A szellemvilág

Hova mentek, amikor lerakjátok ezt a porhüvelyt? A szellemek világába (DBY, 376).

A gonosz szellemek, akik innen eltávoznak és a szellemvilágba mennek, ott is gonoszok? Igen (DNW, 1856. augusztus 27, 3).

Amikor a szellem elhagyja a testet, … készen áll arra, hogy lássa, hallja és megértse a szellemi természetű dolgokat. … Láttok szellemeket ebben a szobában? Nem. Tegyük fel, hogy az Úr megérinti a szemeteket, hogy lássatok – akkor látnátok a szellemeket? Igen, olyan világosan, ahogyan most a testeket látjátok, ahogyan az Elizeus szolgájával történt [lásd 2 Királyok 6:16–17]. Ha az Úr megengedné, és ez egyezne az akaratával, akkor éppen olyan tisztán láthatnátok az ebből a világból eltávozott szellemeket, ahogyan most a testeket látjátok a természetes szemetekkel (DBY, 376–377).

Jézus volt az első ember, aki valaha is elment a börtönben lévő szellemeknek prédikálni, felkínálva nekik az üdvözülés evangéliumának kulcsait. Ezeket a kulcsokat azon a napon és abban az órában kapta meg, amikor elment a szellemvilágba, és ezekkel nyitotta ki az üdvözülés kapuját a börtönben lévő szellemek előtt (DBY, 378).

Elegendő áldozatot akarunk hozni annak érdekében, hogy Isten akaratát elvégezve egy magasabb szintre emeljük azokat, akiknek nem volt lehetőségük az evangélium megismerésére, míg a testükben voltak. Ezt egyszerűen azért tesszük, mert ők a szellemvilágban nem képesek arra, hogy részt vegyenek Isten házának szertartásaiban. Már mögöttük vannak a próbák, és nincs többé lehetőségük arra, hogy személyesen vegyenek részt a szertartásokban bűneik bocsánatára és felmagasztosulásuk érdekében. Ebből adódóan rákényszerülnek tehát arra, hogy barátaikra, gyermekeikre és gyermekeik gyermekeire bízzák a szertartások elvégzését maguk helyett, hogy felvihessék őket Isten celesztiális birodalmába (DBY, 406).

Vessétek össze a föld azon lakosait, akik napjainkban hallották az evangéliumot, azok millióival, akik soha nem hallottak arról, vagy akiknek soha nem mutatták meg az üdvözülés kulcsait! Hozzám hasonlóan ti is arra a következtetésre fogtok jutni, hogy rengeteg elvégzendő munka van még a szellemvilágban (DBY, 377).

Vegyétek számba azon emberek millióit, millióit és millióit, akik anélkül éltek és haltak meg a földön, hogy hallottak volna az evangéliumról, és anélkül, hogy birtokukban lettek volna a királyság kulcsai! Ők nem lettek felkészítve a celesztiális dicsőségre, és ezen papság kulcsainak hiányában nem is volt olyan hatalom, mely felkészíthette volna őket (DBY, 378).

Smith atya [id. Joseph Smith] és Carlos [Smith], valamint [Edward] Partridge testvér, igen, és minden jó szent éppen olyan elfoglalt a szellemvilágban, mint ti vagy én itt. Ők láthatnak minket, de mi nem láthatjuk őket, hacsak meg nem nyitják a szemünket. Mit csinálnak ott? Prédikálnak, állandóan prédikálnak, és előkészítik számunkra az utat, hogy gyorsított ütemben dolgozhassunk a Szent Templomok építésén itt és máshol (DBY, 378).

Minden hithű ember munkája addig tart, míg Jézus munkája – amíg minden megváltható dolog megváltatik és átadatik az Atyának. Ez a nagy munka áll előttünk (DBY, 378).

Amikor a földi porhüvelyekben lakó szellemek elhagyják azokat, rögtön a szellemek világába mennek. Micsoda? Úgy forognak egymás társaságában az ott szellemi mivoltukban összegyűlt lakosok, mint ahogyan azt itt is teszik? Igen, testvérek, együtt vannak odaát, és ha érintkeznek egymással, ha csoportokban és társaságokban össze akarnak gyűlni, akkor azt éppen úgy megtehetik, ahogyan itt is. Kétségkívül többé-kevésbé még mindig látnak, hallanak, beszélgetnek és kapcsolatban vannak egymással, jó és rossz értelemben is. Ha Izráel elderei ezekben a végső időkben elmennek és prédikálnak a börtönben lévő szellemeknek, akkor éppen úgy érintkeznek velük, ahogyan a mi eldereink érintkeznek a gonoszokkal a testben, amikor elmennek prédikálni nekik (DBY, 378).

Amikor a szellemvilágban vagytok, minden ugyanolyan természetesnek tűnik, mint most. A szellemek ismerni fogják a szellemeket a szellemvilágban. Éppen olyan természetes és megszokott módon fognak beszélgetni, látni és gyakorolni egymással a kommunikáció minden formáját, ahogyan azt itt is teszik, míg a földi testükben vannak. Ott is, mint itt, minden dolog természetes lesz, és éppen úgy fogjátok majd érteni őket, ahogyan most értitek a természetes dolgokat. Látni fogjátok majd, hogy a szellemek, akikről beszélünk, tevékenyek – nem alszanak. Azt is meg fogjátok tudni, hogy minden erejükkel igyekeznek – olyan szorgalmasan dolgoznak és munkálkodnak, mint bárki ebben a világban, aki el akar végezni valamit (DBY, 380).

A szellemek éppen olyan jól ismerik a szellemeket, mint a testek a testeket, bár a szellemek olyan finom anyagokból állnak, hogy ez a durvább szervezet számára nem érzékelhető. Járnak, beszélgetnek és találkoznak egymással. A Joseph-hez hasonló jó emberek és azoknak az eldereknek a szellemei, akik egy időre elmentek az Egyházból itt a földön, hogy egy másik szférában munkálkodjanak – ezek a szellemek erőiket összevonva, egyik helyről a másikra menve hirdetik az evangéliumot, és Joseph e szavakkal irányítja őket: menjetek, testvéreim, és ha elállják az utatokat, akkor odalépve parancsoljátok meg, hogy tűnjenek el. Rendelkeztek a papsággal, és szétoszlathatjátok őket, de ha közülük valaki hallani szeretné az evangéliumot, annak prédikáljatok (DBY, 379)!

A barátainktól történő elválással és a saját eltávozásunkkal kapcsolatban ezt tudom mondani: jártam már elég közel ahhoz, hogy megértsem az örökkévalóságot, és ebből adódóan sokkal több hit gyakorlására volt szükségem az élni akaráshoz, mint amennyit egész életem során gyakoroltam. Leírhatatlan a dicsőség fényessége a következő lakhelyünkön. Ott semmi nincs útban, hogy előrehaladott éveinkben botorkálnunk és vigyáznunk kellene, hogy el ne essünk. Azt látjuk, hogy még fiataljaink is gyakran beleütköznek valamibe és elesnek. Milyen más is ott! Könnyedén mozognak, akár a villám. Ha Jeruzsálembe, vagy erre-arra, amarra akarunk ellátogatni – és feltételezem, hogy megengedik nekünk, ha ez a kívánságunk –, akkor egyszerre ott leszünk az utcáin nézelődve. Ha Jeruzsálemet olyannak akarjuk látni, amilyen az Üdvözítő napjaiban volt, vagy ha Éden kertjét úgy néznénk meg, amilyen a teremtés idején volt, akkor egyszerre ott leszünk, és olyannak látjuk, amilyen szellemi mivoltában volt; mert először minden szellemileg teremtetett, majd fizikailag, és szellemileg meg is marad. Ha ott vagyunk és láthatjuk a földet a teremtés hajnalán, akkor kedvünk szerint bármely várost meglátogathatunk a föld színén. Ha tudni szeretnénk, hogyan élnek a nyugati szigeteken vagy Kínában, akkor ott termünk. Tulajdonképpen olyanok vagyunk, mint a reggeli világosság. … Isten kinyilatkoztatott néhány apróságot cselekedeteivel és hatalmával kapcsolatban. A villámlás működési elve és mozgása jól illusztrálja, hogy mire képes a Mindenható (DBY, 380).

Amikor a szellemvilágba lépünk, birtokunkban lesz hatalmának egy része. Itt folyamatosan gondot okoznak nekünk a különböző betegségek és gyengeségek. A szellemvilágban megszabadulunk ezektől, és élvezni fogjuk az életet, a dicsőséget és az intelligenciát. Ott lesz az Atya és Jézus, valamint az angyalok, akik szólhatnak hozzánk, és a feltámadásig élvezni fogjuk a szellemvilágban lévő igazak és tiszták társaságát (DBY, 380–381).

Tegyük fel tehát, hogy egy ember szíve gonosz. Teljes mértékben gonoszságra adta magát, és így is hal meg. Szelleme úgy lép be a szellemvilágba, hogy gonosz dolgokat akar tenni. Ezzel szemben, ha minden Istentől kapott erőnkkel és képességünkkel tehetségeink fejlesztésén és azon igyekszünk, hogy felkészüljünk az örök életre, és a sír úgy kapja meg a testünket, hogy éppen ezen fáradoztunk, akkor mire vágyik majd a szellemünk, amint belép a lét következő állapotába? Még mindig Isten akaratát igyekszik majd tenni, csak még sokkal nagyobb mértékben – tanul, gyarapszik, növekszik a kegyelemben és az igazság ismeretében (DBY, 379).

Amennyiben hűek vagyunk a vallásunkhoz, akkor a szellemvilágba térve az elbukott szellemek – Lucifer és a mennyei seregek harmada, akik vele tartottak, valamint a földön lakozó gonosz emberek szellemei – mindezek együttesen sem tudják majd befolyásolni szellemünket. Nem előny ez? De igen. Az emberek fiai közül mindenki más többé-kevésbé ki van szolgáltatva nekik. Olyan mértékben függnek tőlük, amilyen mértékben itt, a testben ki voltak nekik szolgáltatva (DBY, 379).

Sátán üldözni fogja itt a hithűeket, de amikor a szellemvilágba térünk, ott urak vagyunk Sátán hatalma felett. Ott már nem kínozhat minket többé, és ez a tudat elég nekem (DNW, 1858. okt. 1, 3).

Ha valaki megkeresztelkedik a bűnök bocsánatára, és nem sokkal utána meghal, nem áll rögtön készen arra, hogy élvezhesse a hithűeknek megígért dicsőséget az evangéliumban. Még szellemi mivoltában meg kell ismertetni vele Isten házának más részeit, igazságról-igazságra, intelligenciától-intelligenciáig haladva, míg fel nem készült arra, hogy ismét visszakapja testét és belépjen az Atya és a Fiú jelenlétébe. A tudatlanság és a szellemi sötétség mostani állapotában nem léphetünk be a celesztiális dicsőségbe (DBY, 378–379).

Több barátunk van a fátyol mögött, mint ezen az oldalon, és nagyobb örömmel fognak köszönteni, mint ahogyan valaha is fogadtak benneteket a szüleitek és a barátaitok ezen a világon. Amikor találkoztok velük, ti is jobban fogtok örülni, mint amennyire valaha is örültetek egy barát láttán ebben az életben. Ezt követően lépésről-lépésre, örömtől-örömig, egyik intelligenciától és hatalomtól a másikig haladunk majd. Boldogságunk egyre maradéktalanabb és érezhetőbb lesz, amint egyre inkább megismerjük az élet szavait és hatalmait (DBY, 379–380).

Amikor a létezésnek ebből a formájából a következő szintre lépünk, mert ezt így is nevezhetem, nem fogunk ott megállni. Egyre tovább megyünk, megteszünk minden tőlünk telhető jó cselekedetet, szolgálunk és ténykedünk mindazokért, akiket szolgálhatunk és akikért ténykedhetünk, majd továbblépünk még egyet és még egyet, míg az Úr meg nem koronázza mindazokat, akik hithűnek bizonyultak itt a földön, míg befejeződik a munka a földdel kapcsolatban, és az Üdvözítő, akinek segítettünk, elvégezte feladatát, a földet pedig minden hozzá tartozó dologgal együtt átadják az Atyának. Akkor ezek a hithűek elnyerik áldásaikat és koronáikat, kimérik és odaadják nekik az örökségüket, ők pedig továbbmennek, és világot-világra nyerve örökkön-örökké gyarapodni fognak (DBY, 376).

• Hova megy a szellem, amikor a test meghal? (Lásd még Alma 40:11–14.) Hol van a szellemvilág? Miért nem láthatjuk és beszélgethetünk azokkal, akik a szellemvilágban vannak?

• Mit jelent az, hogy Jézus kinyitotta „az üdvözülés kapuját a börtönben lévő szellemek előtt”? (Lásd még T&Sz 138; 1 Péter 3:18–19).

• Miután Krisztus kinyitotta az üdvözülés kapuját a szellemvilágban, hogyan tanították ott az evangéliumot? (Lásd még T&Sz 138:30.)

• Ha a testhez tartozó szertartások közül egyet sem végeznek el a szellemvilágban, akkor miért tanítják az ottani szellemeknek az evangéliumot? (Lásd még T&Sz 138:58–59.) Mit tehetünk azokért a szellemvilágban, akik nem nyerték el az üdvözülés szertartásait? Hogyan vehetünk tevékenyen részt a halottak megváltásában, még ha nincs is Szent Templom a közelben?

• Hogyan befolyásolja halandó életetek a szellemvilágbeli életeteket?

• Mit tanított Young elnök a szellemvilágbeli életről? Miben hasonlít majd a szellemvilágbeli élet a földi élethez? Miben lesz más? A szellemvilágbeli életnek mely tényezőit várjátok örömmel?

• Milyen befolyása és hatalma van Sátánnak a szellemvilágban?

• Miért van az, hogy egy frissen keresztelt ember nem áll rögtön készen a dicsőség teljességének elnyerésére? Hogyan kell felkészülnie erre az áldásra? Hol lehetséges ez?