Maradjatok meg azon a napon Krisztusban

Nyílt és egyenes példázatokkal, bonyolult kérdésekkel és mély tanokkal teli nap volt. Miután szigorúan megfeddte azokat, akik hasonlatosak voltak „a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belül pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák”¹, Jézus még három példázatot tanított a lelki felkészültséggel és a tanítványsággal kapcsolatban. Ezek egyike a tíz szűzről szóló példázat volt.

„Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.

Öt pedig közülük eszes vala, és öt bolond.

Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;

Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.

Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.

Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!

Akkor felkelének mindazok a szüzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.

A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak!

Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak!

Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.

Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.”²

„Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismertek engem.”³

„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.”⁴

Dallin H. Oaks elnök a következő gondolatébresztő kérdéseket tette fel a Vőlegény⁵ eljövetelével kapcsolatban: „Mi lenne, ha holnap lenne az Ő eljövetele napja? Ha tudnánk, hogy holnap találkozunk az Úrral – idő előtti halálunk, vagy az Ő váratlan eljövetele miatt –, mit tennénk ma?”⁶

Személyes tapasztalat által tanultam meg, hogy az Úr eljövetelére való felkészülés nem csupán alapvető fontosságú, hanem az egyedüli módja is annak, hogy igaz békességre és boldogságra találjunk.

Csípős őszi nap volt, amikor először hallottam ezeket a szavakat: „Önnek rákja van.” A férjem és én megdöbbentünk. Miközben csendben hazafelé autózva igyekeztünk feldolgozni a hírt, szívem a három fiunk felé fordult.

Magamban megkérdeztem Mennyei Atyától: „Meg fogok halni?”

A Szentlélek ezt suttogta: „Minden rendben lesz.”

Aztán feltettem a kérdést: „Élni fogok?”

A válasz ismét így szólt: „Minden rendben lesz.”

Összezavarodtam. Miért kaptam mindkét kérdésre pontosan ugyanazt a választ?

Aztán hirtelen minden porcikámat teljes békesség töltötte el, amikor eszembe jutott: nem kell hazasietnünk és megtanítanunk a gyermekeinknek, hogyan imádkozzanak. Tudták, hogyan nyerjenek ima által válaszokat és vigaszt. Nem kell hazasietnünk és tanítanunk őket a szentírásokról vagy az élő próféták szavairól. Azok a szavak mostanra már az erő és a megértés ismerős forrását jelentették számukra. Nem kell hazasietnünk és tanítanunk őket a bűnbánatról, a feltámadásról, a visszaállításról, a szabadítás tervéről, az örökkévaló családokról vagy éppen Jézus Krisztus tanáról.

Abban a pillanatban minden családi esten elhangzott tanítás, szentírás-tanulmányozás, hittel elmondott ima, átadott áldás, megosztott bizonyság, megkötött és megtartott szövetség, az Úr házában tett látogatás, megtartott sabbatnap számított – ó, de mennyire számított! Túl késő volt már olajat tölteni a lámpásainkba. Minden egyes cseppre szükségünk volt, mégpedig azon nyomban!

Ha meghalnék, Jézus Krisztusnak és az Ő visszaállított evangéliumának köszönhetően a családom vigaszra lelne, erőre kapna és egy nap helyreállíttatna. Ha életben maradnék, hozzáférnék a földön létező legnagyobb hatalomhoz, hogy segítsen nekem, támogasson és meggyógyítson engem. Végső soron Jézus Krisztusnak köszönhetően minden rendben lehet.

A Tan és szövetségek figyelmes tanulmányozása során megtudhatjuk, mit jelent az, hogy valami rendben van:

„És azon a napon, amikor eljövök az én dicsőségemben, akkor teljesedik be a példázat, amelyet a tíz szűzről mondtam.

Mert azok, akik bölcsek és elfogadták az igazságot, és vezetőjükké fogadták a Szent Lelket, és akiket nem tévesztettek meg – bizony mondom nektek, ők nem döntetnek le és vettetnek a tűzbe, hanem megmaradnak azon a napon.”⁷

Jézus Krisztus teszi lehetővé számunkra, hogy „megmaradjunk azon a napon”. Megmaradni azon a napon nem azt jelenti, hogy további tételek kerülnek teendőink egyre bővülő listájára. Gondoljunk csak egy nagyítóra! Egyedüli célja nem pusztán az, hogy nagyobbnak tüntessen fel dolgokat. Képes egybegyűjteni és összpontosítani a fényt, hogy még erőteljesebbé tegye azt. Egyszerűsítenünk, összpontosítanunk kell az erőfeszítéseinket, és Jézus Krisztus világosságának az összegyűjtőivé kell válnunk. Több szent és kinyilatkoztató élményre van szükségünk.

Izrael északnyugati részén egy gyönyörű hegyvonulat található, amelyre gyakran az „örökzöld hegységként” utalnak. A Kármel-hegy⁸ egész évben megőrzi zöld színét, többnyire egy kis mennyiségű harmatnak köszönhetően. Ez naponta táplálja. A Kármel-hegyi harmathoz hasonlóan,⁹ amint arra törekszünk, hogy lelkünket „igazlelkűséggel kapcsolatos”¹⁰, „kis és egyszerű dolgokkal”¹¹ tápláljuk, a bizonyságunk és gyermekeink bizonysága is élni fog!

Most azt gondolhatjátok: De Wright nővér, te nem ismered az én családomat. Igazán küszködünk, és a mi helyzetünk teljesen más. Igazatok van. Én nem ismerem a családotokat. De Isten, aki végtelen szeretettel, irgalommal, hatalommal, tudással és dicsőséggel bír, ismeri.

Az esetleg felmerülő kérdéseitek szívből jövő kérdések, amelyek mélyen a lelketekben sajognak. Hasonló kérdéseket lehet találni a szentírásokban:

„Mester, nem törődöl vele, hogy [a családom] elvesz[ik]?”¹²

„Hol tehát az én reménységem?”¹³

„Mit tegy[ek], hogy eloszoljék az a sötét felhő, mely beárnyékol engem]?”¹⁴

„De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?”¹⁵

„Hogyan lehetséges minden jó dolgot megragadno[m]?”¹⁶

„Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”¹⁷

És aztán oly szelíden érkeznek a válaszok:

„Hiszel-e Krisztus hatalmában a szabadításra?”¹⁸

„Íme, megparancsolta-e az Úr valakinek is, hogy ne legyen része az ő jóságában?”¹⁹

„Hiszitek-e, hogy [Ő] megcselekedhet[i]?”²⁰

„Hiszel-e… a prófétáknak?”²¹

„Gyakoroltok-e hitet annak megváltásában, aki teremtett benneteket?”²²

„Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?”²³

Kedves barátaim, az olajunkat nem tudjuk megosztani másokkal, de az Ő világosságát igen. A lámpásainkban lévő olaj nem csupán nekünk segít „megmaradni azon a napon”, hanem szeretteink számára is megvilágíthatja az ösvényt a Szabadítóhoz, aki ott áll készen, hogy „tárt karokkal… befogad[ja]”²⁴ őket.

„Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma… hiszen az ellenség földéből térnek vissza…

[J]ó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajőnek az ő határaikra.”²⁵

Jézus Krisztus a „jó reménység”. Semmi nincs, amit tettünk vagy elmulasztottunk megtenni, ami meghaladná az Ő végtelen és örök áldozata hatókörét. Neki köszönhető, hogy a történetünk soha nem ér véget.²⁶ Ezért „Krisztusba vetett állhatatossággal kell tehát törekedn[ün]k előre, tökéletesen ragyogó reménységgel, és Isten és minden ember szeretetével. Ha tehát előre töreked[ün]k, Krisztus szaván lakmározva, és mindvégig kitart[un]k, íme, ezt mondja az Atya: Örök élet[ün]k lesz.”²⁷

Az örök élet örök örömöt jelent. Örömöt ebben az életben, éppen most – nem a napi kihívásaink ellenére, hanem azért, mert az Úr segít nekünk tanulni belőlük, s végül felülemelkedni rajtuk – és mérhetetlen örömöt az eljövendő életben. A könnyek felszáradnak, az összetört szívek meggyógyulnak, ami elveszett, megkerül, a gondok megoldódnak, a családok helyreállíttatnak, és mindaz, amivel az Atya rendelkezik, a miénk lesz.²⁸

Tekintsetek Krisztusra és éljetek!²⁹ Ez az én bizonyságom a mi lelkünk szeretett „pásztora és felvigyázója”³⁰, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.