Érted tettük

Kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt férjemmel Nauvoo-ba látogattunk. Ahogy a régi pionír temetőben Zina Baker Huntington nevű ősünk sírját keresve sétáltunk, megérintett a békés magány lelkülete. A fák között járva a sírköveken lévő feliratokat olvastam. Sokan gyermekek és egész családok voltak. Könnyre fakadtam, ahogy szívem az elődeim felé fordult, akik közül sokan csatlakoztak az egyházhoz és Nauvoo-ba jöttek. Gondolatban sok kérdést feltettem: Miért hagyták ott kényelmes otthonukat és a családjukat? Miért szenvedték el a sok üldöztetést, betegséget, sőt még a halált is? Miért áldozták fel mindenüket, hogy idejöjjenek és templomot építsenek? Még fedél is alig volt a fejük felett, és mégis templomépítésbe fogtak! Miért? Mikor a templom pedig már majdnem elkészült, hogyan tudták otthagyni? Ahogy ott ültem ezen gondolkodva, erőteljes és mégis gyengéd válasz érkezett szívembe és elmémbe: „Érted tettük.”

Azok a szavak, hogy „érted tettük”, azokra az őseinkre emlékeztettek, akik sok más hithű szent társaságában mindent feláldoztak bizonyságuk és Jézus Krisztusba vetett hitük miatt. Tudták, hogy az evangélium újra visszaállíttatott a földre, és hogy Isten egy prófétája vezeti őket. Tudták, hogy a Mormon könyve igaz, és értették annak üzenetét és tanúbizonyságát. Tudták, hogy a papsági kulcsok visszaállítása által a családokat az örökkévalóságra lehet összepecsételni olyan szent papsági szertartások által, melyek csak a templomban végezhetők el. Tudták, hogy a templomi munka az emberiség megváltásának és felmagasztosulásának kulcsa. Ismerték e munka fontosságát, és hajlandóak voltak mindenüket odaadni azért, hogy az Úrnak megfelelő házat biztosítsanak, ahol ezt a szent munkát el lehet végezni. Mindenüket feláldozták azért, hogy az eljövendő nemzedékek is részesülhessenek a templom örök áldásaiban.

Nauvoo-ba jövetelük előtt a szentek hatalmas áldozatokat hoztak e sáfárság első templomának felépítése érdekében az Ohio állambeli Kirtlandben. Ott történt az, hogy maga az Úr megjelent Joseph Smith-nek és Oliver Cowderynek. Három másik mennyei hírnök is megjelent ott. Egyikük Illés próféta volt, aki Joseph Smith-en keresztül visszahelyezte a papság visszaállításával és a „nagyszerű mű[vel]” kapcsolatos kulcsokat, „ami az Úr templomaiban megy majd végbe”¹. Ez annak az ígéretnek megfelelően történt, ami a Tanok és szövetségekben is olvasható, mikor az Úr azt mondta:

„Íme, én ki fogom nyilatkoztatni nektek a papságot Illés prófétának a keze által (…)

És ő beülteti a gyermekek szívébe az atyáknak tett ígéreteket, és a gyermekek szíve atyáikhoz fordul.

Mert ha nem így lenne, az egész föld teljesen elpusztulna az ő eljövetelekor.”²

A korai szentek értették, mit jelent ez a szentírás, és azon a csodálatos reggelen a Nauvoo-i temetőben én is megértettem.

Hogyan lehet az atyáknak tett ígéreteket elültetni a gyermekek szívében? Hogy fordulhat a gyermekek szíve az atyáikhoz? Ez csak akkor történhet meg, ha megértjük kilétünket és szerepünket e munkában, valamint érdemesek és felkészültek vagyunk a templomba belépni, hogy azok helyett cselekedjünk, akik előttünk jártak.

Brigham Young azt mondta: „A mi munkánk most legalább annyira fontos, mint az Üdvözítő munkája volt az ő idejében. (…) Fel lettünk szólítva, hogy tegyük a dolgunkat, mely a legnagyszerűbb munka, melyet az ember valaha is végzett a földön.”³

A halottak megváltásával kapcsolatos látomásában Joseph F. Smith elnök látta a sok nemes és nagy prófétát, akik az Üdvözítő eljövetele előtt jártak a földön. Továbbá látta még apját, Hyrum Smith-t, Joseph Smith prófétát, és „más választott szellemek[et], akiknek eljövetele az idők teljességére volt fenntartva, hogy részt vegyenek az utolsó napok nagyszerű munkájának megalapozásában”⁴. Kik voltak ezek a más választott szellemek? A mi nemzedékünk is azok között a „nemes és nagyszerű” vezetők között volt, akiket a szellemvilágban arra készítettek fel, hogy most jöjjenek a földre. A szentírásokban ezt olvashatjuk: „Ők, másokkal együtt, még születésük előtt, a szellemek világában részesültek első oktatásukban és fel voltak készülve arra, hogy az Úr által rendelt időben eljöjjenek és az ő szőlőskertjében munkálkodjanak az emberi lelkek megmentésén.”⁵ A munka, melyre felkészíttettünk és megtartattunk, magába foglalja a „templomok építését és az azokban folyó szertartások végzését a holtak megváltására” ⁶.

Brigham Young látta azt az időt, melyben most élünk. Ezt mondta: „Ennek a munkának az elvégzéséhez nem csupán egy, hanem több ezer templomra lesz szükség. Férfiak és nők ezrei és tízezrei fognak elmenni ezekbe a templomokba, hogy elvégezzék a szertartásokat mindazokért az emberekért, akik olyan régen éltek, amilyen messze a múltban az Úr kinyilatkoztatja.”⁷

Fiatal koromban Martin nagyapám azt tanította nekem, hogy az utolsó napokban templomok fogják tarkítani a földet a szó szoros értelmében. Mikor nagyapám e gondolatait kifejtette nekem, ezt még nemigen tudtam elképzelni, de ezzel a tudással és érzéssel a szívemben neveltettem. Nemrég az egyház honlapján a templomok címszó alatt tisztán láthattam, hogy a kis piros pontokkal jelölt templomok elkezdték betölteni a föld nagy részét.⁸

Szeretett prófétánk Gordon B. Hinckley azt mondta: „Eltökélt szándékunk …, hogy elvigyük a templomokat az emberekhez, és megadjunk minden lehetőséget azokra az igen értékes áldásokra, melyek a templomi imádatból származnak.”⁹ Prófétánk tudja, hogy nehéz templomi munkát végezni úgy, hogy nem vagyunk a templom közelében. Most van itt a mi időnk, és a templomi munka az a munka, aminek az elvégzésére fel lettünk készítve. Ez a munka minden nemzedékre vonatkozik, beleértve különösen az egyház fiataljait.

Ahhoz, hogy ezt a munkát végezhessük, érdemesnek kell lennünk. Nem is csoda, hogy minden oldalról olyan dolgok vesznek minket körül, melyek megzavarnak, elbátortalanítanak, vagy érdemtelenné tesznek minket. Szemünket nem szabad levennünk a célról, és emlékeznünk kell arra, hogy a templom az ok mindarra, amit az egyházban teszünk.

A fiataloknak szóló programok, úgymint az „Egyéni fejlődés” és az „Isten iránti kötelesség”, arra ösztönzik a fiatalokat, hogy érdemesek legyenek a templomba belépni. Ezek a programok úgy lettek kialakítva, hogy segítsék a fiatalokat a kötelezettségvállalásban, ezáltal felkészítve őket a szövetségek megkötésére és megtartására. Arra is ösztönzik őket, hogy naplót vezessenek, végezzenek családkutatást és keresztelkedjenek meg az őseikért. A fiatalság erősségéért című füzet olyan tanokat és alapelveket tanít, melyeket ha a fiatalok megértenek és betartanak, segíteni fognak nekik érdemessé válni arra, hogy templomi munkát végezzenek. Ezek a programok hatékony eszközök mind a fiatalok, mind pedig a szülők és vezetők számára. Segítenek a fiataloknak felkészülni, hogy méltóan lépjenek a templomba. A templomlátogatáshoz a fiataloknak nem kell addig várni, amíg misszióba mennek vagy házasságot kötnek. Tizenkét éves kortól kezdve lehetnek templomi élményeik azáltal, hogy keresztelkedéseket és konfirmálásokat végeznek, egész tinédzser és fiatal felnőtt éveiken keresztül. A nagyszerű áldások valósággal áradni fognak azokra, akiket a templomokban felruháznak, és ezen áldások egy része a fiataljainkra is kitöltetik, ahogy érdemesen élnek arra, hogy az Úr házában szolgáljanak.¹⁰

A Salt Lake Templom keresztelőmedencéje szombat reggelenként igen magával ragadó látvány! Egy nap kora reggel voltam ott, hogy néhány ősömért megkeresztelkedjek. Amint a keresztelőmedence melletti padon ülve várakoztam, észrevettem, hogy tőlem balra egy fiatal nő a patriarkális áldását olvassa. A jobb oldalon ülő lány a szentírásait olvasta. Megkérdeztem tőle, hogy a csoporttal jött-e. Ezt válaszolta: „Nem. A barátnőmmel jövök minden szombaton. Az egész hetem jobb lesz tőle.” Ezek a fiatal nők, sok más fiatal nővel és férfival együtt egy nagy titok birtokában vannak: a templom nemcsak a családunk és őseink életére van áldással, hanem a miénkre is. Megígérték nekünk, hogy akik a templomban részesülnek a felruházásban, azok abból a szent házból az Ő hatalmával indulnak el, hogy az Ő neve a homlokukra legyen írva, az Ő dicsősége ragyogja körül őket, és az Ő angyalai őrködjenek felettük.¹¹ Ezek nagyszerű áldások és ígéretek! Mely fiatal nem vágyik arra, hogy felkészüljön ezen áldások elnyerésére, hogy azok segítsék őt eligazodni napjaink egyre gonoszabb világában?

Mikor Faust elnök a fiatal papságviselőkhöz szólt a múlt októberi papsági ülésen, felszólította őket, hogy élen járva vegyenek részt a templomi és családkutatási munkában. Azt mondta: „Arra buzdítalak titeket, hogy … kezdjétek el megismerni kik is vagytok valójában, azáltal, hogy többet tanultok az elődeitekről! (…) Az otthoni számítógépetekkel könnyen hozzáférhettek hatalmas mennyiségű családtörténeti feljegyzéshez az internetet használva vagy a legközelebbi családtörténeti központban. (…) A templomi munka … elengedhetetlen, mert ’mi nem lehetünk tökéletessé téve nélkülük, és ők sem minélkülünk’.”¹²

A fiatalok fel lettek készítve a mostani időkre.¹³ Intelligensek és okosak. Jártasak számítógépek és az internet használatában. A világban fellelhető jó nagyszerű, kiaknázatlan forrásai ők. Ezekre az utolsó napokra tartogatták őket, és nagyszerű munka vár rájuk. És nem csak hogy nagyszerű teendőik vannak ott, de a templom menedékké is válik számukra, hogy megvédje őket a világias terhektől és behatásoktól.

Faust elnök szavain elgondolkodva igazlelkű fiatalok egész seregét látom magam előtt, akik felkészültek és érdemesek belépni a templomba. Örökkévalóságra összepecsételt családokat látok. Olyan fiatalokat látok, akik megértik, mit is jelent Sion hegyén szabadítóknak lenni.¹⁴ Fiatalokat, akiknek szíve az atyáikhoz fordul.¹⁵ Látom, hogy a fiatalok úgy nőnek fel, hogy a templomból elindulva erővel vannak felruházva, hogy a világ nyomásának ellen tudjanak állni.¹⁶ A fiatalok egy olyan nemzedékét látom, akik szent helyeken fognak állni, és nem mozdulnak.¹⁷

Zina Baker Huntington sok más hithű szenttel együtt mindent feláldozott azért, hogy mi a visszaállított evangélium áldásait élvezhessük. Azért imádkozom, hogy megértsük szerepünket ebben a nagyszerű munkában, és hogy érdemesek legyünk arra, hogy belépjünk az Úr szent templomaiba. Tudom, hogy ha ezt tesszük, eljön az az örömteli nap, mikor újra találkozunk elődeinkkel, és azt mondhatjuk nekik: „Mi pedig érted tettük mindezt.” Jézus Krisztus nevében, ámen.