12. fejezet

Kutassátok a Lelket mindenben, amit tesztek

„Nyitottnak és fogékonynak kell maradnunk a Szentlélek késztetéseire, életünk minden területén.”

Ezra Taft Benson életéből

Amikor Ezra Taft Benson elnök a többi általános felhatalmazottnak adott tanácsot az egyházban való szolgálatot illetően, gyakran ezt mondta: „Emlékezzetek fivérek, ebben a munkában a Lélek az, aki számít!”¹ Amikor pedig ő és ezek a fivérek közösen végeztek szolgálatot, akkor példa által tanította ezt az elvet, megmutatva, hogy az Úr „közel van az Ő szolgáihoz, méghozzá suttogásnyi távolságban”.² Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából beszámolt egy alkalomról, amikor elkísérte Benson elnököt egy cövekkonferenciára, ahol egy új cövekelnököt készültek bejelenteni:

„Az imádkozás, interjúk, tanulmányozás és az újbóli ima után Benson elder megkérdezte, tudom-e, hogy ki lesz az új elnök. Azt válaszoltam, hogy még nem kaptam rá sugalmazást. Hosszasan nézett rám, majd az felelte, hogy még ő sem. Sugalmazást éreztünk azonban arra, hogy kérjünk fel három érdemes papságviselőt, hogy a cövekkonferencia szombat esti ülésén beszéljen. Pár pillanattal azután, hogy a harmadik beszélő megszólalt, a Lélek azt jelezte, hogy ez a testvér legyen az új cövekelnök. Benson elnökre néztem, és láttam, hogy könnyek folynak az arcán. Mindketten kinyilatkoztatást kaptunk, de csak azáltal, hogy folyamatosan Mennyei Atyánk akaratát kutattuk, miközben hittel haladtunk előre.”³

Egy új misszióelnökök részére tartott konferencián Benson elnök az alábbi tanácsot adta:

„Olyan sokszor elmondtam a fivéreimnek, hogy a Lélek a legfontosabb összetevője ennek a munkának. A Lélekkel, és az elhívásotok felmagasztalásával, csodákat vihettek véghez az Úrnak a missziós területen. A Lélek nélkül soha nem jártok sikerrel, függetlenül a tehetségeitektől és képességeitektől.

A következő három nap során kiváló tanításokban lesz részetek. A kiosztásra kerülő kézikönyvek, a megbeszélésre kerülő felelősségek és eljárásmódok, a részletezésre kerülő irányelvek – mindezek roppant módon segíteni fognak benneteket. A legnagyobb segítség azonban, amelyet misszióelnökként valaha is kaphattok, nem a kézikönyvek vagy az eljárási útmutatók révén fog érkezni. A legnagyobb segítség magától az Úrtól fog érkezni, amikor alázatos imában fohászkodtok és könyörögtök hozzá. Amikor újra és újra térdre hullotok, isteni segítséget kérve Tőle a missziótok igazgatásához, érezni fogjátok a Lelket; fentről fogjátok megkapni a választ, a missziótok pedig lelkileg felvirágzik, annak köszönhetően, hogy Őrá támaszkodtatok és benne bíztatok.”⁴

Benson elnök ezt a tanácsot kiterjesztette az egyház minden tagjára, beleértve a fiatal gyermekeket is.⁵ Ezt mondta: „Ebben a munkában a Lélek az, aki számít, bárhol szolgáljunk is. Tudom, hogy a Lélekre kell támaszkodnom. Nyerjük hát el a Lelket, és legyünk az egyház hithű tagjai, elkötelezett gyermekek és szülők, eredményes házitanítók, fejlődést eredményező oktatók, sugalmazott egyházközségi és cöveki vezetők.”⁶

Habár Benson elnök nyilvánosan és bátran tanította ezt az igazságot világszerte, elsősorban arra törekedett, hogy a magánéletében, csendesen kövesse azt. Mindez otthon kezdődött, párban a feleségével, Florával. Julia Dalley, Flora féltestvére, egyszer meglátogatta Bensonékat, majd egy Florának küldött levélben értékelte az ott tapasztaltakat. „Mi lehetne a világon ennél ideálisabb? – írta. – Bámulom életviteletek egyszerűségét, ám leginkább az volt rám nagy hatással, hogy az Úr Lelke az otthonotokban lakozik.”⁷

„Miként nyerhetjük el a Lelket? Az Úr azt mondja, hogy »a hit imája által«.”

Ezra Taft Benson tanításai

A Szentlélek állandó társaságára kell törekednünk életünk minden napján.

Az egyik biztos mód annak megállapítására, hogy az egyenes és keskeny ösvényen vagyunk, hogy birtokoljuk az Úr Lelkét az életünkben.

A Szentlélek birtoklása bizonyos gyümölcsöket eredményez.

Pál apostol azt mondta, hogy „a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, [és] mértékletesség” (Galátziabeliek 5:22–23).

A legfontosabb dolog az életünkben a Lélek. Ezt mindig is így éreztem. Nyitottnak és fogékonynak kell maradnunk a Szentlélek késztetéseire, életünk minden területén. […] Ezek a késztetések legtöbbször olyankor érkeznek, amikor nem szorítanak bennünket a kitűzött időpontok, és nem ragadnak magukkal a mindennapi élet aggodalmai.⁸

A lelkiség – vagyis az Úr Lelkével való összhang – a legnagyobb szükségletünk. A Szentlélek állandó társaságára kellene törekednünk életünk minden napján. Amikor rendelkezünk a Lélekkel, akkor szeretni fogjuk a szolgálatot, szeretni fogjuk az Urat, és szeretni fogjuk azokat, akikkel és akiket szolgálunk.

Néhány évvel azután, hogy vértanúságot szenvedett, Joseph Smith megjelent Brigham Young elnöknek. Halljátok az üzenetét:

„Mondd meg az embereknek, hogy legyenek alázatosak és hithűek, és figyelmezzenek arra, hogy az Úr lelkét megtartsák, és az helyesen fogja vezetni őket. Légy óvatos, hogy a kis, halk hangot el ne távoztasd; az fogja neked megtanítani, hogy mit tégy és merre menj; a királyság gyümölcseit fogja eredményezni. Mondd meg a fivéreknek, hogy szívüket tartsák nyitva a meggyőzésre, hogy amikor a Szentlélek elérkezik hozzájuk, szívük készen álljon befogadni azt.”

[…] Ez az utolsó napi munka lelki természetű. Lelkiség kell ahhoz, hogy megértsük, szeressük és felismerjük azt. Ezért hát kutassátok a Lelket mindenben, amit tesztek. Tartsátok folyamatosan magatok mellett. Ez a mi kihívásunk.⁹

Nagyon gonosz világban élünk. Körülvesz bennünket a hangulatkeltés, mely szerint a gonosz jó, a jó pedig gonosz. Bőven vannak olyan hamis tanítások, amelyek kihatnak ránk. Szinte minden, ami tartalmas, jó, tiszta, felemel és megerősít, soha nem tapasztalt kihívásoknak van kitéve.

Annak, hogy a földön vagyunk, az egyik célja az, hogy megkülönböztessük az igazat és a hamisat. Ez a különbségtétel a Szentlélek révén érkezik, nem pusztán a szellemi képességeink által.

Amikor komolyan és őszintén kutatjátok az igazságot, akkor betöltetik ez a gyönyörű ígéret: „Isten meg fogja nektek adni azt a tudást az ő Szent Lelke által, igen, a Szentlélek kimondhatatlan ajándéka által…” (Tan és a szövetségek 121:26).¹⁰

Ha alázatosak és fogékonyak vagyunk, érezni fogjuk az Úr késztetéseit.

Imádkozzatok Mennyei Atyához, hogy mindig megáldjon benneteket az Ő Lelkével. A Lelket gyakran Szentléleknek hívjuk. […] A Szentlélek segít nektek a helyeset választani. A Szentlélek meg fog óvni a gonosztól. Halk, szelíd hangon szólít benneteket, hogy helyesen cselekedjetek. Amikor jót tesztek, akkor jó érzéseitek lesznek, és ez az, ahogyan a Szentlélek szól hozzátok. A Szentlélek csodálatos társ. Ő mindig készen áll, hogy segítsen nektek.¹¹

Elmélkedjetek azon dolgok felől, amelyeket nem értetek. Az Úr Oliver Cowdery számára is ezt a parancsolatot adta: „…tanulmányoznod kell azt az elmédben; majd meg kell kérdezned tőlem, hogy helyes-e, és ha helyes, akkor tebenned égővé teszem kebledet; érezni fogod tehát, hogy helyes” (T&Sz 9:8, kiemelés hozzáadva).

Felfigyeltetek a mondat utolsó részére? „…érezni fogod tehát, hogy helyes.”

Az Úr szavait leggyakrabban egy érzés által halljuk. Ha alázatosak és fogékonyak vagyunk, az Úr az érzéseinken keresztül késztetéseket ad majd. Ezért van az, hogy alkalmanként a lelki késztetések nagy örömre, máskor pedig könnyekre indítanak minket. Sokszor hatódtam meg és érzékenyültem el a Lélek érintésének hatására.

A Szentlélek meglágyítja érzéseinket. Ilyenkor jószívűbbek és könyörületesebbek vagyunk egymás iránt. Kapcsolatainkban nyugodtabbak vagyunk. Megnövekedett képességünk van az egymás iránti szeretetre. Az emberek szívesen vannak a társaságunkban, mert még az ábrázatunk is a Lélek hatását sugározza. Jellemünk hasonlóbb Istenéhez. Mindezek eredményeképpen fogékonyabbá válunk a Szentlélek késztetéseire, és így világosabban fel tudjuk fogni a lelki dolgokat.¹²

Őszinte ima és böjt által nyerhetjük el a Lelket.

Miként nyerhetjük el a Lelket? Az Úr azt mondja, hogy „a hit imája által” (T&Sz 42:14). Ezért hát őszintén, valós szándékkal kell imádkoznunk. Imádkoznunk kell azért, hogy növekedjen a hitünk, és azért, hogy a Lélek kísérje a tanításainkat. Megbocsátást is kell kérnünk az Úrtól.

Imáinkat ugyanabban a szellemben és ugyanolyan hévvel kell mondanunk, mint amilyenek Énos imái voltak a Mormon könyvében. A legtöbben már ismerik ezt a felemelő történetet, ezért nem fogom elismételni. Csupán ezekre a szavakra hívnám fel a figyelmeteket. Énos a bizonyságában azt mondta, hogy „beszélni fogok nektek arról a tusakodásról, melyben Isten előtt volt részem, mielőtt bocsánatot nyertem volna a bűneimre”. Majd pedig kifejtette az Istennel való tusakodását. Figyeljétek meg, hogy milyen buzgalommal esedezik:

„…lelkem éhezett…”

„…letérdeltem Alkotóm előtt…”

„…erős imával és könyörgéssel fohászkodtam hozzá a saját lelkemért…”

„…egész nap fohászkodtam hozzá…”

Majd pedig Énós bizonyságot tett, ily módon: „[E]gy hang szólt hozzám, mondván: Énós, bűneid megbocsáttattak neked, és áldott leszel. [B]űnöm tehát el lett törölve.” Amikor aziránt érdeklődik az Úrtól, hogy ez miképpen történt, Ő így válaszol neki: „Hited miatt Krisztusban… hited éppé tett téged” (Énós 1:2, 4–8; kiemelés hozzáadva).

Énós lelkileg meggyógyult. Istenhez szóló erős könyörgései révén azt tapasztalta meg, amit a hithűek minden adományozási korszakban megtapasztalhatnak – és meg is kell, hogy tapasztaljanak ahhoz, hogy megláthassák Istent és eltöltethessenek a Lelkével.¹³

Ha szeretnétek elnyerni hivatalotok és elhívásotok lelkiségét…, próbáljatok meg böjtölni egy ideig! Nem azt értem ezalatt, hogy kihagytok egy étkezést, majd kétszer annyit esztek a következőre. A valódi böjtre gondolok, és az ez idő alatti imádkozásra. Sokkal inkább megadja nektek hivatalotok és elhívásotok valódi lelkiségét, és sokkal jobban lehetővé teszi a Léleknek, hogy általatok működjön, mint bármi más, amit ismerek.¹⁴

A napi szentírás-tanulmányozás – melynek része a szentírás szakaszai feletti elmélkedés is – meghívja a Lelket.

Mindennapi személyes tanulmányozásotok során szorgalmasan kutassátok a szentírásokat. A mindennapi szentírás-tanulmányozás meghívja a Lelket.¹⁵

Fordítsatok időt az elmélkedésre. Egy szentírásrészlet – a Jakab 1:5 – feletti elmélkedés vezetett egy fiatal fiút egy ligetbe, hogy Mennyei Atyjával tanácskozzon. Ez nyitotta meg a mennyeket ebben az adományozási korszakban.

Az újszövetségi János evangéliumának egyik szentírásrészletéről való elmélkedés hozta el a dicsőség három fokozatára vonatkozó nagy kinyilatkoztatást (lásd János 5:29; T&Sz 76).

Egy másik szentírás – Péter egyik levelének részlete – felett való elmélkedés nyitotta meg a mennyeket Joseph F. Smith előtt, hogy láthassa a lélekvilágot. Az a kinyilatkoztatás, melyet A halottak megváltásának látomásaként ismerünk, ma a Tan és a szövetségek része (lásd 1 Péter 3:18–20; 4:6; T&Sz 138).

Gondoljátok át alaposan annak a feladatnak a jelentőségét, amelyet az Úr bízott ránk. Az Úr azt ajánlotta, hogy „az örökkévalóság ünnepélyes dolgai pihenjenek meg elméteken” (T&Sz 43:34). Ezt nem tudjátok megvalósítani, amikor az elmétek belefeledkezik a világ gondjaiba.

Olvassátok és tanulmányozzátok a szentírásokat! A szentírásokat tanulmányozni kell az otthonokban, az apák és az anyák vezetésével és példamutatásával. A szentírásokat a Szentlélek ereje által kell megérteni, hiszen az Úr ígéretet tett a hűeknek és az engedelmeseknek arra, hogy „ismerhessé[k] a rejtelmeket és a békés dolgokat” (lásd T&Sz 42:61).

A Spencer W. Kimball elnöktől származó alábbi idézet rávilágít arra, hogy miként fejleszthetünk ki magunkban erősebb lelkiséget az életünk során:

„Amikor az Istenséggel való kapcsolatom alkalmivá válik, amikor úgy tűnik, az isteni fül nem hall, és az isteni hang nem beszél, úgy találom, hogy messze, messze vagyok. Ha elmélyülök a szentírásokban, a távolság csökken, és a lelkiség visszatér. Rájövök, hogy sokkal jobban szeretem azokat, akiket szeretnem kell teljes szívemből és elmémből és erőmből, és azáltal, hogy jobban szeretem őket, könnyebben hallgatok a tanácsukra is.”

[…] Ez egy nagyszerű tanács, amelyről saját tapasztalatomból tudom, hogy igaz.

Minél jobban ismeritek a szentírásokat, annál közelebb kerültök Isten gondolkodásmódjához és szándékához, és annál közelebb kerültök egymáshoz is mint férjek, feleségek és gyermekek. Meg fogjátok tapasztalni, hogy a szentírások olvasása által az örökkévalóság igazságai pihennek meg elméteken.¹⁶

„A mindennapi szentírás-tanulmányozás meghívja a Lelket.”

Az ellenség nem akarja, hogy az otthonainkban tanulmányozzuk a szentírásokat, ezért gondokat támaszt, amikor csak teheti. Nekünk azonban ki kell tartanunk.¹⁷

Nem ismerhetjük Istent és Jézust, ha nem tanulunk róluk, és utána nem cselekedjük az akaratukat. Ez persze további kinyilatkoztatott igazságokhoz vezet, amelyek – ha engedelmeskedünk nekik – idővel további igazságokhoz vezetnek bennünket. Ha követjük ezt a mintát, akkor további világosságot és örömet nyerünk, visszatérve végül Isten színe elé, ahol nekünk – Vele együtt – részünk lesz a teljességben.¹⁸

A Szentlélek velünk fog lakni, amikor betartjuk és tiszteljük Isten törvényeit, valamint engedelmeskedünk azoknak.

Azt tanultuk, hogy a Lélek nem lakik szentségtelen templomokban [lásd Hélamán 4:24]. Ezért az egyik legfontosabb dolgunk az, hogy ügyeljünk a saját életünk rendben tartására.¹⁹

Hadd szóljak az engedelmességről. Most tanuljátok, hogy miként tartsátok be az Úr összes parancsolatát. Amikor így tesztek, a Lelke veletek lesz. Jó érzéseitek lesznek saját magatokkal kapcsolatban. Nem tehettek rosszat úgy, hogy jó érzéseitek legyenek. Ez lehetetlen!²⁰

[A Bölcsesség szavának való] engedelmesség testi áldásai ezek: „[E]gészséget kapnak a köldökükbe és velőt a csontjaikba; …futnak és nem lesznek fáradtak, és járnak és nem lankadnak el” (T&Sz 89:18, 20).

Mindig azt éreztem azonban, hogy a Bölcsesség szavának és az összes többi parancsolatnak való engedelmességből származó nagyobb áldás valójában lelki.

Figyeljétek meg ezt a lelki ígéretet: „[M]indazok a szentek, akik emlékeznek az itt elmondottak betartására és megtételére, a parancsolatok iránti engedelmességben járva, …bölcsességre és a tudás nagyszerű kincseire találnak rá, méghozzá rejtett kincsekre…” (T&Sz 89:18, 19; kiemelés hozzáadva).

Néhányan ma is azt gondolják, hogy ezen ígéret kizárólag azzal függ össze, hogy betartják a Bölcsesség szava rendelkezéseit. Láthatjátok azonban, hogy az összes parancsolat iránti engedelmességben kell járnunk. Akkor pedig konkrét lelki ígéretekben részesülünk. Ez azt jelenti, hogy engedelmeskednünk kell a tized parancsolatának, meg kell szentelnünk a sabbatnapot, erkölcsileg és nemileg tisztán kell tartanunk magunkat, és be kell tartanunk az összes többi parancsolatot is.

Amikor megtesszük mindezt, akkor ezt az ígéretet kapjuk: „[B]ölcsességre és a tudás nagyszerű kincseire találnak rá, méghozzá rejtett kincsekre…” (T&Sz 89:19).

Ki az az édesapa vagy édesanya, aki ne akarna sugalmazást kapni az Úrtól a gyermekei neveléséhez? Bizonyságomat teszem, hogy birtokolhatjátok ezeket az áldásokat. Biztosan nincs olyan szülő, aki – a parancsolatok iránti engedetlenségéből kifolyólag – meg akarná fosztani a gyermekeit attól, hogy elnyerjék az Úr áldásait. Minden édesapának és édesanyának Izráelben jogosulttá kellene válnia erre az ígéretre.

Az Isten parancsolatai szerinti élet annak az érdemességnek is feltétele, amely az Úr házába való belépéshez szükséges. Ott azt a bölcsességet és a tudás azon nagyszerű kincseit kapjuk, amelyek összefüggnek az ebben az életben élvezett boldogságunkkal és az örökkévalóságon át tartó örömünkkel.

[…] Nem hiszem, hogy a parancsolatok betartása nélkül az egyház bármely tagjának tevékeny, élénk bizonysága lehet az evangéliumról. A bizonyság nem olyasvalami, amit csak egyszer kapunk, hanem egy jelen idejű sugalmazás arról, hogy a munka igaz. A Szentlélek azokkal lakik, akik betartják, tisztelik és engedelmeskednek Isten törvényeinek. És a Lélek az, aki sugalmazást ad az egyénnek. Alázattal teszem bizonyságomat ezen ígéret valóságáról.²¹

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Benson elnök azt mondta, hogy a Szentlélek késztetései „legtöbbször olyankor érkeznek, amikor nem szorítanak bennünket a kitűzött időpontok, és nem ragadnak magukkal a mindennapi élet aggodalmai” (1. szakasz). Miként maradhatunk fogékonyak a Lélekre, még ilyen nyomás alatt is?
Benson elnök ezt tanította: „Ha alázatosak és fogékonyak vagyunk, az Úr az érzéseinken keresztül késztetéseket ad majd” (2. szakasz). Mit tanultál az ilyen késztetések felismeréséről?
A 3. szakaszban Benson elnök arra buzdít bennünket, hogy kövessük Énós példáját, ahogyan az feljegyzésre került a Mormon könyvében. Többek között mit tanulhatunk Énóstól a Lélek kereséséről?
Mi a különbség számodra a szentírások olvasása és „[egy] szentírásrészletéről való elmélkedés” között? (Lásd 4. szakasz.) Mit gondolsz, miért segít a szorgalmas, napi szentírás-tanulmányozás abban, hogy nyitottak legyünk a Lélek késztetéseire?
Benson elnök azt mondta: „A Szentlélek azokkal lakik, akik betartják, tisztelik és engedelmeskednek Isten törvényeinek” (5. szakasz). Mit gondolsz, miért befolyásolják a sugalmazás befogadására való képességünket a parancsolatok betartására irányuló erőfeszítéseink?

Kapcsolódó szentírások

1 Nefi 10:17–19; 2 Nefi 4:15–16; Móziás 2:36–37; T&Sz 8:2–3; 45:56–57; 76:5–10; 121:45–46

Tanulmányi segédletek

„Tanulás közben gondosan figyelj oda az eszedbe ötlő gondolatokra, és a szívedben megjelenő érzésekre…” (Prédikáljátok evangéliumomat [2008]. 18.). Fontold meg, hogy feljegyzed a benyomásaidat, még ha látszólag nem is kapcsolódnak az olvasottakhoz. Lehet, hogy mégis pont ezeket a dolgokat akarja az Úr kinyilatkoztatni számodra.