Biztos, hogy a jó üzenetet kaptad meg?

Kedves testvéreim és barátaim, szeretettel és barátsággal köszöntelek benneteket! Az információs szupersztráda csodálatos korszakában élünk. Elképesztő mennyiségű információt küldünk e-mailen, faxon, mobiltelefonokon és más hasonló módon. Sőt, információbőség van. Olyan hatalmas a mennyiség, hogy könnyen elszalaszthatunk egy létfontosságú üzenetet, és az elszalasztott üzeneteknek komoly következményei lehetnek.

Például háború idején, ha a parancsnokok és a fronton harcoló katonák között elveszett az üzenet, annak óriási zavar lett az eredménye, és rengetegen meghaltak. Az első világháborúban a 308-as számú gyalogezredet azzal rendelték ki kétségbeesett próbálkozásként a frontra, hogy bármi áron foglalják el és védjék meg az Argonne erdő egy részét. Olyan heves volt a küzdelem, hogy a zászlóaljat támogató csapatok jobb és bal szárnya kénytelen volt visszavonulni, így a zászlóaljat bekerítették és elszigetelték. Mivel a parancsnoksággal megszakadt a kapcsolatuk, ezért „Elveszett Zászlóalj” néven váltak ismeretessé.

A zászlóalj csak postagalambokkal tudott a parancsnoksággal kommunikálni. Ezek üzeneteket vittek a sereg tartózkodási helyéről a parancsnoksághoz. Az ellenséges csapatok azonban lelőtték a galambokat, amint azokat felengedték. Az Elvesztett Zászlóalj saját tüzérsége, nem ismerve a pontos helyzetüket, tűz alá vette a csapatot, komoly veszteségeket okozva. A zászlóaljnak elfogyott az élelme és a vize, de tartották a pozíciójukat, és az óriási veszteségek ellenére sem adták meg magukat. Végül egy Cher Ami nevű postagalamb, annak ellenére, hogy meglőtték, eljutott a parancsnokságig azzal az üzenettel, amely alapján beazonosították a zászlóalj pontos helyzetét. A zászlóalj túlélőit megmentették, mert egy létfontosságú üzenet eljutott a címzetthez.¹

Komoly következményekkel jár, amikor fontos üzenetek vesznek el, különösen akkor, amikor ezek az üzenetek Istentől származnak. A világtörténelemben Isten különböző módokon küldött üzeneteket. Mózes az apósa juhait legeltette a sivatagban, amikor lángoló tüzet látott „egy csipkebokor közepéből”². Kíváncsi volt és tudni akarta, hogy miért nem hamvadt el a bokor.³ Miközben Mózes megfordult, hogy megnézze, „szólítá őt Isten a csipkebokorból mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: ímhol vagyok.”⁴ Isten azt mondta neki: „Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.”⁵ Isten úgy döntött, hogy égő bokorból fog Mózessel beszélni. Elmondta Mózesnek, hogy munkája van a számára, ami nem más, mint hogy ki kell vezetnie Izráel gyermekeit Egyiptomból egy „tejjel és mézzel folyó földre”⁶.

Az Úr igéje csak egyszer jött olyan égő bokorból, ami nem hamvadt el. Illés prófétának más élményben volt része. Kiment a hegyre, „és ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem. És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.”⁷

Az üzenetek rendszerint inkább a szelíd, halk hang formájában érkeznek, mely mindannyiunkhoz szól a szentírásokon, a modern prófétákon és a személyes kinyilatkoztatáson keresztül.

Néha nem akarunk üzenetet kapni Istentől. Például Isten szava elhívta Jónást, hogy menjen Ninivébe és hirdessen bűnbánatot. Jónás azonban semmibe vette az üzenetet, és Jáfóba ment, ahol hajóra szállt, hogy Tarsisba meneküljön az Úr elől. Az Úr azonban hatalmas vihart bocsátott a tengerre. A hajósok megrémültek, és hogy megbékítsék az Urat, Jónást a tengerbe dobták. Egy óriási hal lenyelte Jónást, aki három napot és három éjszakát töltött a hal gyomrában. Jónás bocsánatért és szabadulásért imádkozott, majd a hal szárazföldre köpte őt. Amikor az Úr szava másodjára is szólt Jónáshoz, akkor ő hallgatott rá, és elment Ninivébe bűnbánatot hirdetni.⁸

Néhányunknak olyan megdöbbentő dologra lehet szüksége, mint amilyen egy égő bokor, hogy felébresszük érzékeinket. Az ehhez hasonló élmények során hirtelen megérthető valaminek a lényegi természete, legyen az egy személy, egy helyzet vagy egy tárgy. Mi sugalmazásnak tekintjük ezeket. Különleges ajándék az, ha képesek vagyunk az élet hétköznapi és megszokott dolgait valódi mivoltukban, sugalmazás által megérteni. Nagyon sok ember nem érti meg a sugalmazást, mert Isten hatalmas ereje az emberek értelmében aprónak látszik⁹, vagy „mert már egyre kevésbé csodálkoz[n]ak egy-egy égi jelen vagy csodán”¹⁰.

Már fiatalon megtanultam, hogy bármelyikünk kaphat sugalmazást. Még alsós gimnazista koromban volt egy nagyon nehéz tantárgyam, aminek felét sem értettem. Egy nap a tanár feltett nekem egy kérdést. A kérdést sem értettem, nemhogy a választ! Egyszer csak valahonnan megérkezett a válasz a fejembe, amit aztán vissza is mondtam a tanárnak. A helyes válasz volt, de tudtam, hogy nem tőlem származott.

Hogyan ismerhetjük fel tehát az érkező sugalmazást? Enosz azt mondta, hogy amíg lélekben viaskodott, az Úr hangja szólt hozzá az elméjében.¹¹ A kinyilatkoztatás lelkének hangja nem feltétlenül hallható, azonban isteni megerősítést ad a gondolatainkon és érzéseinken keresztül. A Tanok és szövetségekben azt mondják nekünk: „szívedben és elmédben fogok hozzád szólni a Szentlélek által, aki rád fog szállni és szívedben fog lakozni.”¹² Ki kell fejlesztenünk a fogékonyságunkat ez iránt az isteni hang iránt.

Az első rádióm egy kristálydetektoros készülék volt. Volt egy rádióállomás, melynek frekvenciájára különösen nehéz volt rákeresni. Szó szerint meg kellett kaparnom az érdes kristályon lévő hajszálvékony vevőzsinórt, hogy megtaláljam azt a kicsi pontot – egy rovatkát vagy kihegyesedést a kristályon –, ahol a jel bejött. A ponttól számított egy milliméterrel arrébb már nem tudtam befogni a jelet, csak sercegő statikus zaj hallatszott. Idővel, türelemmel és kitartással, éles látással és biztos kézzel megtanultam, hogyan kell nagyobb nehézségek nélkül megtalálni a megfelelő pontot a kristályon.

Így van ez a sugalmazással is. Rá kell hangolnunk magunkat az Istentől kapott sugalmazásokra, és ki kell szűrnünk a zavaró tényezőket. Dolgoznunk kell azon, hogy ráhangolódjunk. Sokunknak hosszú ideig tart. Amikor még új általános felhatalmazott voltam, Marion G. Romney elnök, aki akkoriban a hetvenes éveiben járt, azt mondta nekem: „Tudom, hogy mikor dolgozom a Lélek irányítása alatt és mikor nem.” Mennyei ajándék, ha valaki képes felismerni, hogy mikor vezeti a Szentlélek.

A modern kommunikáció esetében a kristálydetektoros rádió segített kiemelkednünk a kommunikáció sötét korszakából. A fejlettebb technológia korában ma már leginkább a rádiótelefonokat használjuk a kommunikációra. Előfordul azonban, hogy olyan helyeken vagyunk, ahol nincs térerő, aminek következtében a telefon nem működik. Ez akkor történhet meg, amikor a telefonáló éppen egy alagútban vagy hegyvidéken jár, vagy amikor más zavaró hatások vannak.

Így van ez az isteni kommunikációval is. A szelíd, halk hang, annak ellenére, hogy szelíd és halk, nagyon erőteljes. Mindenen áthatol.¹³ A régi kristálydetektoros rádiómhoz hasonlóan azonban lehet, hogy az üzenet ott van a szemünk előtt, de félünk felvenni. Esetleg van olyan dolog az éltünkben, ami megakadályoz minket az üzenet meghallásában, talán mert „érzéketlenek”¹⁴ vagyunk. Gyakran hozzuk magunkat olyan helyzetbe, ahol nincs lelki térerő – olyan helyek és helyzetek ezek, amelyek meggátolják az isteni üzeneteket. Ilyen a harag, a pornográfia, a vétek, az önzés és más olyan helyzetek, melyek megbotránkoztatják a Szentlelket.

Az üzeneteket személy szerint kapjuk, közvetlenül isteni forrásból, illetve az egyház elnöklő tisztviselőin keresztül. Ugyanilyen fontosak azok az üzenetek is, melyek szüleinktől és nagyszüleinktől érkeznek. A szülői üzenetek lehet, hogy nem hiányoznak, tapasztalataink gyarapodásával azonban idővel rájövünk, hogy az édesapánktól és édesanyánktól érkező sugalmazott üzenetek a szeretet üzenetei. A szülői tanács követése az egyik módja a „Tiszteld atyádat és anyádat”¹⁵ parancsolat betartásának.

Napjainkban nagyon sokan szalasztják el azt az üzenetet, melyben az Úr megparancsolja, hogy tartsuk magunkat tisztábban a világiasságoktól¹⁶. Elmondták nekünk, hogy sokan vannak az elhívottak, „de kevesen a választottak”, ami azért van így, „mert szívük annyira ragaszkodik e világ dolgaihoz”¹⁷.

Az Üdvözítő páratlan üzenete a hegyi beszédben „égő csipkebokor” fontosságú mindannyiunk számára: Hanem keressétek először Isten királyságának felépítését, és az Ő igazságának megalapítását.¹⁸ Ennek az üzenetnek be kell hatolnia szívünkbe és lelkünkbe. Miközben elfogadjuk ezt az üzenetet, eldöntjük, hogy melyik oldalon állunk ebben az életben. A rendszeres templomlátogatás segíteni fog abban, hogy állandóan Isten királyságának felépítésére törekedjünk. 117 templommal a világon még soha nem volt ennyi embernek lehetősége, hogy elmenjen az Úr valamelyik szent házába!

Egy másik fontos üzenet az, hogy szükségszerű megerősíteni és védelmezni a családunkat. Rengeteg család szakad szét. Ez a szívfacsaró helyzet végtelen számú következménnyel jár együtt. A boldog házasság azzal kezdődik, hogy a férj és a feleség szeretetben, kedvesen él együtt, kölcsönösen tiszteletben tartva egymást, igazlelkűen és alázatosan járva az Úr előtt. A boldog házasság azon is múlik, hogy a felek mennyire hűek minden esküjükhöz és szövetségükhöz. Amikor bármilyen ok miatt felbomlanak a családok, a szülőknek különösen keményen kell küzdeniük azon, hogy támogassák és segítsék a család ártatlan tagjait.

Egy másik létfontosságú üzenet az is, hogy legyünk becsületesek az Úrral, legyünk becsületesek önmagunkkal, és legyünk becsületesek mindenki mással is. Becsületesen fizessük be tizedünket, lehetőségeinkhez mérten éljünk, és tegyünk félre a nehezebb napokra. Az adósság rabszolgaság, mert „szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak”¹⁹. Néhány adósság persze szükséges lehet, például az otthonteremtés vagy a tanulás végett. Az Úr tanácsa ezzel kapcsolatban az, hogy „fizesd ki az adósságot … [és] szabadulj a kötelezettségtől”²⁰.

Isten olyan útmutató illetve bátorító üzeneteket ad, melyek képessé tesznek minket arra, hogy megtegyük az Ő akaratát. Ez gyakran azért van, hogy egy konkrét feladatra készítsen fel minket. Ez történt Mózessel az égő bokorból elhangzott üzenetben. Úgy kell élnünk, hogy amikor megkapjuk az „égő bokorhoz” hasonló üzenetünket – tájékoztatva minket arról, hogy mit akar az Úr, hogy megtegyünk –, képesek legyünk válaszolni. Meg kell győződnünk arról, hogy olyan helyzetben vagyunk, hogy azt felismerjük és véghez is tudjuk vinni.

Napjainkban, amikor olyan sok forrásból bombáznak minket üzenetekkel, világiassal és egyházival egyaránt, hogyan állapíthatjuk meg, hogy melyik a létfontosságú a számunkra? Azt javaslom, hogy vizsgáljuk meg az üzenetek forrását és a mögöttük rejlő motivációt! Az Úr útmutatást adott nekünk, méghozzá Alma prófétán keresztül: „ami jó, az mind Istentől származik, ami pedig rossz, az mind az ördögtől származik.”²¹ Érdemességre kell törekednünk, hogy ne szalasszuk el az Istentől származó mélyreható üzeneteket. Végső soron ezen üzenetek összességéből áll össze Jézus Krisztus evangéliuma.

Abban a nagyszerű kiváltságban volt részem, hogy ismeretségben lehettem az egyház prófétáinak több mint felével Joseph Smith próféta óta. Heber J. Grant elnökkel akkor találkoztam, amikor még pap voltam az ároni papságban. Szerettem őt, mint ahogy a többi elnököt is szerettem. A tanácsaikkal összhangban akartam élni.

A kilenc év alatt – amióta Thomas S. Monson elnökkel tanácsosként szolgálunk Gordon B. Hinckley elnök alatt – felismertem, és teljes mértékben és egyértelműen azt érzem, hogy Hinckley elnök napjaink ihletett elnöke és prófétája. Bizonyságomat teszem, hogy ismeri, megkapta és továbbra is megkapja az Úrnak népével és az egész világgal kapcsolatos gondolatait és akaratát. Állandóan keresnünk kell a prófétai üzeneteket és hallgatnunk kell azokra, melyek az egyház jelenlegi prófétájától származnak! Azért imádkozom, hogy ezt megtegyük, Jézus Krisztus nevében, ámen.