A családba vetett hit visszaállítása

Mivel hiszünk a „boldogság nagyszerű tervében”¹, lehetőségünk és felelősségünk, hogy segítsünk visszaállítani a hitet a családban.

Megbízatásunk több szempontból hasonlít azokéhoz, akik az orvoslás vagy a tudományos kutatás területén dolgoznak. Megalkotott törvények használatával állapítják meg, hogy a szenvedést miként lehet enyhíteni és az életminőséget javítani.

A vallási hit területén a hithű nők és férfiak bizonyított tantételeket² használva képesek segíteni, hogy egy gyászoló szív meggyógyuljon, a remény újraéledjen, valamint a felzaklatott elme megnyugodjon.

A tudósok a sikert az úgynevezett természeti törvényeknek való alkalmazkodás által érik el. Nem a múlt és a jelen tudósai alkották meg a törvényeket, melyek összekapcsolódnak e természetes módon előforduló folyamatokkal; ők csupán felfedezték azokat.

A Korinthusbelieknek írt egyik levelében Pál apostol egy elgondolkodtató kérdést tesz fel az ember értelmi képességének forrásával kapcsolatban: „Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van?”³

Logika és tanulás által a tudás és az értelem növekedni fog. E folyamat segítségével azonosítják be az elméleteket és a törvényeket, és fogadják el azokat hitelesnek.

A megvilágosodott elme számára egy dolog tisztán látszik: vannak törvények, melyek az életet és az élő dolgokat egyensúlyban tartják. A fizika törvényeinek felfedezése, valamint az azokhoz való alkalmazkodás fejlődést eredményez, és lehetővé teszi az ember számára, hogy olyan, magasabb szintű eredményeket érjen el, amelyeket máskülönben lehetetlen volna elérni.

Úgy vélem, ez a feltevés a morális és etikai normákra is érvényes. Ezért a mi felelősségünk otthonaink védelmezése, hogy azok a tanulás olyan központjai lehessenek, ahol ezek az erények a szeretet légkörében, valamint a példamutatás ereje⁴ által ivódnak be.

Thomas S. Monson elnök azt tanította: „A fiatalságnak kevesebb kritikára és több követendő példára van szüksége.”⁵

Saját életemre tekintve felismerem, hogyan gyarapodott hálám azokért az alapvető értékekért, melyek elengedhetetlenek egy szilárd jellem fejlődéséhez. Hol tanultam hűséget, tisztességet és megbízhatóságot? E tulajdonságokat otthon, szüleim példája által tanultam meg. Hogyan tanultam meg hálát adni az önzetlen szolgálat értékéért? Úgy, hogy megfigyeltem és élveztem édesanyám családunk felé irányuló odaadását. Hol tanultam meg tisztelni és becsben tartani Isten leányait? Édesapám példájából.

Az otthon volt az a hely, ahol megtanultam a bővelkedő élet alapelveit, és a munka méltóságát. Még mindig látom magam előtt édesanyámat, aki számos éjszakát dolgozott át otthon egy lábhajtásos varrógéppel, hogy egy helyi gyárnak cipőket varrjon. Ezt nem azért tette, hogy megvegyen bármit is saját magának, hanem hogy megteremtse az anyagi feltételeit annak, hogy bátyám és én főiskolára tudjunk járni. Később elmagyarázta, hogy e szolgálat őt megelégedettséggel töltötte el.

Édesapám bölcs és szorgalmas ember volt. Megtanított arra, hogyan kell kézifűrésszel gerendát vágni, egy háztartási gép dugaszát megjavítani, valamint még számos hasznos készségre.

Mindezen leckéknek egy közös témája volt: soha ne érd be kevesebbel, mint a tőled telhető legjobb!

A fontos döntések meghozatalának képességét azáltal fejlesztettem ki, hogy szüleimmel megbeszéltem a dolgokat és tanultam tanácsaikból. A fent említettekhez vegyük hozzá a következőket: felelősség, másokkal való törődés, bátorítás a tanulási lehetőségek folytatásához, ám a lista még így sem lenne teljes.

Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát tinédzser koromban Pamela, későbbi feleségem mutatta meg nekem. Segített nekem, hogy életem egyszerű dallamából szárnyaló szimfónia lehessen.⁶

67 évnyi boldog évet élvezhettem házasságban és családi életben, ebből 21 évet fiúként szüleim otthonában, valamint 46 évet férjként, melyet az apai és nagyapai örömök tetőztek be. Mi többet remélhet még valaki? Egyszerűen kijelenthetjük, hogy ugyanezen lehetőségeket bárki élvezheti.

Pál Korinthusbelieknek adott tanításához visszatérve e szavakat találjuk:

„Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha [vele van] az Istennek Lelke…

Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.”⁷

A tudósok főleg kutatás által szerzik tudásukat, kísérleteket végeznek, és az értelmükre támaszkodnak.

Krisztus tanítványai tanúságukat az Ő szavainak tanulmányozása, tetteinek megfigyelése, az evangéliumi tantételek gyakorlása, valamint a sugalmazás lelkülete által nyerik el.⁸

„[A] lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!”⁹

Bár a lelki igazságok kevésbé tűnnek kézzelfoghatónak, az alázatos szívre gyakorolt hatásuk tagadhatatlan. Fontos megértenünk, hogy a természet törvényeit nem a népszerűség alapján állapították meg. A valóság szikláján alapították meg azokat, és azon nyugszanak.

Vannak olyan erkölcsi igazságok is, melyek nem az embertől származnak.¹⁰ Központi szerepet játszanak egy olyan isteni tervben, melyet ha felfedeznek és alkalmaznak, hatalmas boldogságot és reményt hoznak halandó utazásunk során.¹¹

Például, hiszem azt, ahogy a családról szóló kiáltványban¹² és isteni kinyilatkoztatásokban is benne van, hogy a házasságot és a családot Isten rendelte el. A szentírások kijelentik: „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik a feleségéhez: és lesznek egy testté.”¹³

A múltból bölcs emberek biztosították számunkra a tudás hagyatékát. A jövő nemzedékei számára az istenség által meghatározott módon tovább kell adnunk a hit alapját a családban.¹⁴

Soha ne feledjük, hogy a szabadság és a boldogság, az élet minden területén az örökkévaló evangéliumi tantételek megértése és a velük összhangban lévő élet által adatik. Olyan biztos alapot biztosítanak, melyre eredményes és boldog életet lehet építeni.¹⁵

Az Atya tervében leírt mintát követve lehetőségem volt megtapasztalni, hogy mit jelent „a boldogság módja szerint”¹⁶ élni, valamint „örömmel… vizet meríteni a szabadítás forrásaiból”¹⁷.

A Szabadító azt tanította: „Én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.”¹⁸

Szemléletünk és hozzáállásunk néha korlátozza azon képességünket, hogy élvezzük az élet legnagyszerűbb lehetőségeit.

Feltehetjük a kérdést: „Mi van azokkal, akik nem tapasztalták meg a pozitív családi környezetet?”

A stabil családok a társadalmat összetartó szerkezetet, ami az egész emberiség hasznára válik, még azok számára is, akik úgy érzik, hogy életük kevésbé kívánatos körülmények között halad.

Azok számára, akik hithűen élnek¹⁹, és türelmesen imádkoznak egy ilyen társadalomért²⁰, Helen Steiner Rice egyszerű és megnyugtató szavait idézném:

Azért imádkozom, hogy együtt, bátran és meggyőződéssel álljunk az Isten ajándékaként adott család védelmezőiként. Jézus Krisztus nevében, ámen.