Bátorság az igazság hirdetéséhez

A topográfia szakos diplomám megszerzésén dolgoztam 1982-ben egy műszaki iskolában.

A tanév végén az egyik osztálytársam azt mondta, beszélgessünk egyet. Emlékszem, hogy az osztály többi tagját hátrahagyva egy sportpálya mögötti terület felé vettük az irányt. Amikor odaértünk, mesélt nekem a vallási meggyőződéseiről, és nemcsak megmutatott nekem egy könyvet, de nekem is adta azt. Őszintén szólva nem emlékszem mindenre, amit mondott, de nagyon élénken él bennem az a pillanat és az, ahogyan éreztem, amikor ezt mondta: „Bizonyságomat szeretném tenni neked arról, hogy ez a könyv igaz, és hogy Jézus Krisztus evangéliuma vissza lett állítva.”

A beszélgetésünk után hazamentem, belelapoztam a könyvbe, majd feltettem egy polcra. Mivel a topográfia szakos képzésem utolsó évének végén jártam, nem fordítottam túl nagy figyelmet a könyvre, sem pedig a csoporttársamra, aki megosztotta azt velem. A könyv címét már ki tudjátok találni. Igen, a Mormon könyve volt az.

Öt hónappal később misszionáriusok jelentek meg a házamnál; épp indulóban voltak, amikor hazaértem a munkából. Behívtam őket. Leültünk a házam előtt álló teraszon, és tanítottak engem.

Igazságkeresésem során megkérdeztem tőlük, hogy melyik egyház igaz és miként találhatnék rá. A misszionáriusok azt tanították nekem, hogy én magam is megkaphatom a választ. Hatalmas várakozással és vággyal elfogadtam a felkérésüket, hogy olvassak el pár fejezetet a Mormon könyvéből. Őszinte szívvel és igaz szándékkal imádkoztam (lásd Moróni 10:4–5). A kérdésemre kapott válasz egyértelmű volt, és néhány nappal később – egészen pontosan 1983. május 1-én – megkeresztelkedtem, és Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjává konfirmáltak.

Ma, amikor a bekövetkezett események láncolatára gondolok, tisztán látom, milyen fontos volt a csoporttársam bátorsága, amikor megosztotta a bizonyságát a visszaállított igazságról, és kézzelfogható bizonyítékot adott nekem Jézus Krisztus evangéliumának visszaállításáról – mégpedig a Mormon könyvét. Ez az egyszerű, ám számomra mély jelentőségű cselekedet kapcsolatot teremtett köztem és a misszionáriusok között, amikor találkoztam velük.

Elém lett tárva az igazság, és a keresztelésemet követően Jézus Krisztus tanítványává váltam. Azt ezt követő évek során, valamint olyan különleges emberek segítségével, mint a vezetők, tanítók és barátok, továbbá a saját tanulmányozásaim által megtanultam, hogy amikor úgy döntöttem, Jézus Krisztus tanítványa leszek, elfogadtam, hogy nemcsak védelmezem az igazságot, de hirdetem is azt.

Amikor beleegyezünk abba, hogy hiszünk az igazságban és követjük azt, továbbá amikor erőfeszítéseket teszünk arra, hogy Jézus Krisztus igaz tanítványaivá váljunk, nem kapunk bizonyítványt, mely garantálja, hogy nem fogunk hibázni, nem érnek minket kísértések az igazság elhagyására, nem lesz részünk bírálatban, vagy nem élünk át megpróbáltatásokat. Az igazság ismerete azonban arra tanít, hogy amikor a szoros és keskeny ösvényre lépünk, mely visszavezet majd bennünket Mennyei Atyánk jelenlétébe, mindig lesz módunk arra, hogy megmeneküljünk ezektől a problémáktól (lásd 1 Korinthusbeliek 10:13); mindig lehetőségünk lesz kétségbe vonni a kételyeinket, mielőtt kétségbe vonnánk a hitünket (lásd Dieter F. Uchtdorf: Jöjj, tarts velünk! Liahóna, 2013. nov. 21.); végül pedig ígéretet kaptunk arra, hogy soha nem leszünk egyedül, amikor megpróbáltatásokon megyünk keresztül, mert Isten meglátogatja az Ő népét a megpróbáltatásaik közepette (lásd Móziás 24:14).

Amikor megismerjük az igazságot, az Úr lehetőséget ad nekünk arra, hogy megtegyük, amit Ő tenne, ha ma itt lenne. Valóban, Ő megmutatta nekünk a tanításai által, hogy mit kell tennünk: „Ti pedig menjetek Lelkem hatalmával, evangéliumomat prédikálva, kettesével, az én nevemben, felemelve hangotokat, mintha harsona hangján tennétek azt, Isten angyalaihoz hasonlóan hirdetve szavam” (Tan és szövetségek 42:6). A fiataljaink számára adódó misszionáriusi szolgálat lehetősége egyedülálló.

Fiatal férfiak! Kérlek, ne halogassátok a felkészüléseteket arra, hogy misszionáriusként az Urat szolgáljátok. Miközben olyan helyzetekkel néztek szembe, amelyek megnehezítik a misszionáriusi szolgálatra vonatkozó döntéseteket – mint például a tanulmányaitok szüneteltetése, búcsú egy olyan barátnőtől, akivel nem tudhatjátok, hogy valaha is újra randevúzni fogtok-e még, vagy akár egy munkahely feladása –, emlékezzetek a Szabadító példájára. Szolgálata során Ő is szembesült nehézséggel, beleértve a bírálatot, az üldöztetést, végül pedig engesztelő áldozatának a keserű poharát. Mégis minden körülmények között arra törekedett, hogy az Atyja akaratát cselekedje, és dicsőséget adjon Neki. (Lásd János 5:30; 6:38–39; 3 Nefi 11:11; Tan és szövetségek 19:18–19.)

Fiatal nők! Ha vágytok erre, nagyon szívesen látunk bennetek az Úr szőlőskertjében végzendő munkában, és amint felkészültök a teljes idejű misszionáriusként való szolgálatra, nem fogtok mentesülni ugyanezen kihívások alól.

Megígérem mindenkinek, aki úgy dönt, szolgálja Őt, hogy a 24 vagy 18 hónapos szolgálat éppúgy el fog telni a missziós területen, mintha otthon maradtatok volna, de páratlanok azok a lehetőségek, amelyek ennek az egyháznak az érdemes fiatal férfijaira és fiatal nőire várnak a missziós területen. Nem hagyható figyelmen kívül a kiváltság, hogy a Szabadító Jézus Krisztust és az Ő egyházát képviselitek. Leírhatatlan élmény részt venni számtalan imában, fejleszteni és naponta többször megosztani a bizonyságotokat, sok órán át tanulmányozni a szentírásokat, valamint olyan emberekkel találkozni, akiket soha nem ismernétek meg, ha otthon maradtok. Ugyanilyen szintű élmények várnak azokra a fiatalokra, akiket az Úr szolgálati misszionáriusoknak hív el. Szívesen látunk benneteket, és szükségünk van rátok! Kérjük, ne becsüljétek alá a szolgálati misszió fontosságát, hiszen a szolgálati missziók szintén leírhatatlan élményeket nyújtanak. „[A] lelkek értéke nagy Isten szemében” (Tan és szövetségek 18:10), beleértve a ti lelketeket is.

Amikor hazatértek majd a szolgálatból, talán a barátnőtök vagy barátotok már nem vár benneteket, azonban ti nagyon is jól fogjátok tudni, hogyan létesítsetek eredményes kapcsolatokat. Az iskolai tanulmányaitok több értelmet nyernek majd, mert rálátásotok lesz a munkahelyre való megfelelő felkészülésre, végül pedig teljes bizonyosságotok lesz, mert bátran hirdettétek a békesség evangéliumát, bizonyságot téve a visszaállított igazságról.

Azokhoz szólva, akik házasok és az élet más szakaszaiban vannak: hatalmas szükség van rátok az Úr munkájában. Készítsétek fel magatokat! Éljetek egészséges életet, törekedve a testi és lelki önellátásra, mert a lehetőség annak a megtételére, amit az Úr tenne az Ő gyermekeiért, nem korlátozódik egyetlen korcsoportra. A feleségemnek és nekem az utóbbi évek legörömtelibb élményeiben akkor volt részünk, amikor különleges házaspárokkal, különleges helyeken és nagyon különleges embereket szolgáltunk.

A topográfiai tanulmányaim végén átélt élményem megtanította nekem, hogy mindig az igazságot védelmezzük, amikor hirdetjük azt, valamint hogy az igazság védelmezése tevékenyen kezdeményező dolog. Az igazságot soha ne erőszakosan védelmezzük, hanem őszinte érdeklődéssel, abból a célból, hogy szeressünk és megosszunk, illetve hogy meghívjuk azokat az embereket, akiknek bizonyságot teszünk az igazságról, kizárólag a testi és lelki jóllétét szem előtt tartva egy szerető Mennyei Atya gyermekeinek (lásd Móziás 2:41).

A 2021. októberi általános konferencián szeretett prófétánk, Russell M. Nelson elnök azt tanította, hogy azzal ellentétben, amit egyesek gondolnak, valóban létezik az, amit mi helyesnek és helytelennek hívunk. Valóban létezik egy abszolút igazság – egy örök igazság. (Lásd Russell M. Nelson: Tiszta igazság, tiszta tan és tiszta kinyilatkoztatás. Liahóna, 2021. nov. 6.)

A szentírások azt tanítják, hogy „az igazság a dolgok ismerete úgy, ahogy azok vannak, és ahogy azok voltak, és ahogy azok el fognak jönni” (Tan és szövetségek 93:24).

Az igazság ismerete nem tesz bennünket jobbá a többi embernél, megtanítja azonban nekünk, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy visszatérhessünk Isten jelenlétébe.

Ha szorosan Krisztusban törekedtek előre, és van bátorságotok nemcsak hirdetni az evangéliumot, hanem aszerint is élni, akkor vigaszra és békességre leltek abban a zűrzavarban, melyet napjainkban át kell élnetek.

Az élet kihívásai letörhetnek bennünket, de ismerjétek fel, hogy amikor Jézus Krisztusba vetett hitet gyakorlunk, a „sanyargattatásai[nk] csak egy rövid pillanatnyiak” (Tan és szövetségek 121:7) lesznek az örökkévalóság nagyszerű távlatában. Kérlek, ne jelöljetek ki határidőt a nehézségeitek és kihívásaitok végére. Bízzatok Mennyei Atyában és soha ne adjátok fel, mert ha feladjuk, akkor soha nem tudjuk meg, hogyan végződött volna az utazásunk Isten királyságában.

Ragaszkodjatok az igazsághoz, tanulva az igazság forrásaiból:

• a szentírásokból (lásd 2 Nefi 32:3);

• a próféták szavaiból (lásd Ámós 3:7);

• a Szentlélektől (lásd János 16:13).

Bizonyságomat teszem Jézus Krisztusról és arról, hogy ez az Ő egyháza. Van egy élő prófétánk, és mindig szabadnak fogjuk érezni magunkat, amikor bátran hirdetjük az igazságot. Jézus Krisztus nevében, ámen.