„És igyekezék Jézust látni, ki az”

Testvéreim és barátaim! 2013-ban a feleségemmel, Laurellel elhívtak, hogy a Cseh-Szlovák Misszió vezetőiként szolgáljunk. Négy gyermekünk is velünk együtt szolgált.¹ A családunkat megáldották a pompás misszionáriusok és a figyelemre méltó cseh és szlovák szentek. Szeretjük őket.

Amikor a missziós területre léptünk, elkísért minket valami, amit Joseph B. Wirthlin elder tanított. A nagy parancsolat című beszédében Wirthlin elder ezt a kérdést tette fel: „Szeretitek az Urat?” Azok számára, akik igenlően válaszolnának, egyszerű és beható tanácsot adott: „Töltsetek időt Vele. Elmélkedjetek a szavain. Vegyétek föl magatokra az Ő igáját. [T]örekedjetek megértésre és engedelmességre.”² Wirthlin elder ezután átalakító áldásokat ígért azoknak, akik készek időt és teret biztosítani Jézus Krisztusnak.³

Mi megszívleltük Wirthlin elder tanácsát és ígéretét. A misszionáriusainkkal együtt bőségesen töltöttünk időt Jézussal Máté, Márk, Lukács és János újszövetségi evangéliumai, valamint a Mormon könyvéből a 3 Nefi tanulmányozása által. Minden misszionáriusi gyűlés végén újból – ahogy mi neveztük – az öt evangéliumot⁴ olvastuk, beszéltük meg, gondoltuk át, illetve tanultunk belőlük Jézusról.

Számomra, Laurel számára és a misszionáriusaink számára a Jézussal a szentírásokban való időtöltés mindent megváltoztatott. Mélyebb megbecsülésre tettünk szert aziránt, hogy ki Ő és mi volt fontos a számára. Közösen átgondoltuk, Ő hogyan és mit tanított; hogyan mutatta ki a szeretetét; mit tett, hogy megáldjon és szolgáljon; hogyan válaszolt az árulásra; mit kezdett a bonyolult emberi érzelmekkel; az Ő megnevezéseit és neveit; miként figyelt; hogyan oldott meg nézeteltéréseket; a világot, amelyben élt; hogyan buzdított az egységre és a kedvességre; a képességét a megbocsátásra és a gyógyításra; a csodáit, példabeszédeit és imáit; az engesztelő áldozatát, a feltámadását és az evangéliumát.

Gyakran úgy éreztük magunkat, mint Zákeus, a „kis ember”: futottunk az eperfügefa felé, amikor Jézus áthaladt Jerikón, hogy – Lukács szavaival élve – „igyekez[zün]k Jézust látni, ki az”.⁵ Nem azt a Jézust, akit mi akartunk vagy kívántunk, hanem Jézust úgy, ahogy Ő volt és van.⁶ Wirthlin elder ígéretének megfelelően igazán valós módon tanultuk meg, hogy „Jézus Krisztus evangéliuma az átalakulás evangéliuma. Földi férfiakként és nőkként fog meg minket, és örökkévaló férfiakká és nőkké alakít bennünket.”⁷

Különleges időszak volt. Megtanultunk hinni abban, hogy „Istennél semmi sem lehetetlen”⁸. A Prágában, Pozsonyban vagy Brnóban töltött megszentelt délutánok, megtapasztalva Jézus hatalmát és valóságát, a mai napig megáldják mindannyiunk életét.

Gyakran tanulmányoztuk a Márk 2:1–12-t. A benne leírt történet lenyűgöző. Egy részét szeretném közvetlenül Márk szavaival átadni, majd megosztom úgy, ahogyan én megértettem a minden részletre kiterjedő tanulmányozás és átbeszélés nyomán a misszionáriusainkkal és másokkal.⁹

„Napok mulva pedig ismét beméne [Jézus] Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van.

És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét.

És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala.

És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt.

Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.”

Miután beszélget néhány emberrel a tömegben¹⁰, Jézus a gutaütött emberre tekint, és testileg meggyógyítja, így szólván:

„Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.

Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!”¹¹

Most pedig e történet, ahogy én megértettem azt: A szolgálata korai szakaszában Jézus visszatért Kapernaumba – egy apró halászfaluba a Galileai-tenger északi partvidékén.¹² Nem sokkal korábban csodák sorozatát művelte: betegeket gyógyított meg és gonosz lelkeket űzött ki.¹³ A falu lakói, akik izgatottan várták, hogy hallják és megismerjék a Jézusnak hívott férfit, összegyűltek a háznál, ahol a szóbeszéd szerint tartózkodott.¹⁴ Ekkor Jézus tanítani kezdte őket.¹⁵

A korabeli kapernaumi otthonok lapos tetős, egyszintes, csoportosan épült házak voltak.¹⁶ A tető és a falak kő, fa, agyag és nád keverékéből épültek, amelyek a ház oldalán felvezető, egyszerű lépcsősorról voltak megközelíthetők.¹⁷ A tömeg hamarosan egyre nagyobb lett a házban, megtöltve a szobát, amelyben Jézus tanított, és sokan az utcára szorultak.¹⁸

A történet egy gutaütött férfira és négy barátjára összpontosít.¹⁹ A gutaütés (vagyis szélütés) bénulással járhat, amely gyakran gyengeséggel és remegéssel társul.²⁰ Elképzelem, ahogy az egyikük így szólt a társaihoz: „Jézus a falunkban van. Mind hallottunk a csodákról, amelyeket művelt, és az emberekről, akiket meggyógyított. Ha elvinnénk a barátunkat Jézushoz, talán ő is meggyógyulhatna.”

Mindegyikük megragadja tehát a barátjuk matracának vagy ágyának egy-egy sarkát, és nekiveselkedik, hogy végigcipelje őt a girbe-gurba, keskeny, kövezetlen kapernaumi utcákon.²¹ Sajgó izmokkal a négy barát befordul az utolsó sarkon, ahol azzal szembesülnek, hogy az összegyűlt hallgatóság – vagy ahogy a szentírás hívja, a sokaság – annyira nagy, hogy lehetetlen eljutniuk Jézushoz.²² A szeretettel és hittel telt négy barát nem adja fel. Ehelyett felkapaszkodnak a lépcsőn a lapos tetőre, óvatosan felemelik magukhoz a barátjukat és az ágyát, megbontják a tetőt a szoba fölött, ahol Jézus tanít, és leengedik a barátjukat.²³

Képzeljétek el, amint egy fontos tanítási pillanat közben Jézus meghallja a kaparászó hangokat, felnéz, és egy egyre növekvő lyukat lát a mennyezeten, amelyből por és nád pereg a szobába. Ezután egy megbénult embert eresztenek le ágyastól a padlóra. Lenyűgöző módon Jézus felismeri, hogy ez nem megzavarás, hanem egy lényeges esemény. Rátekint az ágyon fekvő férfira, nyilvánosan megbocsátja a bűneit, és meggyógyítja a testét.²⁴

A Márk 2 e beszámolóját észben tartva számos fontos igazság kristályosodik ki Jézusról mint a Krisztusról. Először: amikor próbálunk segíteni egy szerettünknek Krisztushoz jönni, azt az abba vetett bizonyossággal tehetjük, hogy Őneki megvan a képessége a bűn terhének a felemelésére és a megbocsátásra. Másodszor: amikor testi, érzelmi vagy egyéb betegségeket viszünk Krisztushoz, tudhatjuk, hogy Neki hatalmában áll meggyógyítani és megvigasztalni. Harmadszor: amikor a négy baráthoz hasonlóan erőfeszítést teszünk arra, hogy másokat Krisztushoz hozzunk, azt azzal a bizonyossággal tehetjük, hogy Ő látja a valódi szándékunkat, és annak megfelelően fogja megbecsülni azt.

Emlékezzetek rá, hogy Jézus tanítását megzavarta a tetőn nyitott lyuk megjelenése. Ahelyett, hogy megfeddte vagy elküldte volna a négy zavaró barátot, akik a lyukat csinálták, a szentírás szerint Jézus látta a hitüket²⁵. Aki csak tanúja volt, ezután „elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek”²⁶.

Fivérek és nővérek! Hadd zárjak két további megfigyeléssel. Legyünk akár misszionáriusok, szolgálattevők, segítőegyleti elnökök, püspökök, tanítók, szülők, testvérek vagy barátok, utolsó napi szent tanítványokként mind azért munkálkodunk, hogy másokat Krisztushoz hozzunk. A tulajdonságok, amelyek megvoltak a négy barátban, megfontolásra és lemásolásra érdemesek.²⁷ Merészek, alkalmazkodóak, szívósak, leleményesek, sokoldalúak, reményteliek, eltökéltek, hithűek, derűlátóak, alázatosak és kitartóak voltak.

Emellett a négy barát kihangsúlyozza a közösség és a barátság lelki fontosságát.²⁸ Ahhoz, hogy a barátjukat Krisztushoz hozzák, mind a négyüknek cipelnie kell az ágy egy-egy sarkát. Ha az egyikük elengedi, az megnehezíti a feladatot. Ha ketten adják fel, a feladat gyakorlatilag lehetetlenné válik. Mindegyikünknek szerepe van Isten királyságában.²⁹ Amint teljesítjük ezt a szerepet és megtesszük a részünket, cipeljük a nekünk jutó sarkot. Legyünk akár Argentínában vagy Vietnámban, Accrában vagy Brisbane-ben, egy gyülekezetben vagy egyházközségben, családi vagy misszionáriusi közösségben, mindegyikünknek van egy hordozásra váró sarka. Amikor és ha teljesítjük a feladatot, az Úr megáld minket. Ahogyan látta az ő hitüket, ugyanúgy a miénket is látni fogja, és népként megáld minket.

Különböző időszakokban én cipeltem az ágy egy sarkát, míg más alkalmakkor én voltam az, akit hordoztak. E Jézusról szóló figyelemre méltó történet ereje részben abban rejlik, hogy arra emlékeztet, mennyire szükségünk van egymásra testvérekként ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjünk és átalakuljunk.

Ezt a néhány dolgot tanultam meg a Jézussal való időtöltésből a Márk 2-ben.

„Adja Isten, hogy [hordozni tudjuk a sarkunkat], ne keressünk kibúvót, ne féljünk, hanem erősek legyünk a hitünkben és eltökéltek a munkánkban, hogy el tudjuk érni az Úr céljait.”³⁰

Tanúságomat teszem, hogy Jézus él, ismer minket, és hatalmában áll meggyógyítani, átalakítani és megbocsátani. Jézus Krisztus nevében, ámen.