Lelki útmutatást nyerni

A történelem során sokan kaptak már hasznos útmutatást saját életük kihívásainak leküzdéséhez azáltal, hogy olyan tiszteletre méltó emberek példáját követték, akik már megoldottak hasonló problémákat. A minket körülvevő világ napjainkban azon-ban olyan gyorsan változik, hogy ez a lehetőség gyakran nem áll rendelkezésünkre.

Én személy szerint örülök ennek, mivel ez olyan körülményeket teremt, ahol az élet viszontagságai közepette szükségszerűen sokkal inkább a Lélek útmutatásaira vagyunk hagyatva. Ez pedig arra késztet bennünket, hogy személyes sugalmazásra törekedjünk az élet fontos döntéseiben.

Mit tehetünk, hogy fejlesszük azon képességünket, mely által helyes döntéseket hozhatunk az életünkben? Melyek azok az alapelvek, melyeken a lelki kommunikáció alapszik? Milyen lehetséges akadályai vannak az effajta kommunikációnak, melyeket el kell kerülnünk?

John Taylor elnök ezt írta: „Joseph Smith több mint negyven évvel ez-előtt így szólt hozzám: »Taylor testvér, te már elnyerted a Szentlelket. Most hát kövesd e Lélek sugalmazásait, és az elvezet majd téged minden igazsághoz, míg idővel a kinyilatkoztatás kútfőjévé válik benned.« Ezután azt mondta, hogy egy reggel se keljek fel anélkül, hogy fejet ne hajtanék az Úr előtt, és neki ne szentelném magam arra a napra.”¹

Mennyei Atyánk tudta, hogy kihívások várnak majd rátok, és olyan döntésekkel kerültök majd szembe, melyeket saját erőtökből képtelenek lesztek helyesen meghozni. Az Ő boldogságtervében azonban gondoskodott arról, hogy halandó életetek során segítséget kaphassatok az ilyen kihívásokban és döntésekben. Ez a segítség a Szentlélek által, lelki útmutatás formájában fog érkezni. Ez egy saját képességeteket meghaladó erő, melyről szerető Mennyei Atyánk azt szeretné, hogy folyamatosan használjátok saját békétek és boldogságotok érdekében.

Biztos vagyok abban, hogy nem létezik olyan egyszerű recept vagy módszer, mely lehetővé tenné, hogy tökéletesen elsajátítsátok annak képességét, hogy a Szentlélek hangja irányítson benneteket. Atyánk azonban elvárja tőletek, hogy megtanuljátok, miként tehettek szert erre a mennyei segítségre a belé vetett és az Ő szent Fiába, Jézus Krisztusba vetett hit gyakorlásával. Ha egy egyszerű kérés által is kaphatnátok sugalmazott útmutatást, akkor gyengévé válnátok, és örökké Tőlük függnétek. Jól tudják, hogy elengedhetetlenül fontos személyes fejlődésetek annak során következik be, amikor erőfeszítéseket tesztek, hogy megtanuljátok, miként tud a Lélek vezetni benneteket.

Ami pedig eleinte félelmetes fel-adatnak tűnhet, egy idő után már sokkal könnyebben fog menni, amint folyamatosan arra törekedtek, hogy felismerjétek és kövessétek a Szentlélek által sugalmazott érzéseket. Ezenfelül a Szentlélektől kapott útmutatás iránti bizalmatok is megerősödik. Tanúsíthatom, hogy amikor a Lélektől irányítva tapasztalatra és sikerekre tesztek szert, jobban támaszkodhattok majd az általatok érzett benyomásokra, mint arra, amit láttok vagy hallotok.

A lelkiség kétféle gyümölcsöt terem. Az első a sugalmazás, vagyis hogy tudjuk, mit kell tennünk. A második pedig az erő, illetve képesség, hogy azt meg is tegyük. Ez a két képesség együtt jár. Ezért mondhatta Nefi azt, hogy „megyek és megteszem azon dolgokat, amelyeket az Úr megparancsolt”². Ismerte azokat a lelki törvényeket, melyeken a sugalmazás és az erő alapszik. Igen, amikor engedelmesen élünk és megfelelő hitet gyakorlunk Őbenne, Isten válaszol az imáinkra, és lelki útmutatást ad nekünk.

Szeretném megosztani veletek az egyik élményemet, mely megtanította, miként tegyek szert lelki útmutatásra. Egyik vasárnap egy mexikóvárosbeli spanyol anyanyelvű gyülekezet papsági gyűlésén vettem részt. Élénken emlékszem, hogy egy alázatos, mexikói papsági vezető mennyire igyekezett megfelelően átadni az óra anyagának evangéliumi igazságait. Láttam, mennyire vágyott arra, hogy kvórumtársaival megossza azokat a tantételeket, melyeket ő oly nagy becsben tartott. Felismerte, hogy ezek a tanítások a jelenlévő férfitestvérek számára is nagy értéket képviselnek. Viselkedése a Szabadító és az általa tanítottak iránti tiszta szeretetet tükrözte.

Őszintesége, tiszta szándéka és szeretete lehetővé tette, hogy egyfajta lelki erő töltse be az egész termet. Ez mélyen megérintett. Majd az alázatos tanítónk által tanított tantételek egyfajta kiterjesztéseként elkezdtem személyes benyomásokat kapni. Személyes dolgok voltak ezek, melyek az e téren elvégzendő feladataimhoz kötődtek. Azon hosszas és imádságos erőfeszítéseimre adott válaszként érkeztek, hogy tanulhassak.

Miközben jöttek ezek a benyomások, gondosan papírra vetettem őket. Ennek során olyan értékes igazságokat kaptam, melyekre nagy szükségem volt ahhoz, hogy az Úr hatékonyabb szolgája lehessek. E kommunikáció részleteit szentnek tekintem, és a pátriárkai áldáshoz hasonlóan csupán az én személyes javamra adattak. Olyan konkrét útmutatásokat, utasításokat és feltételekhez kötött ígéreteket kaptam, melyek jótékony módon alakították életem menetét.

Ezt követően részt vettem saját egyházközségem vasárnapi iskoláján, ahol egy jól képzett tanár tanított. Ez az élményem éles ellentéte volt annak, amit a másik papsági gyűlésen éltem át. Úgy tűnt, mintha a lecke tantételeinek szemléltetéséhez a tanító szándékosan választott volna zavaros hivatkozásokat és szokatlan példákat. Határozottan olyan benyomásom volt, hogy ez a tanító a tanítási lehetőséget csupán arra használja, hogy hatalmas tudásával elkápráztassa az osztályt. Legalábbis egyáltalán nem tűnt olyan elszántanak a tantételek átadásában, mint az az alázatos papsági vezető.

Ebben a környezetben ismét erős benyomások ébredtek bennem. Le is írtam őket. Az üzenet többek közt konkrét tanácsokat adott azzal kapcsolatban, hogy miként váljunk hatékonyabb eszközzé az Úr kezében. Olyan hatalmas mennyiségű és igencsak személyes benyomásban volt részem, hogy úgy éreztem, nem helyénvaló azokat egy vasárnapi iskolai osztály kellős közepén lejegyeznem. Kerestem egy félreeső helyet, és amilyen buzgón csak lehet, folytattam az elmémbe és szívembe áradó érzések leírását. Miután az összes erőteljes benyomást leírtam, elmélkedni kezdtem a kapott érzéseken, hogy megállapítsam, megfelelően tudtam-e kifejezni azokat írásban. Végül változtattam néhány apró dolgot a jegyzetemen. Ezután tanulmányoztam a jelentésüket, és hogy miként alkalmazhatom őket a saját életemre.

Majd egy imában áttekintettem az Úrral mindazt, amire a Lélek megtanított. Amikor eltöltött egy békés érzés, megköszöntem Neki a kapott útmutatást. Ezután késztetést éreztem, hogy megkérdezzem: „Van-e még valami, amit szeretne átadni nekem?” További benyomásokat kaptam, amit azok újbóli leírása, majd pedig töprengés és megerősítő ima követett. Újra késztetést éreztem, hogy megkérdezzem: „Van még valami, amit tudnom kellene?” És bizony volt. Amikor ez az utolsó és módfelett szent élmény is véget ért, jó néhány olyan értékes, konkrét és személyes útmutatással lettem gazdagabb, melyet ember csak remélhet, hogy elnyer majd ebben az életben. Ha nem engedelmeskedtem volna az első benyomásoknak, és nem írtam volna le azokat, akkor nem nyerhettem volna el az utolsó, legbecsesebb útmutatást sem.

Amit az imént megosztottam veletek, nem egyedülálló eset. Számos igaz tantételt foglal magában azzal a kommunikációval kapcsolatban, mely az Úr és az Ő gyermekei között jön létre itt a földön. Úgy vélem, hogy a legbecsesebb és legszemélyesebb útmutatások azért maradnak észrevétlenek, mert nem reagáltok a legelsőként kapott sugalmazásokra, illetve nem jegyzitek le, és nem alkalmazzátok őket.

A Lélek által adott benyomások sürgető imákra adott válaszként vagy szükség esetén kéretlenül is érkezhetnek. Az Úr néha olyankor nyilatkoztat ki nektek igazságokat, amikor konkrétan nem is keresitek azokat, például olyan veszélyes helyzetben, amit nem ismertek fel. Mindazonáltal az Úr nem fog benneteket tanulásra kényszeríteni. Önrendelkezésetek gyakorlásával kell feljogosítanotok a Lelket, hogy tanítson benneteket. Amikor ez szokásotokká válik, még fogékonyabbak lesztek majd a lelki útmutatással együtt járó érzésekre. Így aztán, ha útmutatás jön, mely néha a legváratla-nabb pillanatban érkezik, könnyebben fel fogjátok azt ismerni.

A Szentlélek sugalmazó hatását túlharsoghatják, vagy elfedhetik az olyan erős érzelmek, mint a düh, a gyűlölet, a vágy, a félelem vagy a büszkeség. Az ilyen érzések jelenléte olyan, mintha úgy próbálnánk élvezni a szőlő finom ízét, hogy közben erős paprikát rágcsálunk. Mindkét íz jelen van, de az egyik teljesen elnyomja a másikat. Az erős érzelmek is hasonlóképp lesznek úrrá a Szentlélek gyengéd sugalmazásain.

A bűn függőséget okoz, lealacsonyít, utat nyit a romlás más formái előtt, eltompítja a lelkiséget, a lelkiismeretet és a józan észt, elhomályosítja az igazságot, ragályos, valamint elpusztítja az elmét, a testet és a lelket. A bűn lelkileg romboló hatású. Ha nem szabnak neki gátat, mindent elemészt. A bűnbánat és az igazlelkűség azonban legyőzi.

Mindenkit figyelmeztetek: Sátán rendkívül jól állja útját a lelki kommunikációnak. Ezt leginkább úgy éri el, hogy az embereket kísértéseivel ráveszi, hogy szegjék meg azokat a törvényeket, melyeken a lelki kommunikáció alapszik. Van, akit meg tud győzni, hogy nem is képes ilyen útmutatást kapni az Úrtól.

Sátán mesterien használja a pornográfia függőséget okozó hatalmát arra, hogy korlátozza az emberek azon képességét, hogy a Lélek vezethesse őket. A pornográfia erőszakos támadása, annak minden ártalmas, romlott és romboló formája rengeteg bánatot, szenvedést és szívfájdalmat okozott már, és nagyon sok házasságot tett tönkre. Ez az egyik legvégzetesebb hatás a földön. Jelenjen meg akár nyomtatásban, filmen, televízión, illetlen szövegben, közönséges telefonbeszélgetésben vagy a számítógép vibráló képernyőjén, a pornográfia nagyon erős függőséget okoz és rendkívül pusztító. Lucifer e hatásos eszközzel lealacsonyítja mindazok elméjét, szívét és lelkét, akik azt használják. Mindazok, akik beleesnek csábító, kínzó hálójába, és ott maradnak, rászoknak annak erkölcstelen, pusztító hatására. Ez a függőség sokak esetében nem győzhető le segítség nélkül. Az események tragikus sorozata nagyon ismerős. Puszta kíváncsisággal kezdődik, melyet tovább gerjeszt annak ingerlése, és melyet az a hamis feltevés igazol, hogy ha titokban tesszük, akkor az senkinek nem árt. E hazugságban megnyugodva egyre mélyül a kísérletezés, még erőteljesebb ingereket keltve, míg be nem zárul a csapda, és végül egy borzasztóan erkölcstelen szenvedélybetegség veszi át az alattomos irányítást.

A féktelen önzés jele, ha valaki részt vesz a pornográfiában, annak bármely rémes formájában. Hogyan lehetséges, hogy egy férfi, különösen egy papságviselő, nem tudja átgondolni, hogy milyen érzelmi és lelki károkat okoz a nőkben és különösen a feleségében az effajta visszataszító tevékenységgel?

Nefi, sugalmazás által nagyszerűen megfogalmazta: „És [az ördög]… lecsendesít[i] és testi biztonságba ringatja őket, …és így szedi rá lelküket…, és vezeti el őket gondosan, le a pokolba.”³

Ha hatalmába kerített benneteket a pornográfia, most kötelezzétek el magatokat, hogy felülkerekedtek rajta. Keressetek egy csendes helyet, és azonnal imádkozzatok segítségért és támogatásért! Legyetek türelmesek és engedelmesek! Ne adjátok fel!

Szülők, vegyétek figyelembe, hogy a pornográfia iránti függőség már nagyon korán kialakulhat a fiatalokban. Tegyetek megelőző lépéseket, hogy elkerüljétek ezt a tragédiát! Cövekelnökök és püspökök, figyelmeztessetek erre a gonosz dologra! Hívjatok bárkit, akin úgy látjátok, hogy csapdába esett, hogy forduljanak hozzátok segítségért!

Egy olyan embert, aki szilárd normákkal rendelkezik, és engedelmesen kitart azokban, nehezen lehet eltéríteni. Akiben egyre inkább undort kelt a bűn gyalázatossága, és külső emberi ráhatás nélkül gyakorol önuralmat, annak erős jelleme van. Az ilyenek számára a bűnbánat hatékonyabb lesz. Egy elkövetett hiba után érzett bűntudat az a termékeny talaj, melyben a bűnbánat szárba szökkenhet.

Legyetek türelmesek, miközben tökéletesítitek azon képességeteket, hogy a Lélek vezessen benneteket. A helyes tantételek alkalmazásán nyugvó körültekintő gyakorlás, valamint a kapott érzések iránti fogékonyság által lelki útmutatásra fogtok szert tenni. Tanúságomat teszem, hogy az Úr a Szentlelken keresztül képes az elmétekhez és a szívetekhez szólni. A benyomások néha csak hétköznapi érzések. Olykor pedig az útmutatás olyan világosan és félreérthetetlenül érkezik, hogy szóról szóra le lehet írni, mintha lelki tollbamondás lenne.⁴

Ünnepélyes tanúságomat teszem arról, hogy ha lelketek teljes buzgalmával, alázattal és hálával imádkoztok, megtanulhatjátok, hogy a Szentlélek miként tud állandóan vezetni benneteket életetek minden területén. Saját életem viszontagságai csak megerősítették e tantétel igazságát. Bizonyságomat teszem, hogy személyesen megtanulhatjátok és elsajátíthatjátok azokat az alapelveket, melyek által a Lélek vezethet benneteket. Ezáltal a Szabadító irányíthat majd titeket az élet kihívásaink a megoldásában, és így életetek békés, boldog és örömteli lesz. Jézus Krisztus nevében, ámen.