Nem fogunk engedni, nem tehetjük meg!

Veletek együtt hálásan támogatom Isten akaratát az Ő népe számára. Monson elnök, köszönjük szíved tisztaságát.

Amikor az ifjú Joseph Smith elmondta az igazat a ligetben történt szent élményéről, üldözni és bántani kezdték. A gonosz a gúny fegyverét vetette be ellene: „Egy alacsony származású fiú voltam…, ennek ellenére magas rangú emberek eléggé odafigyeltek, hogy felkavarják ellenem a köztudatot, és keserű üldöztetést teremtsenek.”¹

Joseph türelemben, mértékletességben és hitben növekedett, jóllehet mindenhol ellenségek vették körül. Joseph saját szavaival: „Bár gonosz és ármánykodó emberek összefogtak, hogy elpusztítsák az ártatlanokat, …a dicsőséges evangélium annak teljességében terjed.”² „Nincs az a szentségtelen kéz, mely megállíthatja a munka előrehaladását.”³

Napjainkban is vannak olyanok, akik nem értik meg tanunkat, és kétségbe vonják azokat az állandó értékeket, melyek szerint élünk.

Egy fiatal barátom, Ethan, egy súlyos kérdést tett fel édesanyjának. A legtöbb tizenéveshez hasonlóan Ethan is független és önálló akar lenni, akit jó barátok vesznek körül. Egyedül szeretne jó döntéseket hozni. Rendkívül bátor, az iskolában szorgalmasan tanul, és naponta tanulmányozza a szentírásokat. A többi fiatalhoz hasonlóan, Ethan is hatalmas kísértéseknek van kitéve. Ezek az iskolájában, az interneten, a filmekben és a zenében érik őt. Megtalálhatóak a durva beszédben és láthatóak a kihívó öltözködésben. A rossz dolgokat gyakran jónak tüntetik fel. Az aggodalom és visszautasítástól való félelem gyakori dolog a tizenévesek körében. A társak nyomása sokszor túlerőben van. Ethan úgy érezte, hogy nagyon ki van téve az ellentétes értékek támadásának.

A következő kérdést tette fel édesanyjának: – Anya, lejjebb kell adnom a normáimat, ha meg akarom tartani a barátaimat?

Ez komoly kérdés, mely mindannyiunkat foglalkoztat, életünk bármely szakaszában is vagyunk. Lealacsonyítjuk normáinkat, hogy beilleszkedjünk a környezetünkbe? Megváltoztatjuk az értékrendünket, hogy megfeleljünk egy munkahelyi helyzetben, vagy hogy népszerűek legyünk az iskolában?

Ethan szerető édesanyja egy határozott „nemmel” felelt.

Én is határozottan ezt válaszolom: Ne tedd Ethan! Soha ne felejtsd el, hogy Isten fia vagy! Ő szeret téged. Élj a normáid szerint! Állj ki azért, amiben hiszel! Néha nem könnyű, és lehet, hogy egy ideig egyedül leszel. Keress olyan barátokat, akik becsületesek és szilárd jelleműek, majd fejezd ki hálád példájukért! Lehet, hogy találsz valakit, aki ugyanolyan magányos, mint te. Imádkozz az Úr irányításáért és oltalmáért! Ő segíteni fog neked. Bizalmas barátoddá fog válni, te pedig fel fogod fedezni, hogy példád sok olyan barátot fog vonzani, akik erőt merítenek majd a te erődből és jellemedből.

Nefi egy erőteljes, ám egyszerű tantételt tanított, mikor felidézte apja álmát az élet fájáról. Egy egyenes, keskeny útról szólt, mely egy fához és egy hatalmas épülethez vezet. Az épület tele volt olyan emberekkel, akik rendkívül finom és divatos ruhákat hordtak. Mindegyikőjük ujjal mutogatva gúnyolta azokat, akik ettek a gyümölcsből. Az embereket megpróbálták letéríteni az ösvényről és az épületbe vezetni. Minden szempontból úgy tűnt, hogy a bent lévő emberek nagyon jól érzik magukat. Mily kitörölhetetlen képet fest ez a kísértésről. Maxwell elder így fogalmazott: „A világ nevetése csupán az önmagát biztatni igyekvő magány.”⁴

„És nagy volt az a tömeg, amely bement abba a furcsa épületbe… ujjal mutogattak énrám és azokra, akik szintén vettek a gyümölcsből; mi azonban nem törődtünk velük.”⁵

A vers végén található Nefi erőteljes tantétele, mely a nemkívánatos külső nyomásról ezt mondja: „Mi azonban nem törődtünk velük.”

Boyd K. Packer elnök nemrég kihangsúlyozta e vezérlő alapelvet: „Bármennyire is látszunk divatjamúltnak, bármennyire is bagatellizálják a normákat, bármennyire is engednek mások a csábításnak, mi nem fogunk, mi tehetjük meg.”⁶

Felismerjük a kísértést, amikor az olyan jól van álcázva?

Hajlandóak vagyunk megvívni a népszerűtlenségi csatát?

Pál világosan figyelmeztetett, hogy ne az embereknek akarjunk tetszeni, „hanem mint Krisztus szolgái [legyünk], cselekedvén az Istennek akaratját lélekből”⁷.

Ideje, hogy határozottan állást foglaljunk. Meg kell erősítenünk lelki alapzatunkat, hallgatnunk kell Isten prófétáira és követnünk kell az ő tanácsaikat.

Pál azt mondta Timótheusnak: „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak a lelkét. Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét.”⁸

Bátorságra van szükségünk, hogy jó döntéseket hozzunk, még akkor is, amikor mások körülöttünk másképp döntenek. Mikor nap mint nap igazlelkű döntéseket hozunk a kis dolgokban, az Úr meg fog erősíteni minket, és segíteni fog a helyes döntésben a nehezebb időkben is.

Az általunk becsült tanításokat és értékeket a világi felfogás nem fogadja el. Hogy továbbra is tartsuk a saját és gyermekeink pozícióját, a visszaállított evangélium üzenetét mélyen a szívünkbe kell ültetnünk, és tanítanunk kell az otthonunkban.

Abinádi, a nefita próféta, ahogy az Móziás könyvében is röviden feljegyzésre került, olyan örökérvényű leckéket tanít nekünk, melyek tökéletesen érvényesek a 21. század kihívásaira.

Abinádi egy redíthetetlenül bátor férfi volt, aki még akkor is kiállt az igazságért, amikor az népszerűtlen volt. Tudta, hogy saját élete veszélyben van, amikor az embereket bátran bűnbánatra szólította. Képzeletben láthatjátok azt a lebilincselő jelenetet, amikor Abinádira éppen kimondják a halálos ítéletet. Lehetősége lett volna megmentenie magát, ha megtagadja a hitét és bizonyságát és lejjebb adja normáit, ő azonban félelmet nem ismerve kijelentette: „Azt mondom neked, hogy nem fogom visszavonni a szavakat, melyeket ezen népet illetően mondtam neked, mert azok igazak.”⁹

Nekünk valószínűleg nem kell életünket adnunk az igazság védelmében, azonban Abinádihoz hasonlóan kihúzhatjuk magunkat, és teljes szívvel és lélekkel, bátran hirdethetjük, hogy Jézus Krisztus a mi Szabadítónk. Ő volt és ma is Ő a Mindenható Fia. Ő él, és szeret minket.

Amikor Őt követjük, képesek leszünk áldozatokat hozni, és megtartani szent szövetségeinket. Az Úr ezt mondta nekünk: „Ne félj tehát, kicsi nyáj; tegyél jót; hadd szövetkezzen ellened föld és pokol, mert ha a sziklámra lettél felépítve, akkor ők nem győzedelmeskedhetnek […] Minden gondolatban reám tekintsetek; ne kételkedjetek, ne féljetek!”¹⁰

Meg kell erősítenünk magunkat. E biztos lelki megerősítés két szóban található: Jézus Krisztus. Róla teszek alázatos tanúbizonyságot, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.