Így áldja meg a papság a fiatalokat

Hálás vagyok, hogy itt lehetek. Amikor megtudtam, hogy ma lehetőségem lesz szólni hozzátok, nagy izgatottságot éreztem, ugyanakkor nagy alázatot is. Sok időt töltöttem azon gondolkozva, hogy mit is oszthatnék meg, és remélem, hogy közvetlenül a Lélek fog hozzátok szólni az üzenetemen keresztül.

A Mormon könyvében Lehi a halála előtt mindegyik fiának ad egy-egy áldást, amely segít nekik látni az erősségeiket és a bennük rejlő örökkévaló lehetőséget. Szüleink nyolc gyermeke közül én vagyok a legfiatalabb, és az elmúlt egy évben fordult elő először, hogy közülünk csak én laktam otthon. Nehéz volt számomra, hogy nem voltak a közelben a testvéreim, és nem volt mindig kéznél valaki, akivel beszélgethettem volna. Voltak olyan esték, amikor nagyon magányosnak éreztem magam. Hálás vagyok a szüleimért, akik a tőlük telhető legjobban igyekeztek segíteni nekem. Jó példa erre az, amikor az édesapám egy különösen emberpróbáló időszakban felajánlotta, hogy ad nekem egy megnyugvást hozó papsági áldást. A dolgok nem változtak meg azonnal a tőle kapott áldás után, de képes voltam érezni a Mennyei Atyámtól és az apukámtól jövő békességet és szeretetet. Áldottnak érzem magam, hogy olyan érdemes édesapám van, aki papsági áldást adhat, amikor csak szükségem van erre; és aki képes segíteni nekem meglátni az erősségeimet és a bennem rejlő örökkévaló lehetőséget – ahogy Lehi is tette, amikor megáldotta a gyermekeit.

A körülményeitektől függetlenül mindig elérhetőek számotokra a papsági áldások. A családtagokon, barátokon, szolgálattevő fivéreken, papsági vezetőkön, valamint egy olyan Mennyei Atyán keresztül, aki soha nem hagy benneteket cserben, részesülhettek a papság áldásaiban. Neil L. Andersen elder ezt mondta: „A papság áldásai végtelenül hatalmasabbak annál a személynél, akit arra kértek, hogy ezt az ajándékot kezelje. […] Amikor érdemesek vagyunk, a papság szertartásai gazdagítják életünket”¹.

Ne habozzatok áldást kérni, amikor fokozott útmutatásra van szükségetek! Éppen a nehéz pillanatainkban van a legnagyobb szükségünk a Lélek segítségére. Senki sem tökéletes, és mindannyian élünk át nehézségeket. Lehetnek köztünk, akik szorongástól, depressziótól, szenvedélybetegségtől vagy az elégtelenség érzésétől szenvednek. A papsági áldások segíthetnek, hogy felülkerekedjünk ezeken a kihívásokon, és békességben legyen részünk, miközben haladunk előre a jövőbe. Remélem, hogy igyekszünk úgy élni, hogy érdemesek legyünk ezen áldások elnyerésére.

A papság egy másik módon is megáld bennünket: a pátriárkai áldások révén. Én megtanultam a pátriárkai áldásomhoz fordulni, valahányszor csak szomorú vagy magányos vagyok. Az áldásom segít meglátnom a bennem rejlő lehetőséget, valamint Isten konkrét tervét a számomra. Ez megnyugtat és segít túltekintenem a földi látószögemen. Emlékeztet az ajándékaimra és azokra az áldásokra, amelyekben részesülni fogok, ha érdemesen élek. Azt is segít felidéznem – és ezáltal békességet éreznem –, hogy Isten épp a megfelelő pillanatban fogja megadni nekem a válaszokat és kitárni előttem az ajtókat, amikor erre a legnagyobb szükségem van.

A pátriárkai áldások segítenek nekünk felkészülni arra, hogy visszatérjünk Mennyei Atyánkhoz és Vele éljünk. Tudom, hogy a pátriárkai áldások Istentől erednek, és képesek segíteni nekünk abban, hogy a gyengeségeinket erősségekké változtassuk. Ezek nem valamiféle „jövendőmondó” üzenetei: ezek az áldások azt mondják el nekünk, amit hallanunk kell. Olyanok ezek, mint egy-egy liahóna mindegyikünk számára. Amikor Istent tesszük az első helyre és van hitünk Őbenne, akkor Ő keresztül fog vezetni bennünket a saját vadonunkon.

Épp úgy, ahogy Isten megáldotta Joseph Smitht a papsággal, hogy vissza lehessen állítani az evangélium áldásait, a papság révén mi is elnyerhetjük az evangélium áldásait az életünkben. Minden héten részünk van abban a kiváltságban és lehetőségben, hogy vegyünk az úrvacsorából. E papsági szertartás révén a Lélek mindig velünk lehet, ez pedig képes megtisztítani és finomítani bennünket. Ha szükségét érzitek, hogy kiiktassatok valamit az életetekből, akkor forduljatok egy olyan vezetőhöz, akiben megbíztok, és aki segíthet nektek rátérni a helyes ösvényre. Vezetőitek képesek segíteni nektek abban, hogy hozzáférjetek Jézus Krisztus engesztelésének teljes hatalmához.

A papságnak hála részesülhetünk a templom szertartásainak áldásaiban is. Amióta csak beléphetek a templomba, kitűztem és elsődleges fontosságúként kezelem azt a célt, hogy rendszeresen elmenjek oda. Azáltal, hogy rászánom az időt és meghozom a szükséges áldozatokat, hogy közelebb legyek Mennyei Atyámhoz az Ő szent házában, megáldattam azzal, hogy olyan kinyilatkoztatásokban és késztetésekben részesültem, amelyek valóban segítettek nekem az életem során.

A papság áltál mindannyian felemeltethetünk. A papság világosságot hoz a világunkba. Robert D. Hales elder ezt mondta: „A papság hatalma nélkül »az egész föld teljesen elpusztulna« (lásd T&Sz 2:1–3). Nem lenne világosság, nem lenne remény – csupán sötétség.”²

Isten szurkol nekünk. Azt szeretné, ha visszatérnénk Hozzá. Ő személyesen ismer minket. Ismer benneteket. Szeret bennünket. Mindig tud rólunk, és akkor is megáld bennünket, amikor nem érezzük úgy, hogy megérdemeljük. Ő tudja, hogy mire van szükségünk, és hogy mikor van rá szükségünk.

„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.

Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik” (Máté 7:7–8).

Ha még nem rendelkeztek bizonysággal a papságról, arra biztatlak titeket, hogy imádkozzatok és kérjétek, hogy ti magatok megismerhessétek a hatalmát, majd pedig olvassátok a szentírásokat, hogy halljátok Isten szavait. Tudom, hogy ha erőfeszítést teszünk arra, hogy megtapasztaljuk Isten papságának hatalmát az életünkben, akkor áldottak leszünk. Jézus Krisztus nevében, ámen.