„Ne féljetek!”

Néhány héttel ezelőtt legkisebb fiunk meglátogatott minket a családjával. Elsőként persze kétéves kisunokánk szállt ki az autóból. Kitárt karral futott hozzám, azt kiabálva: „Naappapa! Naappapa! Naappapa!”

Miközben átölelte a lábamat, elnéztem mosolygós arcát, nagy, ártatlan szemeit, és arra gondoltam: „Milyen világ is vár rá?”

Egy pillanatra elfogott az aggodalom, a jövőtől való félelem, amiről oly sok szülő mesél nekünk. Bárhol járunk is, az apák és anyák aggódnak gyermekeik jövője miatt ebben az igen zavaros világban.

Aztán mégis bizakodás vett erőt rajtam. Eloszlott a jövő iránti félelmem.

Az az útmutató, vigaszt nyújtó Lélek, amit oly jól ismerünk az egyházban, emlékezetembe idézte azt, amit már amúgy is tudtam. Elillant a jövőtől való félelem. Ennek a ragyogó tekintetű kétéves kisfiúnak lehet jó élete – nagyon is jó élete –, ahogy a gyermekeinek és unokáinak is, annak ellenére, hogy olyan világban fognak élni, ahol nagy gonoszság uralkodik.

Sok esemény leforgását látják majd életük folyamán. Ezek közül néhány majd próbára teszi a bátorságukat, és megerősíti a hitüket. Ha azonban imádságos lélekkel segítséget és útmutatást kérnek, erőt kapnak az ártó dolgok felett. Az ilyen megpróbáltatások nem állhatnak majd fejlődésük útjába, hanem inkább gázlókőként szolgálnak majd a mélyebb tudás érdekében.

Nagyapaként és a Tizenkettek egyik tagjaként adok most nektek némi tanácsot, némi intést és sok-sok biztatást. Mindez persze sokkal jobban menne, ha itt állna mellettem családunk nagymamája, a feleségem, aki 57 éve társam, hiszen az anyák sokkal többet tudnak az életről, mint az apák, de azért megteszek minden tőlem telhetőt.

Nem félünk a jövőtől sem saját magunkkal, sem gyermekeinkkel kapcsolatban. Veszélyesen zavaros időkben élünk. Az értékeket, melyek biztonságot adtak az embereknek a korábbi időkben, most félretaszítják.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk Moróni szavait, aki napjainkat látva így szólt: „Ébredjetek tudatára, hogy milyen borzalmas helyzetbe kerültetek.” (Éther 8:24)

Nem vehetjük könnyedén a Mormon könyve e figyelmeztetését:

„Az Úr végtelen jóságában megáldja és megsegíti azokat, akik bíznak őbenne. És … amikor mindent megtesz népe jólétéért és boldogságáért, pontosan akkor keményítik meg szívüket és feledkeznek meg az Úrról, Istenükről és lábbal tiporják őt, a Szentet, igen, csak azért, mert olyan rendkívüli jó dolguk van és olyan jólétben élnek.

Azt látjuk tehát, hogy ha az Úr nem fenyíti meg népét sok megpróbáltatással, ha nem látogatja meg őket halállal és rémülettel és ínséggel és mindenféle nyavalyákkal, akkor megfeledkeznek róla.” (Hélamán 12:1–3; kiemelés hozzáadva)

Felfigyeltetek arra, hogy ez a Mormon könyvebeli jövendölés említi a rémületet, vagyis a terrort is?

Azok az erkölcsi értékek, melyeken az egész civilizációnak alapulnia kell, egyre fokozottabb iramban hanyatlanak. Én azonban nem félek a jövőtől.

Az első világháború csupán hat évvel születésem előtt ért véget. Gyermekkorunkban mindenütt ott voltak a háború utóhatásai. A második világháború pedig csupán 15 évre rá következett be. A sötét fellegek máris gyülekeztek.

Ugyanolyan aggodalmat éreztünk, amely sokatok előtt szintén nem ismeretlen. Eltűnődtünk, vajon mit tartogat számunkra a jövő egy ilyen bizonytalan világban.

Kisfiúkoromban a gyermekbetegségek rendszeresen felütötték fejüket minden közösségben. Amikor valaki bárányhimlős, kanyarós vagy mumpszos lett, a megyei egészségügyi megbízott egy karantén-jelet tett a verandára vagy az ablakba, hogy figyelmeztesse az embereket a veszélyre. A miénkhez hasonló nagy családokban az ilyen gyermekbetegségek váltva követték egymást, az egyik gyerek továbbadta a másiknak, így aztán volt, hogy a jel hetekig a házon maradt.

Nem barikádozhattuk el magunkat a házon belül, és nem bújhattunk el, hogy elkerüljük ezeket a szörnyű fertőzéseket. Ki kellett mennünk iskolába, munkába, istentiszteletre – ki, az életbe!

Két nővérem a kanyaró igen súlyos fajtáját kapta el. Eleinte úgy tűnt, állapotuk javul. Aztán néhány hét múlva anya kinézett az ablakon, és azt látta, hogy Adele, kettejük közül a fiatalabb, a hintának támaszkodik. Igen legyengítette a láz, méghozzá reumás láza volt! A kanyaró szövődményeként alakult ki. A másik nővéremnél is fellépett a láz.

Nem sok mindent tudtunk tenni, végül szüleim végtelen imái ellenére Adele meghalt. Még csak nyolc éves volt.

Bár a nála két évvel idősebb Nona felépült, egész életére gyenge maradt az egészsége.

Hetedikes koromban, egészségtan órán, a tanár felolvasott egy cikket. Egy édesanyáról szólt, aki megtudta, hogy a szomszéd gyerekek bárányhimlősek. Szembesült a lehetőséggel, hogy a gyermekei is elkaphatják, akár egyenként is. Úgy döntött, egyszerre letudja az egészet.

Így aztán átküldte a gyermekeket a szomszédhoz játszani, hogy elkapják a betegséget, és le legyen róla a gond. Gondoljatok bele, milyen szörnyű érzés lehetett, amikor végül az orvostól megtudta, hogy a gyerekek nem bárányhimlőt kaptak, hanem fekete himlőt!

A legjobb, amit tehetett volna, és amit mi is tehetünk, az, hogy elkerüljük azokat a helyeket, ahol fizikai vagy lelki fertőzés veszélye áll fenn.

Kevéssé aggódunk amiatt, hogy unokáink kanyarósak lesznek, hiszen be lettek oltva, és ennek félelme nélkül járhatnak-kelhetnek.

Bár a világ java részében gyakorlatilag megfékezték a kanyarót, még mindig ez a leggyakoribb, oltással megelőzhető halálok a gyermekek körében.

Az utolsó napi szentek nagylelkű felajánlásaiból az egyház nemrégiben egymillió dollárral járult hozzá az afrikai gyerekek kanyaró elleni oltásához. Egy dollár egy gyermek védelmét jelenti.

A mai szülők erkölcsi és lelki betegségektől tartanak. Ezeknek is szörnyű szövődményei lehetnek, amikor az emberek feladják a normákat és értékeket. Mindannyiunknak óvintézkedéseket kell alkalmaznunk.

A megfelelő szérum védelmet nyújt a fizikai testnek a betegségek ellen. Gyermekeinket azonban megvédhetjük az erkölcsi és lelki ragályok ellen is.

Az inokuláció szó (az oltás latin elnevezése) két részből áll: az in azt jelenti: „valamin belül”, az okulál pedig azt, hogy „szemtől szembe”.

Amikor a gyerekek megkeresztelkednek és konfirmálják őket (lásd T&Sz 20:41, 43; 33:15), egyfajta szemet helyezünk beléjük – a Szentlélek kimondhatatlan ajándékát (lásd T&Sz 121:26). Az evangélium visszaállításával adatott meg a felhatalmazás ennek az ajándéknak a másokra ruházására.

A Mormon könyve adja meg a kulcsot:

„Az angyalok is a Szentlélek ereje által beszélnek, tehát ők is Krisztus szavával szólnak. (…) Krisztus szavával éljetek, mert Krisztus szava mindent megmond nektek, hogy mit kell cselekednetek.” (2 Nefi 32:3)

Ha befogadjátok elmétekbe, és dédelgetitek érzéseitekben, a visszaállított evangélium ismerete és a Jézus Krisztusról való bizonyság lelki védőanyagot jelenthet gyermekeiteknek.

Egy dolog nagyon bizonyos, mégpedig, hogy az erkölcsi és lelki ragályok elleni legjobb védelem és a legbiztosabb hely a stabil otthon és család. Ez mindig is igaz volt, és örökké igaz is marad. Ezt a lehető legerőteljesebben szem előtt kell tartanunk.

A szentírások említik „a hit pajzsát”, amivel – ahogy az Úr mondta – „a gonosznak minden tüzes nyilát kiolthatj[uk]” (T&Sz 27:17).

A hit pajzsa legjobb, ha házilag készül, otthoni munkával. Bár a pajzsot kifényesíthetik az egyházi tanórák és tevékenységek, mégis otthon kell kialakítani és egyénre szabni.

Az Úr azt mondta: „Öltsétek fel teljes fegyverzetemet, hogy a gonosz napnak ellenállhassatok; hogy miután mindent megtettetek, szilárdan állhassatok.” (T&Sz 27:15)

Fiataljaink sok mindenben sokkal erősebbek és jobbak, mint mi voltunk. Se nekik, se nekünk nem kell félni attól, ami előttük áll.

Bátorítsuk fiataljainkat! Nem kell félelemben élniük (lásd T&Sz 6:36). A félelem a hit ellentéte.

Bár nem tudjuk eltörölni a gonoszságot, tudunk azonban olyan utolsó napi szent fiatalokat képezni, akik lelkileg jól tápláltak, és immunisak a gonosz hatásokkal szemben.

Hosszú életet megélt nagyapaként azt tanácsolom nektek, hogy legyen hitetek. A dolgok valahogy mindig megoldódnak. Maradjatok közel az egyházhoz! Tartsátok gyermekeiteket is közel az egyházhoz!

Alma idejében „az igehirdetés hasznos eszköznek bizonyult a nép jó útra való térítésére – és nagyobb hatással volt gondolkodásukra, mint a kard, vagy bármi, ami velük történt – azért Alma jónak látta, hogy Isten igéjével próbáljanak rájuk hatni” (Alma 31:5).

A megértett igaz tan megváltoztatja a hozzáállást és a viselkedést. Az evangélium tanainak tanulmányozása gyorsabban javít a viselkedésen, mint amennyire a viselkedés tanulmányozása javít a viselkedésen.

Találjatok örömet a hétköznapi dolgokban, és őrizzétek meg humorérzéketeket!

Nona felépült a kanyaróból és a reumás lázból. Megérte, hogy nyitott szívműtétet hajtottak végre rajta, és sokkal jobb egészségnek örvendett még sok éven át. Mások is említést tettek arról, hogy mennyivel energetikusabb. Ő ezt mondta: „Cadillac motort kaptam a T-modell karosszériámba!”

Őrizzétek meg humorérzéketeket!

Ne féljetek gyermekeket hozni a világra! Szövetség alatt állunk, hogy fizikai testet biztosítsunk, hogy a lelkek beléphessenek a halandóságba (lásd 1 Mózes 1:28; Mózes 2:28). A gyermekek jelentik a visszaállított egyház jövőjét.

Tegyétek rendbe otthonotokat! Ha anya az otthonon kívül dolgozik, nézzétek meg, lehet-e változtatni ezen, akár csak kis mértékben is! Lehet, hogy nehéz változtatni a jelenlegi időben, mégis mérlegeljetek gondosan, és legyetek imádságos lélekkel (lásd T&Sz 9:8–9)! Aztán számítsatok arra, hogy sugalmazást kaptok, vagyis kinyilatkoztatást (lásd T&Sz 8:2–3)! Számítsatok a fátyolon túlról érkező közbenjárásra, amely segíteni fog nektek, hogy idővel eljussatok arra a megoldásra, ami a legjobb a családotok számára!

Alma az üdvözülés tervét a boldogság nagyszerű tervének nevezte (lásd Alma 42:8; lásd még 2 Nefi 11:5; Alma 12:25; 17:16; 34:9; 41:2; 42:5, 11–13, 15, 31; Mózes 6:62).

Mindannyian azért jöttünk a halandóságba, hogy fizikai testet kapjunk és próbára tétessünk (lásd Ábrahám 3:24–26).

Az élet nem lesz mentes a kihívásoktól; néhányuk meglehetősen keserű és nehezen elviselhető lesz. Talán azt kívánjuk, bárcsak meg lennénk óvva az élet minden megpróbáltatásától, ám az ellenkezne a boldogság nagyszerű tervével, miszerint „mindennek kell, hogy legyen ellentéte” (2 Nefi 2:11). Ez a próbatétel az erőnk forrása.

Ártatlan kisgyermek nővérem, Adele, életét kegyetlenül félbeszakította a betegség és a szenvedés. Ő és mások, akiket az Úr hasonlóképp magához szólított, a fátyol túloldalán folytatják az Úr munkáját. Nem lesz megtagadva tőle semmi, ami elengedhetetlen az örökkévaló fejlődése szempontjából.

Egy kisunokánkat is elveszítet- tük. Emmának hívták, mint az édesanyámat. A szentírásokból vigaszt meríthetünk:

„A kisgyermekeknek nincs szüksége sem bűnbánatra, sem keresztségre. (…)

A kisgyermekek … Krisztusban élnek.” (Moróni 8:11–12)

Ne feledkezzetek meg Krisztus engesztelő áldozatáról! Ne essetek kétségbe azok miatt, és ne számítsátok örökre elveszettnek azokat, akik engedtek Sátán kísértéseinek! Azután, hogy megfizetnek „az utolsó fillérig” (Máté 5:26), és átélik a teljes bűnbánattal járó gyógyulást, ők is részesülnek az üdvözülésben.

Kövessétek a fölöttetek való elnöklésre elhívott vezetőket, hiszen ez az ígéret adatott: „Ha népem engedelmeskedik szavamnak és szolgáim szavának, akiket arra rendeltem, hogy népemet vezessék, íme, bizony, mondom nektek, akkor nem fogják őket kimozdítani helyükből.” (T&Sz 124:45)

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza előre fog haladni, „amíg az egész földet betölti” (T&Sz 65:2), és a nagy Jehova azt mondja, munkája elvégeztetett (lásd History of the Church, 4:540. o.). Az egyház biztos menedék. Az igazság megvédelmez, az irgalom pedig megvigasztal minket (lásd Alma 34:15–16). Semmilyen szentségtelen kéz nem állíthatja meg e munka előrehaladtát (lásd T&Sz 76:3).

Nem vagyunk vakok a világban uralkodó helyzet előtt.

Pál apostol azt tanította, hogy „az utolsó napokban nehéz idők állanak be” (2 Timótheus 3:1), és így intett: „nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak” (Efézusbeliek 6:12).

Ésaiás ezt ígérte: „Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.” (Ésaiás 54:14)

Maga az Úr is így biztatott minket: „Örüljetek tehát és ne féljetek, mert én, az Úr, veletek vagyok és mellettetek állok, és ti tanúságot fogtok tenni rólam, igen, Jézus Krisztusról, hogy én az élő Isten Fia vagyok, aki voltam, vagyok és el fogok jönni.”(T&Sz 68:6) Jézus Krisztus nevében, ámen.