Emlékezz atyád tanításaira!

John M. Knighttól, apám misszióelnökétől kaptam meg pátriárkai áldásomat 1945. január 10-én. Csak akkor az egyszer találkoztam vele. Kijelentette a leszármazási vonalamat, majd a következő szavakkal adta az első tanácsot: „Emlékezz atyád tanításaira!” Ez a tanács azóta is nagy áldás az életemben.

Egy nap, nem sokkal az áldásom után, hazajöttem a vasárnapi iskolából. A lecke Joseph Smith-ről és az első látomásról szólt, és én azon tűnődtem, vajon tényleg igaz-e. Édesapám éppen egy egyházi gyűlésre indult. Megállítottam, és ezt kérdeztem tőle: „Apa, honnan tudod, hogy Joseph Smith-nek tényleg volt látomása?” Apám átkarolt, majd leültünk a nappaliban a kanapéra. Megosztotta velem Joseph próféta élményét, és bizonyságát tette annak igazáról. Ez az élmény az apámmal ma is szívemben él. Azóta soha sem kételkedtem Joseph próféta első látomásáról szóló beszámolójának igazában.

Tinédzser éveimből élénken emlékszem, hogy apám rendszeresen tanulmányozta a Mormon könyvét. Az ő szeretete a Mormon könyve iránt és a nekem adott tanácsa, miszerint tanulmányozzam és elmélkedjek felőle, jelentette a kezdetet e szent feljegyzés körüli utazásomnak, mely ma is bizonyságom alapjául szolgál. Olyan utazás ez, melyet mindannyiunknak meg kell tennünk.

Voltak mások is, akik segítettek a Mormon könyvével tett személyes utazásom során. Az első szemináriumi tanárom megosztotta velem élményét arról, amikor fiatal misszionáriusként meg akarta tudni, hogy a Mormon könyve igaz-e. Elmesélte, hogy Benjámin király szavait olvasva lelki szemeivel látta őt, ahogy a tornyon áll és nagy szózatát intézi a néphez. Tanárom bizonysága, melyet a Szentlélek kísért, mély nyomot hagyott elmémben.

Emlékszem a főiskolára menetelem előtti nyárra, mikor alkalmam volt elmenni a Monument völgybe, hogy segítsek a navahók számára alapított első középiskola felépítésében. Éppen indultam volna otthonról, mikor apám megkérdezte, hogy magammal fogom-e vinni a Mormon könyvémet. Nem is gondoltam rá, hogy elvigyem, de kérdése hatására mégis eltettem. Emlékszem, ahogy az építkezésnél késő este a tábori ágyon feküdve éreztem a Mormon könyve erejét és szellemiségét.

Emlékszem, ahogy a Nagy-tavak Misszióban fiatal misszionáriusként birtokába jutottam annak a tudásnak és tökéletes bizonyságnak, hogy a Mormon könyve egy más népnek adott másik bizonyság arról, hogy Jézus a Krisztus, és hogy az egyház igaz. Ezen élmények hatására ég szívemben ma is a mennyei bizonyság a Mormon könyve üzenetéről, arról, hogy Krisztus a mi Megváltónk és Üdvözítőnk, valamint hogy az Ő egyháza visszaállíttatott ezekben az utolsó napokban.

Szeretnék megosztani veletek néhányat azok közül az áldások közül, melyet a Mormon könyve által kaphatunk. A Mormon könyve meg tudja változtatni, és meg is változtatja az emberek életét. Miután fiunk, John, megkapta missziós elhívását Japánba, azt mondta nekem: „Apa, mielőtt még a Misszionáriusképző Központba mennék, kétszer is el fogom olvasni a Mormon könyvét.” „Ez elég nagy elvárásokat támasztó cél” – feleltem. Éreztem eltökéltségét, és úgy döntöttem, követem a példáját. Elkezdtem minden reggel olvasni. Egy pár nappal később, ahogy hazaértem a munkából, John azt mondta nekem: „Ma behoztalak az olvasásban.” „Ezt hogy érted?” – kérdeztem. Ő így válaszolt: „Én is ott tartok a Mormon könyvében, ahol te. Nyitva hagytad az asztalodon.” A következő reggel, mikor befejeztem az olvasást, úgy éreztem, hogy úgy 150 oldallal arrébb kell lapoznom, mint ahol tartottam. Nyitva hagytam a könyvem és egy olyan helyre tettem, hogy fiam biztosan megtalálja, majd munkába indultam. Egy reggeli értekezletem után meghallgattam a hangpostafiókomat. Az első üzenet ez volt: „Hát persze. Csak szeretnéd, apa!”

Miért mondtam el ezt a történetet? Ahogy láttam a fiamat a Mormon könyvét olvasni, elkeztem azt látni, hogy élete különleges változáson megy kereszül, ahogy a Misszionáriusképző Központba készül. Ez az élmény fiamat Jézus Krisztus evangéliumához horgonyozta.

Emlékszem egy zónavezetőre Angliában, aki egy zónakonferencia ebédszünetében odajött hozzám. Azt mondta: „Egy olyan hölgyet tanítunk, aki vak és majdnem teljesen süket is. Tudni szeretné, hogy a Mormon könyve igaz-e. Mit tegyünk?” Abban a pillanatban nem tudtam, mit válaszoljak, csak annyit mondtam: „Majd a konferencia után megmondom.” A délutáni ülés alatt világos sugalmazást kaptam arra vonatkozólag, hogy hogyan segíthetnénk neki. A gyűlés után így szóltam a zónavezetőhöz: „Add a nőtestvér kezébe a Mormon könyve egy példányát, és mondd meg neki, hogy lassan kezdje el lapozni! Mikor ezt megtette, kérdezd meg tőle, hogy a könyv igaz-e!” Bár nem volt képes elolvasni vagy hallani a szavakat, érezte a Mormon könyve erejét és szellemiségét, és ez megváltoztatta az életét.

Megszerettem a Mormon könyve üzenetét. Három felhívást intéznék felétek, hogy reményeim szerint segítsek az utazásotokban, hogy érezzétek a Mormon könyve erejét és szellemiségét.

Először Hélamán és az ő 2060 ifjú harcosának történetére szeretnék utalni:

„És midőn seregünk többi része már majdnem meghátrált a lámániták elől, ez a kétezer-hatvan szilárdan és rettenthetetlenül ellenállt.

Igen, katonásan engedelmeskedtek és minden parancsot pontosan végrehajtottak. És minden be is teljesedett hitük szerint. És akkor eszembe jutott az, amit mondtak, amire az anyáik tanították őket. (…)

És megmenekülésükön egész hadseregünk csodálkozott. (…) Mi pedig ezt joggal Isten csodálatos hatalmának tulajdonítjuk, mert rendületlenül hittek abban, amire tanították őket.” (Alma 57:20–21, 26)

Ha megkérdezném tőletek, hogy ki tanította ezeket a nagyszerű fiatal harcosokat, mindannyian tudnátok a választ – az édesanyjuk. Az első felhívásom az lenne, hogy tudjátok meg, mit tanítottak nekik az anyáik!

Másodszor, mind ismerjük Alma hitről szóló tanítását, melyben a következőre hívta fel az embereket:

„De ha felébrednétek és szavaim hatására megpróbálnátok hinni, és mindaddig erősödnék bennetek ez a vágy, míg végül is legalább szavaim egy részét befogadnátok.

Hasonlítsuk tehát az igét egy maghoz. Ha befogadjátok, vagyis ha megengeditek, hogy a magot szívetekbe elültessék, akkor az, ha igaz, vagyis ha jó mag és hitetlenségetek ki nem veti, vagyis ha ellene nem szegültök az Úr Lelkének, akkor kebletekben növekedni fog. Amikor azután érzitek, hogy növekszik, ezt fogjátok mondani magatokban: Jó magnak kellett lennie, vagyis az igének igaznak kellett lennie. (…)

Így tehát, amelyik mag növekszik, az jó mag, amelyik pedig nem növekszik, az rossz mag, és kivetik.” (Alma 32:27–28, 32)

Második felhívásom hozzátok az, hogy kifejezetten fedezzétek fel, hogy mi is az az ige vagy mag, és ültessétek el a szívetekben! Alma 33. fejezetéhez kell majd lapoznotok, hogy megtaláljátok. Mikor megtaláltátok, a hitetek egy új síkra fog emelkedni.

Harmadszor pedig azt kérdezném, hogy ha gyermekeiteknek három nagy igazságot szeretnétek tanítani, mik lennének azok? Hélamán arra kérte fiait, Nefit és Léhit, hogy három nagy igazságra emlékezzenek: „Mennyei kincseket gyűjtseteket magatoknak, … hogy elnyerhessétek azt a drága adományt, az örök életet.” (Hélamán 5:8) A harmadik felhívásom hozzátok az, hogy járjatok utána, mit is kért Hélamán az ő fiaitól, mire emlékezzenek, majd tanítsátok meg azokat gyermekeiteknek is! Segítek egy kicsit. Olvassátok el Hélamán 5. fejezetét, és gondolkodjatok el róla!

Miért van az, hogy már a fordítása előtt is olyan nagy ellenkezés vette körül a Mormon könyvét, mely még ma is folytatódik? Ebben a témában elder Bruce R. McConkie ezt írta: „Mi van abban a néhány szóban egy nyomtatott oldalon – melyek mindegyike tiszta és felemelő, továbbá történelmi és tantételbeli vonatkozása van –, mely ilyen heves ellentéteket szül? (…) Miért szállnak szembe az emberek a Mormon könyvével? Pontosan ugyanazon ok miatt, amiért Joseph Smith-szel is tették.” (A New Witness for the Articles of Faith [1985], 459., 461. o.)

Az ok, ami miatt Sátán olyan eltökélten harcol a Mormon könyve ellen, megtalálható a könyv bevezetésének utolsó két bekezdésében:

„A világ minden tájáról minden embert felhívunk, hogy olvassák el Mormon könyvét, a benne lévő üzeneteken gondolkozzanak el, és azután Krisztus nevében kérdezzék meg Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy az írás igaz-e. Akik ezt hittel megteszik, a Szentlélek ereje által bizonyságot nyernek annak igaz voltáról és isteni eredetéről. (Lásd Moróni 10:3–5.)”

Most figyeljetek nagyon:

„Akik a Szentlélek által ezt az isteni bizonyságot elnyerik, ugyanazon hatalom által majd azt is megtudják, hogy Jézus Krisztus a világ Megváltója, hogy Joseph Smith ezekben az utolsó napokban az ő kinyilatkoztatója és prófétája, és hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza az Úrnak a földön még egyszer és újra megalapított birodalma, amely a Messiás második eljövetelét készíti elő.”

Sátán e három isteni igazság miatt harcol és fog továbbra is harcolni a Mormon könyve ellen. Nem akarja, hogy birtokában legyünk ennek a szent tudásnak.

„Emlékezz atyád tanításaira!” Örökké hálás leszek az édesapámért. Bár már lassan 30 éve nincs velünk, tanításai továbbra is szívemben élnek. Hálás vagyok, hogy életem egy részében abban a kiváltságban van részem, hogy Krisztus különleges tanúja lehetek. A kapott mennyei bizonyság, valamint a Mormon könyve és annak üzenete miatt bizonyságomat teszem nektek, hogy Jézus a Krisztus, Isten Egyszülött Fia a test szerint. Bevégezte az engesztelés végtelen és örökkévaló munkáját. Krisztus eljön újra, hogy urak Uraként és királyok Királyaként uralkodjon felettünk. E munkáról és róla teszem ünnepélyes bizonyságomat, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.