok, és a fejetek búbjától a lábatok ujjáig legyetek tiszták; majd éljetek így minden órában [lásd Zsoltárok 24:4]! Így menjetek, ily módon dolgozzatok, és olyan tisztán térjetek ismét vissza, mint egy tiszta fehér papír! Ezen az úton kell haladnunk, és ha nem így tesztek, akkor fájni fog (bánatos lesz) a szívetek (DBY, 323).

Azoknak az eldereknek az utazásai és munkálkodása, akik missziókba készülnek, olyan helyzetekbe fogja őket hozni, mely az Úr keresésére indítja majd őket. Szükséges a vallásuk szerint élniük, hogy tiszta szívvel és tiszta kézzel indulhassanak, majd Isten hatalmával hirdethessék az evangéliumot, mely a mennyből küldetett. Nem szabad megérinteniük vagy megízlelniük a bűnt, és amikor visszatérnek, akkor tisztáknak és szeplőtleneknek kell lenniük, hogy nyílt arcvonásokkal találkozhassanak a szentekkel (DBY, 325).

Ha könnyelműséggel és nemtörődömséggel a szívetekben indultok el egy misszióba az evangélium hirdetésére; azért, hogy ennek vagy annak utánanézzetek és megtudjátok, hogy mi van a világban, és figyelmetek nem Krisztus keresztjére összpontosul – úgy is mondhatnám, hogy nem ahhoz van szegecselve –, akkor hiába mentek és tértek vissza. Komolyan menjetek, becses magot hordozva, eltelve Isten hatalmával, és tele hittel, hogy kezetek érintésére meggyógyuljanak a betegek, hogy rendreutasítsátok és kiűzzétek a tisztátalan szellemeket. Szerezzetek örömet a szegényeknek az emberek között, és akkor kévéitekkel megrakottan fogtok visszatérni [lásd Zsoltárok 126:5–6]. Elmétekkel és szívetekkel is a missziótokra összpontosítsatok, és őszintén munkálkodjatok azon, hogy lelkeket vezethessetek Krisztushoz (DBY, 325)!

Szeretteiteket ajánljátok Izráel Urának és Istenének, és hagyjátok őket otthon! Amikor pedig Angliában vagy más nemzetek között vagytok, nem számít hol; akkor ha a családjaitokért imádkoztok, imádkozzatok értük, … de ne hozzátok őket a közeletekbe, mintha a zsákotokban lennének. Imádkozzatok értük ott, ahol éppen vannak! Ezt kell éreznetek: ha élnek, jól van; ha meghalnak, jól van; ha meghalok, jól van; ha élek, jól van; mert mindannyian az Úréi vagyunk, és hamarosan ismét találkozni fogunk (DBY, 324).

Ha az emberekben megvan a missziójuk szelleme, és felismerik elhívásukat és mibenlétüket az Úr és az emberek előtt, akkor ez életük legboldogabb részét képezi (DBY, 328).

Nem utaztam sokáig az emberek előtti tanúságtételem során, mire megtanultam azt a tényt, hogy ítéletnapig bizonygathatjátok a tanokat a Bibliából, de az csak meggyőzni fogja az embereket, nem megtéríteni. Mózes első könyvétől a Jelenések könyvéig elolvashatjátok a Bibliát, és annak minden betűjét bebizonyíthatjátok, de ennek egymagában nem lesz elég térítő hatása az emberekre. A Szentlélek hatalma által tett bizonyságon kívül semmi más nem hozhatja el nekik a világosságot és a tudást, és vezetheti őket bűnbánatra a szívük mélyén. Semmi nem fog működni, ami ennél kevesebb. Gyakran hallottátok már, amint azt mondtam, hogy inkább hallgatok egy olyan eldert itt vagy a világban, aki csak öt szót szól, melyet Isten hatalma kísér, és az inkább javamra szolgál, mint hosszú prédikációkat, melyekben nincs ott a Szellem. Ez igaz, és mi tudjuk ezt (DBY, 330).

Menjen el valaki, aki odafigyel arra, hogy logikusan, számos idézettel a kinyilatkoztatásokból mindent bebizonyítson, amit csak mond; és menjen vele valaki, aki a Szentlélek hatalma által képes arra, hogy így szóljon: „Ezt mondja az Úr,” és elmondja az embereknek, hogy miben higgyenek, mit tegyenek és hogyan éljenek. Megtanítaná nekik, hogy engedjenek az üdvözülés tantételeinek. Annak ellenére, hogy nem lenne képes előállni egyetlen logikus eszmefuttatással sem; annak ellenére, hogy talán beleremeg gyengesége megérzésébe, és az Úrra támaszkodik, hogy erőt kapjon, ahogyan az ilyen emberek általában ezt teszik; kivétel nélkül azt fogjátok tapasztalni, hogy az olyan ember, aki a Szentlélek hatalma által tanúskodik, sokkal több embert fog meggyőzni és összegyűjteni az őszinték és az egyenes derékkal járók közül, mint az, aki csak a logikájával érvel (DBY, 330).

A vitában és az érvelésben nincs meg az a fajta üdvözítő hatás, ami az igazságról való bizonyságtételben van, amikor az Úr a Szellem által nyilatkoztatja ki azt egy eldernek. Azt hiszem, ebben mindannyian egyetértetek velem; én legalábbis ezt tapasztaltam. Nem akarom, hogy azt értsétek, hogy akár egy szalmaszálat is akarok dobni az elderek útjába, akik minden olyan eszmefuttatást elraktároznak az elméjükben, amit csak össze tudnak szedni a vallásuk védelmében; és a legkisebb mértékben sem akarom megakadályozni őket abban, hogy megtanulják mindazt, amit csak tudnak a vallásokkal és a kormányokkal kapcsolatban. Minél több tudással rendelkeznek az elderek, annál jobb (DBY, 330).

Az igazság szelleme többet tesz annak érdekében, hogy világosságot és tudást hozzon az embereknek, mint a díszes szavak (DBY, 333).

A prédikátornak szüksége van a Szentlélek hatalmára, hogy minden szívnek a maga idejében adja a megfelelő szavakat, a hallgatóknak pedig azért van szükségük a Szentiélekre, hogy gyümölcsöt hozzon bennük Isten igéje, melyet hirdettek nekik, és ez az Ő dicsőségére szolgáljon [lásd T&Sz 50:17–22] (DBY, 333).

Soha senki nem tartott még egy evangéliumi prédikációt sem anélkül, hogy a Szentlékek hatalma és ajándéka leküldetett volna a mennyből. Ezen hatalom hiányában nincs világosság (inspiráció) a prédikációban (DBY, 333).

Ha egy elder az evangélium hirdetése során nem érzi, hogy vele van az élet és az üdvözülés hirdetésének a hatalma, hogy jogában áll a szertartásokban történő szolgálat (azok elvégzése), és ezt Isten hatalmával teszi; akkor missziójának betöltése nem hoz neki elismerést, az embereknek sem szolgál a javára, nem mozdítja előbbre Isten országát és nem hoz tiszteletet neki. Abból, amit olvashattam és összeszedhettem – Isten embereknek adott kinyilatkoztatásaiból, és a Szellem nekem tett kinyilatkoztatásaiból –, megtudtam, hogy senki nem hirdetheti sikeresen az evangéliumot, és tarthatják őt magáénak, áldhatják és ismerhetik el a mennyek, ha nem Isten hatalmával prédikál, közvetlen kinyilatkoztatás által (DBY, 336).

Szeretném a következőt kérni: hogy az elderek, akik visszatérnek a missziókból, éppen úgy missziónak tekintsék az ittlétüket, mint azt Angliában vagy a világ bármely más részén tették (DBY, 328).

Gyakran adunk elhívást a testvéreknek, hogy menjenek missziókba és hirdessék az evangéliumot. Elmennek és olyan hithűen munkálkodnak, ahogy azt ember csak megteheti. Buzgó a szellemük, gyakran imádkoznak, kezeiket másokra helyezik, hirdetik az igét, és megtanítják az embereknek, hogy miként üdvözüljenek. Egy pár év múlva hazajönnek, és kabátjaikat és kalapjaikat ledobva azt mondják: „Vallás, állj félre, most dolgozni fogok, hogy összeszedjek valamit magamnak és a családomnak.” Ez végletesen buta dolog. Amikor egy ember visszatér egy misszióból, ahol az evangéliumot hirdette, akkor éppen annyira készen kell állnia az igehirdetésre erről a pulpitusról, mintha Angliában, Franciaországban, Németországban vagy a tenger szigetein lenne. És ha már egy hete, egy hónapja, egy éve vagy tíz éve van otthon, akkor is olyannak kellene lennie benne az igehirdetés és az evangélium szellemének, mint egy áradó folyónak, mely jó cselekedetekben, tanításokban, tantételekben és példamutatásban nyilvánul meg az emberek előtt. Ha nem ez a helyzet, akkor nem töltötte be a misszióját (küldetését) (DBY, 328–329).

Felemelt fejjel gyertek haza! A fejetek búbjától a lábatok ujjáig tartsátok magatokat tisztán; legyen tiszta a szívetek, – különben szellemileg megrogyva és gondterhelt arccal fogtok visszatérni, és úgy fogjátok érezni magatokat, mint aki soha többé nem tud már felemelkedni (DBY, 328).

A hithű elderek, akik emberek ezreinek tanúskodtak erről a munkáról a földrészeken és a tengerek szigetein, látni fogják munkájuk gyümölcsét, akár öt szót szóltak, akár több ezret. Lehet, hogy nem rögtön látják meg ezeket a gyümölcsöket, és sok esetben talán a millenniumig nem fog ez megtörténni; de bizonyságuk hatása atyáról fiúra száll majd (DBY, 329).

• Young elnök azt mondta, hogy amikor majd királyoknak és királynőknek hirdetik majd az evangéliumot, „más hatással mutatják azt nekik, mint ahogyan azt a szegényeknek bemutatták”. Miért van az, hogy más-más emberek másmás tanítási módszerekre reagálnak? Hogyan változtathatunk a tanítási módszereinken a különböző emberek tanítása során anélkül, hogy egy kompromisszumban feladnánk az evangélium igazságait?

• Young elnök kijelentette, hogy az Úr „forradalmasítani fogja [azokat] a nemzeteket”, amelyeknek törvényei nem engedélyezik az evangélium tanítását. Miként teljesedik be napjainkban ez a jövendölés?

• Mit mondott Young elnök, kit „érdemes megmenteni”? (Lásd még T&Sz 18:10–16.)

• Young elnök szerint ebben az Egyházban minden férfi és nő misszióban van. Mik a feladataink (milyen dolgokért tartozunk felelősséggel)? Milyen meghatározott cselekedetek vezettek sikerre saját magatok vagy mások misszionáriusi erőfeszítései során? Mit tanultatok a misszionáriusi erőfeszítéseitekből, ami segíteni fog benneteket abban, hogy hatékonyabban hívjátok az embereket, hogy jöjjenek Krisztushoz? (Lásd még Moróni 10:32.)

• Young elnök azt tanította, hogy a misszionáriusok a lelküket is adják bele a munkába. Annak alapján, amit ebben a fejezetben olvastatok, ez mit jelent?

• Mit ígért Young elnök azoknak, akik hirdetik az evangéliumot és bíznak Istenben? Miért kell törekednünk a Szentlélek társaságára az evangélium megosztása során?

• Miért fontos, hogy tiszták legyenek a misszionáriusok, mielőtt elkezdenék a teljes idejű szolgálatot? Milyen tanácsot adott Young elnök a misszionáriusok érdemességével kapcsolatban, míg szolgálnak, és amikor visszatérnek?

• Miért legyen a misszionáriusok elméje az Üdvözítőnkre, Jézus Krisztusra „szegecselve”? Milyen tanácsot adott Young elnök a teljes idejű misszionáriusoknak, akik honvággyal küszködnek?

• Miért hatékonyabbak azok a misszionáriusok, akik a Szentlélek hatalma által tanúskodnak az evangéliumról, mint azok, akik csak logikával és érveléssel tanítanak? Miért hatástalan módszere az evangélium megosztásának a vitatkozás?

• Miért van az, hogy nincs fény azoknak az igehirdetésében, akikkel nincs ott a Szentlélek?

• Mit ígért Young elnök azoknak, akik „Isten hatalmával prédikálnak, közvetlen kinyilatkoztatás által”, és bíznak Benne?

• Miért „végletesen buta dolog” az, amikor a misszionáriusok hazatérvén félreteszik a vallásukat?

• Hogyan tarthatjuk meg „az igehirdetés és az evangélium szellemét … egy áradó folyónak, mely jó cselekedetekben, tanításokban, tantételekben és példamutatásban nyilvánul meg az emberek előtt”?

• Mit ígért Young elnök a hithű misszionáriusoknak, akik tanúskodtak az Úr munkájáról?