Záró beszéd

Nos, kedves testvéreim, majdnem a végére is értünk. Miközben végéhez közeledik ez a történelmi fontosságú konferencia, eszembe jutnak Rudyard Kipling halhatatlan visszavonulási énekének szavai:

Miközben visszatérünk otthonunkba, vigyük magunkkal e nagyszerű gyűlés szellemét! Maradjon velünk mindaz, amit hallottunk és tapasztaltunk, maradandó szeretet és békesség formájában! Határozzuk el, hogy megbánjuk bűneinket, és egy kicsit jobban kihúzzuk magunkat az evangélium ragyogó fényében!

Életünkben és cselekedeteinkben világítson fényesebben e munka nagyszerű alapvető tantételeiről szóló bizonyságunk, amit most kifényeztünk!

Növekedjék otthonunkban a szeretet, békesség, egymás iránti nagyrabecsülés! Boldoguljunk a munkáinkban és legyünk nagylelkűek a felajánlásainkban! Barátságosan és tisztelettel nyújtsuk ki karunkat mindazok felé, akik körülvesznek minket!

Imáinkban mondjunk köszönetet a minden jó és szeretet adományozójának, aki a mi Megváltónk.

Nos, kedves testvéreim, vonakodva bár, de megengedek magamnak némi személyes gondolatot. Néhányan talán észrevettétek, hogy nincsen itt Sister Hinckley. Mióta 46 évvel ezelőtt általános felhatalmazott lettem, ez az első alkalom, hogy hiányzik az általános konferenciáról. Az év elején Afrikában jártunk, hogy felszenteljük a ghánai Accra Templomot. Onnan repülővel Sal kopár szigetére utaztunk, ahol a helyi gyülekezet tagjaival találkoztunk. Ezután a Karib-tengeri St. Thomas szigetére mentünk. Itt is találkoztunk néhánnyal a tagjaink közül. Hazafelé tartottunk, amikor a kimerültségtől összeesett. Azóta is nehezen viseli magát. Már 92 éves, valamivel fiatalabb nálam. Azt hiszem, a homok lassan lepereg, és nem nagyon tudjuk, hogy lehetne az órát megfordítani.

Borús időszak ez számomra. Ebben a hónapban lesz a 67. házassági évfordulónk. Ő öt tehetséges és jó képességű gyermekünk édesanyja, valamint 25 unokánk és egyre nagyobb számú dédunokánk nagymamája. Egymás mellett haladtunk mindezen évek alatt, egyenrangú felekként és társakként a viharban és a napsütésben egyaránt. Messzi vidékeken osztotta meg bizonyságát erről a munkáról, mindenütt szeretetet, bátorítást és hitet sugározva, bárhová is ment. A nők szerte a világból küldenek neki köszönőleveleket. A továbbiakban is reménykedünk és imádkozunk érte, és szívből jövő köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik meglátogatták, gondozták, valamint nektek is hatalmas hitetekért és érte mondott imáitokért. Most pedig, amikor hazatérünk otthonainkba, el szeretném mondani:

Minden férfi és nő, fiú és leány jobb emberként kell, hogy távozzon e konferenciáról, mint ahogyan ide érkezett két nappal ezelőtt. A szeretetemet és áldásomat hagyom rajtatok, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.