A 187. félévi általános konferencia kiemelkedő üzenetei és mozzanatai

Thomas S. Monson elnök szívhez szóló személyes történetei és a Jézus Krisztusról való erőteljes tanúbizonysága több mint 50 éven át az általános konferencia részét képezték. Romló egészségi állapota miatt azonban nemcsak Monson elnök, hanem Robert D. Hales elder is, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, észrevehetően hiányzott a konferenciáról.

Hiányoztak ugyan, de nem lettek elfelejtve.

Bár Monson elnök otthonról nézte a konferenciát, Hales elder pedig közvetlenül az utolsó ülés előtt hunyt el békében a kórházban, mindketten jelen voltak a gondolatainkban és az értük mondott imáinkban, továbbá a beszédekben is megnyilvánult a hatásuk.

Monson elnököt több mint egy tucat beszélő is idézte, többek között Russell M. Nelson elnök (lásd 60. oldal), aki külön utalt Monson elnök legutóbbi konferencián elhangzott felkérésére, mely szerint „imádságos lélekkel tanulmányozzuk a Mormon könyvét mindennap és elmélkedjünk róla”¹.

Neil L. Andersen elder, az utolsó beszélő (lásd 122. oldal) idézett Hales elder konferenciára szánt beszédéből, melyet azonban már nem tudott elmondani: „Amikor úgy döntünk, hogy hiszünk, akkor készek vagyunk arra, hogy Isten színe előtt álljunk” – írta Hales elder. Az biztos, hogy Hales elder a hit mellett döntött.

Hiányoztak ugyan, ám mégis jelen voltak: bár Monson elnök és Hales elder nem álltak a szószéknél, így is fontos szerepet játszottak abban, hogy sokak számára emlékezetes legyen a konferencia.