Megáldva Jézus Krisztus engesztelése által

„Nemrég megkérdezte tőlem Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza egyik ifjú tagja, hogy mit gondol rólunk a Szabadító, amikor újra és újra elkövetjük ugyanazokat a bűnöket.

Elmondtam neki, hogy hitem szerint a Szabadító úgy tekint ránk, hogy ezzel pont olyanok vagyunk, mint Mennyei Atyánk többi gyermeke, és ez nem csökkenti azt a szeretetet, melyet Ő és Mennyei Atyánk táplál irántunk.

Bűnbánat által megtisztulhatunk a bűneinktől, és ez öröm, nem pedig teher. Amikor bűnbánatot tartunk, szerető Szabadítónk kitárja a karját, hogy minden férfit és nőt befogadjon, hogy élvezhessék Isten legnagyobb áldásait, melyet a gyermekei számára tartogat.”

„Jézus Krisztus követése azt jelenti, hogy Jézus Krisztus engesztelése által megváltozik a természetünk. Ez az egyetlen mód, mely által az Ő biztos alapjára építhetünk, és szilárdan állhatunk a kísértések és a próbatételek előttünk álló viharai közepette.

E változás megtapasztalásához olyanná kell válnunk, akár egy gyermek – egy kisgyermek.

Némelyek számára ezt nem lesz könnyű elfogadni. Legtöbben erősek akarunk lenni. Esetleg gyengeségként látjuk a gyermeki létet. Pedig nem gyerekességet jelent az, ha valaki olyan, akár egy gyermek.

Azt jelenti, hogy olyan, akár a Szabadító, aki erőért imádkozott Atyjához, hogy meg tudja tenni Atyja akaratát, és engesztelést tudjon hozni az Ő Atyja minden gyermekéért, majd meg is tette ezt. A természetünknek meg kell változnia, hogy olyanok legyünk, akár egy gyermek, és elnyerjük az ahhoz szükséges erőt, hogy szilárdan álljunk és békességünk legyen vészterhes időkben.

Ez a változás feljogosít minket arra, hogy élvezzük a Szentlélek által érkező ajándékokat. A Szentlélek társasága megvigasztal, utat mutat, és megerősít minket.”

„Soha ne veszítsétek szem elől a Gecsemánét! Ha éppen nehéz napotok van – márpedig valószínűleg lesz –, üljetek le egy pillanatra, és gondoljatok a Gecsemánéra. Gondoljatok a Szabadítóra és arra, hogy Ő mit volt hajlandó megtenni értetek és értem. Megígérem nektek, hogy ha így tesztek, akkor felemeltetnek a terheitek, és érezni fogjátok az Úr Jézus Krisztus hatását és hatalmát az életetekben. Ő megígérte, hogy segíteni fog nektek.”

„Ez itt egy videó, melyben a dédunokám járni tanul. Egykor mi is e pici lány helyében voltunk; időnként megbotlottunk és elestünk, mielőtt mi is teljesen rájöttünk volna a dolgok menetére.

Sokunknak azonban ott voltak a szerető szülei, hogy amikor elestünk, akkor a tanulási folyamat folytatására buzdítsanak minket, mert azt szerették volna, ha fejlődünk és olyan emberekké válunk, akivé tudták, hogy válhatunk. Ugyanígy a mi irgalmas Mennyei Atyánk is tudja, hogy nem is egyszer kudarcot fogunk vallani.

Hibáink és hiányosságaink olykor megbánást ébresztenek bennünk vagy fájdalmat okoznak nekünk. Ez része halandó tapasztalatunknak, és gyakran a döntéseink következménye. Ha azonban nem vagyunk hajlandóak engedni, hogy a hiányosságaink elcsüggesszenek bennünket, akkor ezek a hibák nagyszerű tanítók lehetnek. Ha nem mindig sikerül felérnünk a legjobb énünkhöz, az nem annak a jele, hogy selejtesek lennénk – annak a jele ez, hogy az emberiség családjához tartozunk. A kudarc az az ár, amelyet meg kell fizetnünk ahhoz, hogy jobbá váljunk.

Igen, fogunk hibázni. Amikor azonban elesünk, újra talpra tudunk állni, mert tudjuk, hogy Isten ott van, hogy segítsen nekünk, bárhol és bármikor történjen is ez. Ő a mi mentorunk, a mi tanítónk, a mi gyógyítónk, a mi erőnk, a mi Szabadítónk.

Tehát bárhol legyetek is az életben, ne adjátok fel! Soha ne veszítsétek el a reményt! Legyetek biztosak benne, hogy soha nem vagytok egyedül. Isten veletek van. Jézus Krisztus az erőtök. Megtanultam az életemben, hogy sok új kezdet van; akár napról napra is vannak új kezdetek. Jézus Krisztus evangéliuma, Jézus Krisztus áldozata, valamint az arra való hajlandóságunk, hogy a bűnbánat és a megbocsátás ösvényén haladjunk, megnyitja az ajtót ezen új kezdetek előtt.

Jézus Krisztus engesztelésének köszönhetően a hibáink segíteni fognak nekünk abban, hogy tanuljunk és egy jobb önmagunkká fejlődjünk.”

„Jézus Krisztus tanítványaként tanúságot teszek Őróla. Ő az én Uram és Szabadítóm. Legyőzte a bűnt és a halált. Őáltala mindegyikünk képes ugyanerre.

A Szabadító iránti hála érzése árasztott el ma, amikor két különleges helyszínen is az Ő áldozata járt a gondolatainkban. Meglátogattuk a feltételezett kerti sírkamrát – egy ősi sírt, amely összevethető azzal a hellyel, ahova Krisztus testét helyezhették a keresztre feszítése után.

Meglátogattuk azt a területet is, amelyet többen a Gecsemáné kertjével azonosítanak. Miközben az évszázados olajfák között sétáltunk, olyan szentírásverseket hallgattunk, amelyek a Szabadító értünk – a kertben és a kereszten – hozott fennkölt áldozatáról szólnak.

Jézus Krisztusnak a Gecsemáné kertjében és a kereszten átélt gyötrelmei megérdemlik a teljes tiszteletünket és maradéktalan áhítatunkat. Hasonlóképpen ehhez, a keresztre feszítését követő harmadik napon bekövetkező csodálatos események is megérdemlik, hogy ámulat és örök hála övezze őket a szívünkben és az elménkben.

Krisztus tanítványaként abban az áldásban van részem, hogy kijelenthetem a bizonyságomat arról, hogy Ő él!

„A Gecsemánéban tett közelmúltbeli látogatásunk arra késztetett, hogy eltöprengjek a Szabadító mindegyikünkért hozott áldozatán. Talán már tudjátok, hogy a héber Gat Smanim elnevezés két összetevőjének a jelentése: prés és olajok. A Gecsemáné tehát szó szerint az olajsajtó helye.

Ez a leírás nagyon is valóságossá vált számomra, amikor lehetőségem volt látni és működésbe hozni egy ősi olajsajtót a BYU Jeruzsálemi Központjában.

A Szabadító élete során az olajat úgy állították elő, hogy először egy nagy követ gördítettek át az olajbogyókon. Az összezúzott olajbogyókat ezt követően nehéz gerendákkal szorították le, hogy kisajtolják belőlük a tiszta olajat. A végén pedig további nagy köveket helyeztek a gerendákra, hogy a maradékok összepréselésével az olaj minden lehetséges cseppjét biztosan kinyerjék.

Gondoljatok bele, mennyire jelképes ez az eljárás összevetve azzal, amin Jézus Krisztus keresztülment a Gecsemánéban, ahol a Szabadító »minden pórusából vér fakad[t]« (Móziás 3:7), miközben felfoghatatlan módokon szenvedett, mialatt hőn imádkozva térdelt és felajánlotta magát váltságul a bűneinkért.

Tökéletes szeretetéből adódóan mindenét odaadta, hogy mi mindent megkaphassunk. Mennyei áldozata a hálának arra az egyetemes adósságára emlékeztet minket, mellyel Krisztusnak tartozunk az Ő isteni ajándékáért.”

„Lehet, hogy máris megbotlottatok az újévi céljaitokat és fogadalmaitokat illetően. Kérlek, ne feledjétek, hogy az újbóli próbálkozáshoz nem kell ám megvárnotok [a következő év] január 1-jét! Jézus Krisztusnak köszönhetően ma is és mindennap újrakezdhetitek.

Mily hálás vagyok a bűnbánat ajándékáért, melyet Jézus Krisztus engesztelése révén kaptunk!

A tanítványság sorrendje egyszerű és egyértelmű: gyakorolj hitet a Szabadítóban, tarts bűnbánatot, részesülj alapvető szövetségekben és szertartásokban, változz meg, törekedj mindig megtartani a bűnök bocsánatát, és hithűen törekedj előre a szövetség ösvényén.”

„A bűnbánathoz elengedhetetlen a Megváltó. A gonosztól való elfordulás nem eredményez lelki gyógyulást anélkül, hogy Őhozzá fordulnánk.

Ezra Taft Benson (1899–1994), Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza elnöke azt tanította, hogy míg a bűnbánat valóban változást eredményez a hozzáállásban és a viselkedésben, addig a hozzáállás és a viselkedés megváltoztatása önmagában még nem bűnbánat.

Benson elnök ezt mondta: »Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit az az alap, amelyre az őszinte és jelentőségteljes bűnbánatnak épülnie kell. Ha igazán törekszünk arra, hogy legyőzzük a bűnt, akkor először Őrá kell tekintenünk, aki szabadításunk szerzője.«”

„A Mormon könyve: Egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról ezt tanítja: »Továbbá higgyétek el, hogy meg kell bánnotok a bűneiteket, és el kell hagynotok azokat, és meg kell alázkodnotok Isten előtt; és őszinte szívvel kérni, hogy bocsásson meg nektek; és most, ha mindezen dolgokat elhiszitek, akkor figyeljetek rá, hogy megtegyétek őket« (Móziás 4:10).

Ebből a szentírásversből – más verseket is hozzávéve – kiderül számunkra, hogy a »szándék« és a »szív« szavak összekapcsolódnak a bűnbánat folyamatával. Miközben az Úrra támaszkodunk és Őhozzá fordulunk, őszintének kell lennünk önmagunkkal. Emellett pedig igaz szándékkal kell rendelkeznünk, és őszintének kell lennünk Ővele, akinek a megbocsátását keressük. Az Istennek – és szükség esetén a papsági vezetőknek – tett őszinte beismerésnek teljesnek és maradéktalannak kell lennie.”

„Az Óceánia Területen tett látogatásunk során Kathyvel valamennyi időt Ausztrália Tasmania államában töltöttünk. Mialatt ott voltunk, meglátogattunk egy korábbi büntetőtelepet Port Arthurban, egy olyan településen, ahol a XIX. században rabokat tartottak fogva (sokakat Angliából). Ma Port Arthur történelmi helyszín, sok látogatóval. A börtöntelep korábbi területén gondozott kertek, kies erdők és lenyűgöző építészeti emlékek találhatók.

Port Arthurban a büntetés és a rehabilitáció különböző válfajaival kísérleteztek több-kevesebb sikerrel a telep közel 50 éves fennállása során. Akaratlanul is összevetettem ezt Jézus Krisztus engesztelésének a végtelen és mindent átfogó kiterjedésével. Krisztus kegyelme képes átalakítani minket. Az Ő segítségével bármilyen akadályt vagy hibát legyőzhetünk. Nem kell a halál vagy a bűn foglyának lennünk, hanem tökéletessé válhatunk Őbenne.”

„Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus él, és hogy az Ő engesztelő áldozata által kifejezett tökéletes szeretete mindazokra kiterjed, akik szeretnének Ővele járni és élvezni az Ő békességét ebben a világban és az eljövendő világban.”

„Mindannyian megtapasztaljuk a halandóság terheit. Betegséget, veszteséget, szívfájdalmat, csalódást és nehézséget tapasztalunk – de ha szívünket és elménket Jézus Krisztushoz igazítjuk, akkor Ő támogatni fog bennünket. Enyhülést fog nyújtani.”

„Az egyik kedvenc szentírásbeli történetem az asszony a kútnál. A János 4:5–30-ban olvashatjuk a beszámolót arról, amikor Jézus az első feljegyzett nyilvános kijelentését teszi messiási mivoltáról, egy szamaritánus asszonynak, aki bűnben élt. Jézus mégis elment ehhez a szamáriai kúthoz, és találkozott ezzel az asszonnyal; mindent tudott róla, mégis kijelentette neki a messiási mivoltát, és arra kérte, hogy igyon az Ő élő vizéből. Ennek az asszonynak személyes élményben volt része a Szabadítóval, és a tanúja lett, amikor berohant a városba, elmondva mindazoknak, akik hajlandóak voltak meghallgatni, hogy jöjjenek és lássák a Krisztust – amit sokan meg is tettek.

A Szabadító hozzánk is el fog jönni, mindent tudva rólunk. Néha úgy gondoljuk, érdemesnek kell lennünk arra, hogy imádkozzunk vagy hogy a Szabadító szeretetével rendelkezzünk. Ez a történet azonban azt mutatja, hogy Ő hajlandó hozzánk jönni úgy, ahogy vagyunk. Azt szeretné, hogy személyes élményben legyen részünk Ővele és érezzük a szeretetét, mert ez a szeretet hatalmas erő, amely képes megváltoztatni a szívünket, hogy még teljesebb mértékben Őhozzá fordulhassunk. Tanújává válhatunk az Ő átalakító hatalmának az életünkben, és másokat is hívhatunk, hogy jöjjenek és lássák meg a Krisztust, ahogyan a szamaritánus asszony is tette.

Szerintem nagyon tanulságos az a tény, hogy a templomokban vannak olyan festmények, amelyek a kútnál lévő asszony történetét ábrázolják. A Szabadítónak és engesztelő áldozatának köszönhetően senki nem esik kívül az Ő megváltó hatalmán. Nem szabad olyan korlátokat felállítanunk, hogy szerintünk kiket képes megszabadítani, vagy hogy kit karoljunk fel az Ő nevében. Amikor legközelebb megláttok egy festményt az asszonyról a kútnál, ne feledjétek, hogy Neki köszönhetően mindannyiunk számára van remény.”

„Mindegyikünk átélt már – vagy éppen most él át – nehéz dolgokat az életben. Talán felmerül bennetek, hogy vajon Jézus Krisztus miként nyújthat enyhülést a ti konkrét körülményeitek közepette. […]

Jézus Krisztus valóban enyhülést nyújt a lelkünknek. Engesztelő áldozata életünk minden részét lefedi és áthatja. Ismeri minden érzésünk, aggodalmunk, szívfájdalmunk és boldogságunk részleteit. És tudja, hogyan segítsen és gyógyítson meg minket bensőségesen.

Oly gyönyörű, ahogy ezt a segítséget gyakran nyújtja másokon – egymáson – keresztül! Ezért kért minket arra, hogy viseljük gondját egymásnak, gyászoljunk azokkal, akik gyászolnak, és vigasztaljuk azokat, akik vigasztalásra szorulnak (lásd Móziás 18:9).

Amikor azt mondjuk, hogy »Segítőegylet«, reményeink szerint érzitek és látjátok a Szabadítót a »Segítő« részben, hiszen a Segítőegyletben a Szabadítóhoz irányítjuk egymást, az Ő szeretetét nyújtjuk, és arra vágyunk, hogy az Ő keze legyünk abban, hogy Isten minden gyermekének elhozzuk a szükséges lelki és fizikai segítséget.”

„Miután majd’ három nemzedéken át külön-külön földeken éltek, a nefiták újra egy néppé váltak. Limhi népe, Alma népe és Móziás népe – sőt, még Zarahemla népe is. Miután összegyűltek, az első teendőjük az volt, hogy elmesélték egymásnak kiszabadulásuk történeteit. Ennek során konkrétan magáról a Szabadítóról, Jézus Krisztusról tanítottak és tanúskodtak. Ezekből a beszámolókból megtudjuk, hogy a kiszabadulás ugyan nem mindig azonnali, ám Isten jósága az (lásd Móziás 25:10).

Tapasztalatból tudom, hogy amikor Jézus Krisztushoz fordulok, Ő azonnal a történetem részévé válik. Ezért tehát sokkal kevésbé kell összpontosítanom arra, hogy miként leszek kiszabadítva napjaink kihívásaiból, és sokkal inkább magára a Szabadítóra. Isten jósága azonnali. Ezért tehát nemcsak az akaratában bízhatok, hanem az időzítésében is.”

„A bűnbánat nem csupán az a cselekedet, amikor felhagyunk valamivel, ami helytelen, hanem egy visszafordulás, vagyis visszatérés ahhoz, ami jó, igazságos, tartalmas, valamint Jézus Krisztus tanításaihoz igazodó.

A Bibliaszótárban ez áll: »A bűnbánat azt fogja eredményezni, hogy Isten felé fordítjuk a szívünket és az akaratunkat, ezenfelül megtagadjuk a bűnt, melyre természetes módon hajlanánk.«”

„Csodálatos lehetőségem volt nemrégiben Becky Craven nővérrel utazni, hogy ott lehessek a szentekkel a Zöld-foki Köztársaságban, amely egy Afrika és Portugália között fekvő szigetország. Miután találkoztunk a Zöld-foki Köztársaság first ladyjével, átsétáltunk az elnöki palota udvarán, majd néhány gyönyörű virághoz értünk. A helyi kísérőnk elmondta a csoportunknak, hogy ezt a növényt leginkább Krisztus koronájaként ismerik a szigeten. Mily figyelemre méltó jelkép! A növény tövisekkel borított szára arra a töviskoronára emlékeztet, melyet a Szabadító fejére helyeztek, hogy ezzel is gúnyolni próbálják Őt a Kálváriára – a keresztre feszítéséhez – vezető úton. De ahogy minden másra is igaz, Jézus Krisztus a töviseket is dicsőséggé tudja változtatni. Pont úgy, ahogy e tövises szárak tetején is csodálatosan dús, vörös virágok díszelegnek.

Krisztus ezt tanítja a Mormon könyvében: »És Atyám azért küldött el engem, hogy felemeltethessem a keresztre; és miután felemeltettem a keresztre, hogy minden embert magamhoz vonzhassak« (3 Nefi 27:14).

A Szabadító keresztre feszítése – mely az ellenségei szándéka szerint a tanításai, a szolgálattétele és a követői végét jelentette volna – része volt az Ő örök engesztelésének. Ez volt az a nagy ár, amelyet Jézus Krisztus fizetett a bűneinkért, hogy örök élettel koronáztathassunk meg, ha Őhozzá jövünk.

Joseph Smith próféta kijelentette Őróla: »És most, a sok tanúság után, amely őróla adatott, ez a legutolsó tanúság, amelyet mi adunk róla: Hogy ő él!« (Tan és szövetségek 76:22).

Fivérek és nővérek! Én is hozzáteszem saját bizonyságomat Isten szeretett prófétájának a bizonyságához. Hogy a feltámadás által Jézus Krisztus él! Húsvétkor és minden egyes nap él, és hív minket, hogy jöjjünk, és legyünk Őhozzá kötve, hogy mi is átalakulhassunk. Hogy életünk tövisei az Ő engesztelése által az Ő dicsőségének a jelképévé válhassanak.”