Erre jöttem rá amikor lekapcsolódtam a közösségi médiáról

Mindig is tudtam, hogy Isten gyermeke vagyok, és hogy Ő szeret engem. Életem nehéz időszakaiban is éreztem a Szabadítóm szeretetét. Azonban túlságosan gyakran engedtem, hogy a közösségi média mondja meg, miként tekintsek és gondoljak magamra. Bármennyire is próbáltam meggyőzni magamat arról, hogy a közösségi médiában lévő megszépített képek nincsenek rám hatással, mégis ez volt a helyzet. A közösségi médiával töltött időm csökkentése megadta nekem azt a szellemi békét és nyugalmat, melyre szükségem volt ahhoz, hogy meghalljam a Szabadítótól, Ő miként vélekedik rólam. Mindaddig nem is fogtam fel, hogy mennyire hiányzott már a hangja, amíg több helyet nem teremtettem, hogy Ő ott lehessen.

Mindig is hittem a szabadítás tervében. Tudom, hogy Jézus Krisztus központi szerepet tölt be ebben a tervben. De abban is hiszek, hogy Mennyei Atyának egyénileg is van terve számunkra. Larry M. Gibson, aki korábban első tanácsos volt a Fiatal Férfiak Általános Elnökségében, ezt tanította: „Tudom, hogy Mennyei Atyánk mindegyikünkkel egyenként törődik, és személyre szabott terve van számunkra, hogy elérhessük örökkévaló rendeltetésünket.”¹

Sok időt töltöttem azzal, hogy csak görgettem és görgettem, miközben megpróbáltam kitalálni, mi is az én célom. A közösségi médiát nézve az első sorból láthattam, mennyi ötletes, csodás dolgot csinálnak az emberek. Sokat tanultam ezektől az emberektől, de sokkal több időt töltöttem kereséssel, mint cselekvéssel. Amióta hátrébb léptem a közösségi médiától, azt érzem, útmutatást kapok és már konkrétan tudom, mi mindennek a megtételét várja tőlem Mennyei Atya. Ezek között sok olyan van, ami igencsak meglepett, és más volt, mint amire számítottam, de mind gazdagította és gyarapította az életemet.

A Szabadító azért jött, hogy nekünk életünk – bővelkedő életünk – lehessen (lásd János 10:10). Hálás vagyok, amiért a Szentlélek olykor „oldalba bök” bennünket, hogy segítsen bővelkedő életet élnünk.

A Szabadító észrevette azokat, akik mások figyelmét elkerülték. Szeretek történeteket olvasni arról, ahogy szolgálattételben részesítette az ilyen embereket, és a saját értékükről tanította őket. Az, hogy túl sok időt töltöttem a közösségi médiával, hátráltatott abban, hogy valóban észrevegyem a saját életemben lévő embereket, beleértve a családomat is. Rájöttem, hogy ha a gyermekeim nem érzik a figyelmemet, akkor hamarosan külső forrásokból fogják keresni a megbecsülést.

Elámultam, hogy milyen hatalmas szeretetet érzek a gyermekeim iránt, amikor fokozottabban ott vagyok velük. Az elmúlt év során minden korábbinál jobban élveztem az anyai szerepemet. Megismertem a szomszédaimat, és tevékenyebb lettem a közösségemben. Gyarapodtak a szolgálati lehetőségeim. Azt gondoltam, hogy a közösségi média segít tudatosabbnak lennem, pedig igazából nem éltem eléggé a valóságban ahhoz, hogy ténylegesen lássam a körülöttem lévők szükségleteit.

A közösségimédia-használatom visszafogása apró és egyszerű dolognak tűnt, mégis lehetővé tette számomra, hogy nagyban növeljem a hitemet és javítsak a Szabadítóval ápolt kapcsolatomon. Tudom, hogy Mennyei Atya szeret minket, terve van számunkra, és vannak olyan gyermekei, akiknek érezniük kell, hogy mi is látjuk őket.