Tized: A hit próbája, mely örökkévaló áldásokat von maga után

A tized a hit próbája, mely örökkévaló áldásokat von maga után.¹ Az Ószövetségben Ábrahám azzal bizonyította hitét, hogy tizedet fizetett Melkisédeknek, a főpapnak.² Ábrahám unokája, Jákób megesküdött az Úrnak: „És valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.”³

A tized fontos törvényként állíttatott fel az Úr visszaállított egyháza tagjainak a számára ezekben az utolsó napokban. Ez az egyik alapvető formája annak, amivel tanúsítjuk az Őbenne való hitünket, és engedelmeskedünk törvényeinek és parancsolatainak. A tized az egyik olyan parancsolat, mely hit által érdemessé tesz arra, hogy belépjünk a templomba, vagyis az Úr házába.

Mindössze három hónappal Joseph Smith próféta mártírhalála után, amikor a szentek a Nauvoo Templomot építették, Brigham Young ezt írta a Tizenkét Apostol Kvóruma nevében: „Állandóan és rendszeresen tegyetek eleget a tized törvényének! (…) Azután gyertek el az Úr házába, és tanuljatok az ő útjáról, és járjatok az ő ösvényein!”⁴

A tized törvényének szigorú betartása nem csak számunkra enged bebocsátást a templom magasabb, üdvözítő szertartásaiba, hanem még őseink javára is elnyerhetjük őket. Amikor John Taylor elnököt, az akkori Tizenkettek Kvórumának egyik tagját, arról kérdezték, hogy az egyháztagok megkeresztelkedhetnek-e a halottakért, ha nem fizetnek tizedet, ezt válaszolta: „Egy olyan ember, aki nem fizet tizedet, nem érdemes arra, hogy megkeresztelkedjen a halottaiért. (…) Ha egy embernek nincs elég hite ahhoz, hogy ilyen kis dolgot gyakoroljon, akkor ahhoz sincs elég hite, hogy megmentse magát és a barátait.”⁵

A tized fejleszti hitünket, és próbára teszi azt. Ha valami olyat áldozunk fel az Úrnak, amire szerintünk szükségünk van, vagy magunknak szeretnénk, akkor megtanulunk Őrá támaszkodni. A Benne való hitünk lehetővé teszi, hogy betartsuk templomi szövetségeinket és örökkévaló templomi áldásokat nyerjünk. Charles C. Rich felesége, Sarah, aki pionír volt, ezt írta naplójába, miután elhagyták Nauvoo-t: „Sok áldásban részesültünk az Úr házában, ami örömöt és vigaszt nyújtott nyomorúságunk közepette, és lehetővé tette, hogy higgyünk Istenben; tudtuk, hogy Ő vezetni fog és megtart minket az előttünk álló ismeretlen úton.”⁶

A pionírokhoz hasonlóan az engedelmes tizedfizetés megerősíti hitünket, és ez a hit megtart minket életünk próbáiban, megpróbáltatásaiban és szomorúságaiban.

A tized arra is megtanít, hogy tartsuk féken az evilági dolgok iránti vágyainkat és szenvedélyeinket. A tizedfizetés arra buzdít, hogy legyünk becsületesek embertársainkkal szemben. Elkezdünk bízni abban, hogy ami számunkra adatott, az Úr áldásai és saját kitartó erőfeszítéseink által, kielégíti szükségleteinket.

A tized törvényének különleges célja, hogy felkészítsen minket. Sáfárságunk kezdetén az Úr megparancsolta az egyház bizonyos tagjainak, hogy a felajánlás magasabb törvénye szerint éljenek – ami egy szövetség által kapott törvény. Amikor nem tartották be ezt a szövetséget, nagy megpróbáltatások érték a szenteket.⁷ Ezek után a felajánlás törvénye elvétetett. Ennek helyébe az Úr kinyilatkoztatta a tized törvényét az egész egyház számára.⁸ 1838. július 8-án ezt jelentette ki az Úr:

„És ez legyen a kezdete népem tizedfizetésének.

(…) És ezután mindazok, akik így már leadták részüket, fizessék évi jövedelmük egy tized részét, és ez az ő állandó törvényük legyen, és szent papságomé mindörökre.”⁹

A tized törvénye felkészít arra, hogy a felajánlás magasabb törvénye szerint éljünk – hogy minden időnket, tehetségünket és erőforrásunkat az Úr munkájának szenteljük. Addig a napig, amíg érvénybe nem jön ez a magasabb törvény, a tized törvénye szerint kell élnünk, vagyis szabadon¹⁰ fel kell ajánljuk éves jövedelmünk egy tizedét.

Az Úr bőséges áldásokat ígér azoknak, akik hithűen és becsületesen betartják a tized törvényét. Ezek között vannak olyanok, amelyek fizikai áldások, csakúgy, mint ahogy a tized is egy fizikai törvény. De a keresztelkedés és az úrvacsora külsődleges fizikai szertartásaihoz hasonlóan a tizedfizetés parancsolata is fizikai áldozathozatalt kíván, amit végül hatalmas lelki áldások fognak követni.

Ismerek egy házaspárt, akik több ezer kilométerre éltek a hozzájuk legközelebbi templomtól. Bár nem sokat kerestek, hithű tizedfizetők voltak, és annyi pénzt tettek félre, amennyit csak tudtak, hogy elmehessenek az Úr házába. Egy év múlva a férj fivére –aki nem egyháztag – váratlanul előbukkant, és két repülőjegyet ajánlott fel nekik. Ez a fizikai áldás lehetővé tette, hogy elnyerjék a templomi felruházásukkal és pecsételésükkel járó lelki áldásokat. Ezt követte később egy másik lelki áldás is, amikor a testvér, miután megérintette a házaspár alázatos hithűsége, csatlakozott az egyházhoz.

A tized fizikai és lelki áldásai különlegesen ránk és a családunkra vannak szabva az Úr akarata szerint. De ahhoz, hogy elnyerjük azokat, engedelmeskednünk kell a törvénynek, melyen alapszanak.¹¹ A tizeddel kapcsolatban ezt mondta az Úr: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.”¹²

Elutasítaná szándékosan bárki is az Úrtól kiáradó áldásokat? Sajnos, éppen ezt tesszük, amikor nem fizetjük a tizedet. Nemet mondunk azokra az áldásokra, amiket keresünk, és amikért imádkozunk. Ha ti egyike vagytok azoknak, akik kételkednek a tized áldásaiban, arra biztatlak benneteket, hogy fogadjátok el az Úr javaslatát, és tegyétek Őt próbára! Fizessétek a tizedet! Nyissátok meg az egek csatornáit! Bőséges áldásban fogtok részesülni az Úr törvényei és parancsolatai iránti engedelmességetek és hithűségetek miatt.

Bizton mondhatom, hogy ezekből az áldásokból egyformán részesülhetnek a gazdagok és a szegények. A himnusz szavaival: az áldozat nyitja meg az egek csatornáit¹³, nem hozzájárulásaink összege. Azok az egyháztagok, akik teljes tizedet fizetnek éves jövedelmük után, részesülni fognak a tizeddel járó összes megígért áldásban, legyen ez az összeg annyi, mint az özvegy két fillére vagy egy királyi sarc.

Néhány évvel ezelőtt ellátogattam egy másik felekezet gyülekezeti házába. Az Európából hozatott csodás festett üvegablakokba bele volt karcolva adományozóiknak a neve; a libanoni cédrusból készített fenséges pulpitusba bele voltak vésve jómódú adományozójának a kezdőbetűi; a mindent felülmúló padokat azokról a nevezetes személyekről nevezték el, akik a legtöbbet adakoztak a kápolna megépítéséhez.

Ezzel szemben Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában az Úr minden teljes tizedfizetőt egyenlően ismer el és áld meg, külön nyilvános elismerés és jutalom nélkül. Ő nem „személyválogató”¹⁴. Bevételezésének törvénye valóban igazságos.

Lényeges, hogy mire fordítódik ma a tized. Amikor látjuk, hogy egyes vállalatvezetők milyen mohók és kapzsik, hálásak lehetünk, hogy az Úr úgy készítette el a tizedfizetés módját, hogy annak felhasználása az Ő irányításával történjen.

Kinyilatkoztatás alapján püspököket rendelt el „az Úr raktárának a kezelés[ére és]; az egyházi pénzek beszedés[ére]”¹⁵. A püspököknek és a hivatalnokoknak is teljes tizedfizetőknek kell lenniük, akik megtanultak szerényen, erőforrásainkon belül élni. Csupán órákkal azután, hogy a helyi vezetők összegyűjtik az egyháztagok tizedét az egyházközségekben és a gyülekezetekben, elküldik a pénzt egyenesen az egyház központjába.

Majd az Úr kinyilatkoztatása szerint a tized felhasználásáról az Első Elnökségből, a Tizenkét Apostol Kvórumából és az Elnöklő Püspökségből álló tanács dönt. Az Úr konkrétan kijelenti, hogy a tanács munkáját az ő szava vezérli.¹⁶ Ezt a tanácsot úgy hívják, hogy „Tizedfelosztási Tanács”.

Lenyűgöző tanújának lenni annak, hogy ez a tanács az Úr szavára figyel! Minden egyes egyháztag ismeri a tanács minden döntését, és részt vállal azokban. Semmilyen döntés nem születik a tanács egyöntetű egyetértő határozata nélkül. A tizedalap teljes összegét az egyházi céloknak megfelelően költik el, azaz juttatásokra – vagyis a szegények és a szükségben szenvedők segítésére, a templomokra, gyülekezeti házak építésére és fenntartására, oktatásra, tananyagokra – azaz: az Úr munkájára.

Amikor George Albert Smith elnök egyik barátja megkérdezte tőle, mit gondol arról, hogy tizedét inkább az általa választott jótékony célokra fordította, Smith elnök ezt a tanácsot adta neki:

„Úgy vélem, nagyon nagylelkű vagy – valaki más vagyonával. (…)

Elmondtad ugyan, hogy mit tettél az Úr pénzével, de arról szót sem ejtettél, hogy a saját pénzedből akár egy fillért is adtál volna. Ő a legjobb barátod a világon! Ő ad neked mindent, amid csak van, még a levegőt is, amit belélegzel! Azt mondta, fogd jövedelmed egy tizedét, és add oda az egyháznak, ahogy azt az Úr parancsolta. Te nem így tettél. Elvetted a legjobb barátod pénzét, és azt adtad oda másnak.”¹⁷

Az egyháztagok tizede az Úré. Ő dönti el szolgái tanácsán keresztül, hogyan kerüljön felhasználásra.

Bizonyságomat teszem a világon élő egyháztagoknak és másoknak is, hogy a Tizedfelosztási Tanács feddhetetlenül bánik a tizeddel. Tizenhét éve ülök ebben a tanácsban, eleinte az egyház elnöklő püspökeként, most pedig a Tizenkét Apostol Kvórumának egyik tagjaként. Ennek az egyháznak a tizede kivétel nélkül az Úr céljaira lett fordítva.

Az Úr azt szeretné, ha minden gyermeke részesülne a tizeddel járó áldásokban. Mi, szülők túl sokszor azért mulasztjuk el megtanítani és arra bátorítani gyermekeinket, hogy éljenek e szerint a törvény szerint, mert az ő hozzájárulásuk csekély összegű. De ha nincs bizonyságuk a tizedről, akkor sebezhetőkké válnak. Tizenéves korukban ruhákra, szórakozásra és drága holmikra vágynak, és megkockáztatják a tized különleges védő szerepét.

Évek múltán elképzelhető, hogy egy fiatal férfit elderré szenteljenek, missziót szolgáljon, és hatékonyan tanítson másoknak egy olyan törvényt, amit ő maga nem tart be? Amikor hazatér, és szembekerül a beiskolázás nehézségeivel, családot alapít, és dolgozni kezd, könnyebb lesz számára a tized törvénye szerint élni? Ugyanígy egy fiatal nő érdemes lesz arra, hogy az Urat szolgálja, és megkösse a celesztiális házasság szövetségét anélkül, hogy ő maga bizonyságot nyert volna a tizedről? Kész lesz arra, hogy egy olyan törvényt tanítson meg gyermekeinek, amit ő maga még nem tanult meg? Ó, micsoda hithűséggel kell rendelkezniük az apáknak és az anyáknak, akik együtt kérik családjukra a tizeddel járó védelmező áldásokat és az őket jogosan megillető áldásokat! Lorenzo Snow elnök ezt mondta: „Tanítsátok meg gyermekeiteknek a tizedfizetést, hogy szüntelen betarthassák azt! Ha betartjuk ezt a törvényt, mindegy, mit tesznek ellenségeink, az Úr megőriz minket.”¹⁸

Néhány hét múlva mindannyiunknak abban a szent alkalomban lesz része, hogy ismét leülhetünk püspökünkkel, hogy rendezzük tizedünket az Úrral. A püspökötök gyengéd és kedves lesz. Ő meg fogja érteni megpróbáltatásaitokat. Ha nem tudjátok visszafizetni múltbeli lemaradásaitokat, lépjetek előre! Kezdjétek el ma! Mondjátok el a püspökötöknek, hogy a jövőben törekedni fogtok arra, hogy teljes tizedfizetők legyetek, és vegyétek tervbe, hogy amint lehet, elmentek a templomba. Mihelyst egy bizonyos időn belül tanúságot tesztek hitetekről azáltal, hogy fizettétek a tizedet, és betartottátok a többi fontos parancsolatot is, részesülhettek majd a templom örökkévaló áldásaiban. Könyörögve kérlek titeket, ne szalasszátok el ezt az alkalmat! Ne halogassátok!

Apák és anyák! Miközben a tizedrendezésre készültök, bátorítalak titeket, hogy gyűjtsétek magatok köré kicsinyeiteket, és segítsetek nekik megszámolni a pénzüket! Segítsetek a fiatal férfiaknak és a fiatal nőknek nyilvántartásaik egyeztetésében és abban, hogy elszámolást készítsenek éves gyarapodásukról! Mily csodás alkalom ez arra, hogy elültessétek gyermekeitek szívébe a hit magját! Azon az ösvényen indítjátok el őket, ami a templomba vezet. Őseitek és az utánatok jövő nemzedékek felállnak, és áldani fogják neveteket, mert felkészítettétek gyermekeiteket az ő javukra történő üdvözítő szertartások elvégzésére is. Testvéreim! Nem véletlen, hogy Istennek a földön élő mai prófétája, Gordon B. Hinckley elnök irányítása alatt templomok kezdik elárasztani a földet. Ha betartjuk a parancsolatokat, amibe a tizedfizetés is beletartozik, érdemesek leszünk arra, hogy belépjünk ezekbe a templomokba, családtagjainkhoz pecsételjenek minket, és örök áldásokban részesüljünk.

Imádkozom, hogy ne legyünk halogatók, és hogy figyeljünk Urunk parancsára, melyet a tizedfizetéssel kapcsolatban adott! Hallottam két misszionáriusról, akik meglátogattak egy nagyon szegény családot. A család egy vályogházban élt, ahol döngölt padló volt, és nem volt áram vagy ágy. A földműves apa az aznapi teljes bevételét minden este a vacsorához szükséges hozzávalókra költötte. Miután a misszionáriusok elmentek ebből a szerény otthonból, az idősebb társ azt gondolta magában: „A tized törvénye biztosan nagy nehézséget fog jelenteni ennek a családnak. Talán egy ideig nem is kellene felhoznunk ezt a témát.” Kis idő múlva a fiatalabb társ, aki hazájában hasonló körülmények között nőtt fel, hangot adott az ő gondolatainak: „Tudom, hogy a tized törvénye még csak négy beszélgetés múlva következik, de nem taníthatnánk nekik erről a legközelebbi látogatásunkkor? Most kellene hallaniuk a tizedről, mert nagy szükségük van az Úr segítségére és áldásaira!”

Ez a misszionárius megértette, hogy: „Van egy, a világ teremtése előtt a mennyben hozott visszavonhatatlan törvény, amelyen minden áldás alapszik. És ha bármilyen áldásban részesülünk Istentől, az ama törvény iránti engedelmesség által történik, amelyen az áldás alapszik.”¹⁹ Az Úr szeretné megáldani ezt a családot, és alig várja, hogy engedelmesek legyenek, hogy segíteni tudjon rajtuk.

Szeretett testvéreim! A tized örökkévaló áldásai valósak! Ezt megtapasztaltam a saját és családom életében is. Hitünk próbája, hogy engedelmesség és alázat által a tized törvénye szerint élünk-e. Hadd idézzem Joseph Smith prófétát: „Annak a vallásnak, amely nem követeli meg mindenünk feláldozását, soha nem lesz elegendő hatalma az élethez és az üdvözüléshez szükséges hit megteremtéséhez.”²⁰

Tanúsítom, hogy az Úr Jézus Krisztus feláldozta életét, hogy elhozza az üdvösséget mindannyiunk számára. Különleges tanújaként, bizonyságomat teszem arról, hogy Ő él. Az Ő nevében fejezem ki hálámat nektek, a gyermekeknek, az özvegyeknek, a fiataloknak, a családoknak – a hithűeknek – szent tizedetekért. „Melletted szól minden tetted – Ne félj, értem cselekedted!”²¹ Jézus Krisztus szent nevében, ámen.