Betekintés egy tanácsgyűlésbe

Vasárnap délelőtt van, és a mexikói Guadalajara városában található Bugambilias Egyházközségben 45 nőtestvér ült össze, hogy tanácskozzon. A nyitóhimnusz után a Segítőegylet elnöke, Yara Ramirez felkéri néhányukat, hogy meséljenek az előző heti leckével kapcsolatos élményeikről.

Miután a nőtestvérek néhány percen keresztül mesélnek az élményeikről, Ramirez nőtestvér felír a táblára egy szót, mielőtt újra elfoglalná helyét a körben.

A táblán az áll: „Egység”.

Ramirez nőtestvér irányításával fellapozzák a Móziás 18:21-et, és felolvassák, hogy „…szívüket egységbe és szeretetbe összefonva egymás iránt”.

„Mit tehetünk Segítőegyletként azért, hogy átültessük a gyakorlatba ezt a szentírást?” – kérdezi.

A nőtestvérek egy pár pillanatig gondolkoznak. „Nos, a fiatalok nem tudnak elmenni a templomba – mondja az egyik nőtestvér –, mert nincs elég felnőtt nőtestvér, aki elkísérje őket.”

„Nem is tudtam” – szól egy másik, aki meglepettnek tűnik. „Ha nem tudsz róla, hogy szükség van valamire – kérdezi –, hogyan segíthetnél?”

„Ezért vagyunk itt” – feleli Ramirez nőtestvér. „Vannak ehhez hasonló szükségletek, melyekről az egyházközségi tanácson szerzek tudomást, és amelyekben mindannyian segíthetünk.”

„Miért nem készítünk egy naptárat?” – javasolja valaki. Egyre érdeklődőbbé válik a csoport. „Úgy tudom, hogy a fiataloknak havonta egy csütörtökön van lefoglalt időpontjuk a templomban.”

„Nekem magamnak is gondot jelent, hogy eljussak a templomba” – vallja be egy fiatal édesanya. „Már régóta nem voltam, és úgy érzem, hogy túlságosan el voltam foglalva önmagammal. Nagyon szeretnék elmenni és szolgálni” – mondja.

Többen is bólogatnak, egyetértésük jeléül. Nekik is nehézséget okoz, hogy olyan gyakran elmenjenek, amilyen gyakran csak szeretnének.

Egy másik fiatal édesanya felveti, hogy vigyázhatnának egymás gyerekeire, és így egymást váltva elmehetnének a templomba.

Aztán a nőtestvérek azt kezdik kérdezgetni, hogy ki hol lakik, és ki lakik melyik fiatal közelében. Megbeszélik, hogyan válthatnák egymást abban, hogy segítsenek a fiataloknak eljutni a tevékenységeikre.

„Nos, meg is kell majd ismernünk egymást” – mondja valaki. „Szervezzünk tevékenységeket!”

A nőtestvérek további megjegyzéseket és javaslatokat tesznek, valamint kérdéseket tesznek fel.

A tanácskozás végén Ramirez nőtestvér megkéri a titkárát, hogy foglalja össze a jegyzeteit. „Hogyan éreztétek magatokat a tanácskozás során?” – kérdezi.

Azt felelik, hogy jobban tudatára ébredtek egymás szükségleteinek, annak, hogy igény van a szolgálatukra, és hogy barátok között vannak.

„A mai napon tapasztaltak alapján Segítőegyletként milyen konkrét tettekre szeretnénk összpontosítani ebben a hónapban?” – kérdezi.

A csoporttal közösen eldöntik, hogy vasárnap a gyűlések után tartanak egy batyus ebédet; hogy csütörtök esténként elkezdenek röplabdázni; készítenek egy templomlátogatási naptárat; és megtervezik, hogyan segítsenek a fiataloknak eljutni a tevékenységekre.

„Ma megtapasztaltuk az egységet” – mondja befejezésül Ramirez nőtestvér, és felkér minden egyes nőtestvért, hogy gondolja át, hogyan szolgálhatna a hét során. „A Szentlélek továbbra is késztetéseket ad majd nekünk, miközben egyénekként és Segítőegyletként cselekszünk. Kérlek benneteket, hogy jövő vasárnap álljatok majd készen az élményeitek elmesélésére.”