„Boldogok a békességre igyekezők”

A mostani veszedelmes időket megjövendölték a szentírásokban. Napjainkat így látták előre: „Amikor távoli országokból tüzek, viharok és füstök híre érkezik … mindenfelől háborúkról és földrengésekről hallanak … az egész földet elborítja a szenny … és mindenféle aljasság fog uralkodni.”¹

Ez a jövendölés egy korábbi szentírásbeli feljegyzést visszhangoz, ami a földön élő második nemzedék² idejéből származik: „És azokban a napokban nagy hatalommal uralkodott a Sátán az emberek között, és tombolt a szívükben; és abban az időben sok háború és vérontás volt; és az ember halálos ütésre emelte a karját saját testvére ellen … a hatalomvágy miatt.”³ Káin és Ábel⁴, Ézsaú és Jákób⁵, és az Egyiptomba eladott József⁶ napjaitól kezdve a gyűlölet lángját a családi viszálykodás szította.

A testvérek és szomszédok közötti gyűlölködés az egykori szent városokat a bánat emlékeivé tették. Amikor az ilyen helyek sorsára gondolok, eszembe jut egy ősi példabeszéd: „A csúfolódó férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.”⁷

A szentírások fényt vetnek az emberek közti gyűlölködés okára és annak ellenszerére is: „A természetes ember ellensége Istennek; Ádám bukása óta az is volt és az is marad mindörökre, hacsak nem hallgat a Szentlélekre és le nem vetkőzi emberi természetét és Krisztus engesztelő áldozata által szentté nem lesz.”⁸

Csak akkor uralkodhat béke, amikor a hadakozásra való természetes hajlamot hatástalanítja az egyén elhatározása, hogy életét magasabb szinten éli. A földön uralkodó békességnek és az emberek közti jóakaratnak⁹ útja az, ha Jézus Krisztushoz jövünk, aki a „békesség fejedelme”¹⁰. Ezt az ígéretet tette nekünk: „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.”¹¹

Jézus megtanította az embereknek, hogyan éljenek együtt. Megadta a két nagy parancsolatot: először is: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.”¹² Másodszor: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”¹³

Majd hozzátette: „Szeressétek ellenségeiteket, [és] áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak.”¹⁴

Megtanította az aranyszabályt: „A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.”¹⁵ Ez az alapelv megtalálható szinte minden fő vallásban. Mások is tanították, például Konfúciusz és Arisztotelész.¹⁶ Valójában az evangélium nem a Betlehemi Gyermek születésével kezdődött. Örökkévaló. A kezdetekben már hirdették Ádámnak és Évának. Az evangélium részei sok kultúrában fennmaradtak. Még a pogány mitológiákat is gazdagabbá tették a korábbi sáfárságokból fennmaradt igazság darabkái.

Ám bárhol is található és bárilyen módon is kerül kifejezésre, az aranyszabály magában foglalja Isten királyságának erkölcsi kódexét. Megtiltja, hogy az egyén megsértse egy másik személy jogait. Ugyanúgy kötelező a nemzetekre, a szervezetekre és az egyénekre nézve. Könyörületességével és béketűrésével felváltja a „szemet szemért és fogat fogért”¹⁷ elv megtorló intézkedéseit. Ha azon a régi, sehova nem vezető ösvényen maradnánk, hamarosan mind megvakulnánk és fogatlanná válnánk.¹⁸

Könnyű megérteni az elgondolást, miszerint úgy bánjunk másokkal, ahogy mi szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Elismeri továbbá Isten minden egyes fiának és lányának értékes voltát.¹⁹ A szentírások azt kérik a szülőktől, hogy tanítsák meg gyermekeiknek, „hogy egymással [ne] veszekedjenek és [ne] bántsák egymást, és [ne] a bűn mesterét, az ördögöt szolgálják”, hanem inkább „szeressék és szolgálják egymást”²⁰.

Jézus megtanította, hogy milyen fontos a viták utáni megbékélés és megoldáskeresés. Azt mondta:

„A ki haragszik az atyjafiára …, méltó az ítéletre: …

Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:

Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.”²¹

A Tanítómester arra tanított minket, hogy „bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket.

Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”²²

Jézus kijelentette, hogy eljön majd az ítélet napja. Mindenkinek el kell számolnia halandó életével és azzal, hogy miként bántak másokkal.²³

Az Isten és felebarátaink szeretetére szólító két parancsolat szorosan kapcsolódik egymáshoz. Nem szerethetjük teljesen Istent anélkül, hogy szeretnénk a felebarátainkat. Nem szerethetjük teljesen a felebarátainkat anélkül, hogy szeretnénk Istent. Az emberek valójában testvérek, mivel Isten valójában a mi Atyánk. Ennek ellenére a szentírások tele vannak viszályokról és csatározásokról szóló történetekkel. Elítélik az agresszív háborúkat, de támogatják a polgárok családjuk és szabadságuk megvédésére irányuló kötelezettségét.²⁴ Mivel „hisszük, hogy királyoknak, elnököknek, uralkodóknak és elöljáróknak alá kell rendelnünk magunkat, és a törvénynek engedelmeskednünk kell”²⁵, ennek az egyháznak sok nemzetben élő tagja lesz katonai szolgálatra hívva. „Hisszük azt, hogy a kormányokat Isten rendelte az emberek javára, és hogy az azokkal kapcsolatos cselekedeteikért őket teszi felelőssé, legyen az akár a társadalom javát és biztonságot célzó törvényhozás, akár azok végrehajtása.”²⁶

A második világháború alatt, amikor az egyháztagok ellenfélként kényszerültek harcolni, az Első Elnökség megerősítette, hogy: „Az állam felelős állampolgárai illetve alattvalói felügyeletéért, politikai jólétüként, és a bel- és külpolitikai irányelvek foganasításáért. (…) Az egyház, mint olyan, nem felelős ezekért az irányelvekért, [csak annyiban, hogy] arra biztatja tagjait, hogy legyenek hűségesek hazájukhoz.”²⁷

A földi viszálykodások hosszú történelme miatt sokan úgy érzik, hogy a béke lehetetlen. Én nem értek ezzel egyet. A béke igenis lehetséges. Megtanulhatjuk szeretni embertársainkat világszerte. Legyenek akár zsidók, az iszlám követői vagy velünk együtt keresztények, vallják akár a hinduizmus, a buddhizmus vagy más vallás tanait, képesek vagyunk kölcsönös tiszteletben élni, saját vallási meggyőződéseink feladása nélkül. Több dologban osztozunk, mint amiben különbözünk. A béke elsődleges prioritás, amire törekednünk kell. Az ószövetségi próféták reménykedtek a békében. Nekünk is ezt kell tennünk. A Zsoltáríró így énekelt: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen, bizonyos segítség a nyomorúságban.”²⁸ „Hadakat némít el a föld széléig.”²⁹

Ábrahám atyánkat nevezték „Isten barátjának”³⁰ is. A béke volt az egyik legfontosabb dolog számára. Arra törekedett, hogy a „béke fejedelmév锳¹ váljon. Hatása kiáradhat ránk a jelenben, miközben békére törekszünk. Fiai, Ismáel és Izsák, bár más-más anyától születtek, legyőzték különbözőségeiket, amikor közös ügyön munkálkodtak. Atyjuk halála után közösen temették el felmagasztosult atyjuk földi maradványait.³² Leszármazottaik is jól tennék, ha követnék példájukat.

Ábrahám utódainak Istentől elrendelt lehetőségeik vannak. Az Úr kijelentette, hogy Ismáel nagy nemzetté válik³³, és hogy Ábrahám, Izsák és Jákób magja megáldja majd a föld minden nemzetét.³⁴

Így tehát Ábrahám leszármazottai – akiknek megadattak a végtelen befolyás nagy ígéretei – fontos szerepet játszanak a béke megteremtésében. Kiválasztotta őket a Mindenható, így lehetőségeiket a béke irányába fordíthatják.

A jelenlegi politikai problémák megoldásához sok türelemre és tárgyalásra lesz szükség. A folyamatot nagyban gyorsítja az, ha imádságos lélekkel zajlik.

Ésaiás reményt jövendölt napjainkra. Ezt írta Izráel összegyűjtéséről és az egyház Joseph Smith próféta általi visszaállításáról:

„És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye. (…)

És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól.”³⁵

A remény e jövendölései valóra válhatnának, ha a nemzetek vezetői és állampolgárai alkalmaznák Jézus Krisztus tanításait. Akkor példátlan béke és fejlődés jellemezné korunkat. Eltemethetnénk a múlt barbarizmusát. A háború, minden velejáró szörnyűségével együtt a feledés homályába süllyedne. A nemzetek céljai kölcsönösen támogatók lennének. Békességre igyekvők járhatnának elől a bíráskodásban, segítséget nyújtanának a rászorulóknak és reményt adnának azoknak, akik félnek. Az ilyen hazafiakról dicséretet zengenének az eljövendő nemzedékek, Örök Istenünk pedig dicsőségében részesítené őket.

A világ reménysége a Békesség Fejedelme – Teremtőnk, Üdvözítőnk, Jehovánk és Bíránk. Ő az, aki a jó, bőséges és örök életet ajánlja fel nekünk. Békés – sőt, sikeres – élet lehet azoké, akik követik az Ő tanításait³⁶, és a békességhez vezető ösvényén járnak. Ezt kijelentem az egész világnak.

Nos, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként mit vár tőlünk az Úr? Az egyház egészeként kerülnünk kell a háborút és békét kell hirdetnünk.³⁷ Egyénenként pedig „törekedjünk azokra, a mik a békességre … valók”.³⁸ Személyes béketeremtőkként kell állnunk. Békésen kell élnünk – házasságunkban, családunkban és szomszédságunkban. Éljünk az aranyszabály szerint! Júda leszármazottainak írásai most összeolvadtak Efraim leszármazottainak írásaival³⁹, és a rendelkezésünkre állnak. Használjuk őket! Tágítsuk ki szeretetünk körét, hogy magába foglalja az egész emberiséget! Át kell adnunk Isten szeretetét és a visszaállított vallás kinyilatkoztatott tanait szomszédainknak és barátainknak. Képességeink és lehetőségeink szerint szolgálnunk kell őket. Magasan kell tartanunk normáinkat, és ki kell állnunk az igazságért. Tovább kell folytatnunk a föld négy sarkába szétszórt Izráel összegyűjtését, és fel kell nekik ajánlanunk a családokat mindörökre összekötő szertartásokat és szövetségeket. Ezeket az áldásokat el kell vinnünk minden néphez.

Ha így élünk, a Mester megáld minket. Ezt az ígéretet adta: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítlek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.”⁴⁰

Miénk az Ő mennyei munkája. Miénk az egész emberiség számára tartogatott örök dicsőség munkája. Békességre igyekezőként Isten gyermekeinek fognak minket nevezni. Erről teszek bizonyságot, Jézus Krisztus nevében, ámen.