2017
Jézus pedig tekintvén őt, szereté őt
May 2017


Jézus pedig tekintvén őt, szereté őt

Ha bármikor úgy érzitek, hogy valami nehéz dologra kérnek titeket, gondoljatok arra, hogy az Úr éppen rátok tekint, szeret titeket, és arra hív, hogy kövessétek Őt.

Néhány évvel ezelőtt a feleségemmel, Jacquivel, elhívtak, hogy elnököljek a Washington Spokane Misszió felett. A missziós területre érkezve félelemmel és izgatottsággal töltött el minket a felelősség, hogy ilyen sok figyelemre méltó fiatal misszionáriussal dolgozhatunk. Különféle háttérrel rendelkeztek, és gyorsan olyanná lettek számunkra, mint a saját fiaink és lányaink.

Habár a legtöbben csodálatosan jól teljesítettek, néhányan küszködtek elhívásuk magas elvárásai miatt. Emlékszem, az egyik misszionárius ezt mondta: „Palmer elnök, én egyszerűen nem kedvelem az embereket.” Többen is elmondták, hogy hiányzik belőlük a vágy a meglehetősen szigorú misszionáriusi szabályok betartására. Aggódtam, és azon tűnődtem, mit tehetnénk, hogy megváltoztassuk ama néhány misszionárius szívét, akik még nem ismerték meg az engedelmességből fakadó örömöt.

Egy nap, amikor a Washington és Idaho határán elterülő gyönyörű búzamezők között autóztam, az Újszövetséget hallgattam. Miközben felhangzott az a jól ismert rész, amikor a gazdag ifjú a Szabadítóhoz megy, és megkérdezi, hogy mit tehetne az örök élet elnyeréséért, egy váratlan, de mély személyes kinyilatkoztatást kaptam, amelyet szent emlékként őrzök.

Miután meghallgattam, ahogy Jézus elsorolja a parancsolatokat, az ifjú pedig azt feleli, hogy ezeket ifjúságától fogva megtartotta, vártam a Szabadító kedves helyreigazítására: „Egy fogyatkozásod van; …add el minden vagyonodat, és… jer, kövess engem”1. Megdöbbenésemre azonban hat olyan szót hallottam a vers e része előtt, amelyeket addig mintha soha nem hallottam vagy olvastam volna. Olyan volt, mintha hozzáírták volna őket a szentírásokhoz. Elámultam azon a sugalmazott megértésen, amely ezt követően kibontakozott előttem.

Mi volt az a hat szó, amely ilyen mély hatással volt rám? Figyeljetek, hogy felismeritek-e ezeket a látszólag hétköznapi szavakat, melyek a többi evangélistánál nem szerepelnek, csak Márk evangéliumában:

„[H]ozzá futván egy ember…, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

Jézus pedig monda néki: […]

A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.

Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.

Jézus pedig [tekintvén őt, szereté] őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.”2

Jézus pedig tekintvén őt, szereté őt.

Amikor meghallottam ezeket a szavakat, elmémet betöltötte egy élénk kép, ahogy az Úr megáll és ráemeli a tekintetét erre az ifjúra. Ráemeli a tekintetét – vagyis mélyen, áthatóan a lelkébe néz, észrevéve a benne rejlő jóságot és lehetőségeket, felismerve továbbá, hogy mi a legfontosabb, amire szüksége van.

Majd ezek az egyszerű szavak: Jézus szerette őt. Túláradó szeretettel és együttérzéssel viseltetett e fiatalember iránt; e szeretettől indíttatva és e szeretettől kísérve kért Jézus még többet tőle. Elképzeltem, milyen érzés lehetett az ifjú számára, hogy ilyen szeretet öleli körül, még akkor is, ha közben egy olyan kiemelkedően nehéz dologra kérik, mint az összes tulajdona eladása és szegényeknek adományozása.

Abban a pillanatban már tudtam, hogy nemcsak némely misszionáriusunk szívének kell megváltoznia, hanem az enyémnek is. A kérdés már nem úgy szólt, hogy „miként bírjon rá egy bosszús misszióelnök egy küszködő misszionáriust arra, hogy jobban viselkedjen?”. Ehelyett a kérdés az lett, hogy „miként tölthetne el engem a krisztusi szeretet, hogy a misszionáriusok érezhessék rajtam keresztül Isten szeretetét, és vágyjanak a változásra?”. Hogyan tudnék úgy tekinteni rájuk, ahogy az Úr tekintett a gazdag ifjúra: azt látva, hogy kik is ők valójában és kivé válhatnak, nem pedig csupán azt, hogy mit tesznek vagy nem tesznek éppen? Hogyan tudnék hasonlóbbá válni a Szabadítóhoz?

Jézus pedig tekintvén őt, szereté őt.

Attól kezdve, valahányszor csak leültem egy-egy fiatal misszionáriussal, aki bármely módon az engedelmességgel küszködött, a szívemben immár egy hithű fiatal férfit vagy fiatal nőt láttam, aki vágyat érzett a missziós szolgálatra, majd e vágyat követve cselekedett. Így pedig már egy gondoskodó szülő minden érzésével3 mondhattam nekik: „Elder – vagy nővér –, ha nem szeretnélek, nem érdekelne, hogy mi történik a missziód alatt. De én szeretlek, és mert szeretlek, érdekel, hogy kivé fogsz válni. Ezért arra kérlek, hogy változtass a számodra nehéz dolgokon, és válj azzá, akivé az Úr szeretné, hogy válj.”

Minden alkalommal, amikor elmentem interjút tartani a misszionáriusokkal, előtte a jószívűség ajándékáért imádkoztam, és azért, hogy úgy láthassak minden egyes eldert vagy nővért, ahogy az Úr látja őket.

A zónakonferenciák előtt, miközben Palmer nőtestvérrel egyenként üdvözöltük a misszionáriusokat, meg-megálltam, hogy mélyen a szemükbe nézzek, hogy – szavak nélküli interjú gyanánt – rájuk tekintsek, majd pedig minden egyes alkalommal nagy szeretet töltött el Isten eme becses fiai és leányai iránt.

Sok olyan tanulságot szűrtem le a Márk 10. fejezetével kapcsolatos eme személyes élményemből, amelyek megváltoztatták az életemet. Elmondok négy olyan tanulságot ezek közül, amelyek szerintem mindegyikünknek segíthetnek:

  1. Amikor megtanulunk úgy látni másokat, ahogy az Úr látja őket, nem pedig a saját szemünkkel, akkor növekedni fog az irántuk való szeretetünk, ahogyan a megsegítésükre irányuló vágyunk is. Olyan lehetőségeket fogunk meglátni másokban, amelyeket ők valószínűleg nem látnak önmagukban. Krisztusi szeretettel pedig már nem foguk félni attól, hogy bátran szóljunk, hisz „a teljes szeretet kiűzi a félelmet”4. És soha nem fogjuk feladni, mert emlékezni fogunk rá, hogy azoknak van a legnagyobb szüksége a szeretetre, akiket a legnehezebb szeretni.

  2. Soha nem várható valódi tanítás vagy tanulás ott, ahol azt bosszúsan vagy haragból végzik, és a szívek sem változnak meg ott, ahol nincs jelen a szeretet. Cselekedjünk akár szülői, akár tanítói, akár vezetői mivoltunkból fakadóan, valódi tanítás csak bizalomteljes, nem pedig elmarasztaló légkörben fog bekövetkezni. Az otthonainknak mindig biztos menedéknek kell lenniük a gyermekeink számára – nem pedig ellenséges környezetnek.

  3. A szeretetet soha nem szabad megvonni, amikor egy gyermek, egy barát vagy egy családtag nem tud megfelelni az elvárásainknak. Nem tudjuk, mi történt a gazdag ifjúval azt követően, hogy szomorúan eltávozott, de biztos vagyok benne, hogy Jézus akkor is tökéletesen szerette őt, ha a könnyebb ösvényt választotta. Talán élete egy későbbi szakaszában, amikor hatalmas vagyonát már értéktelennek érezte, eszébe jutott és cselekvésre indította az az egyedülálló élménye, amikor az Ura reá tekintett, szerette őt, és meghívta, hogy kövesse.

  4. Mivel az Úr szeret minket, sokat is vár tőlünk. Ha alázatosak vagyunk, örömmel fogjuk fogadni az Úr ama hívását, hogy tartsunk bűnbánatot, hozzunk áldozatot, és szolgáljunk az irántunk való tökéletes szeretete bizonyítékaként. Hiszen a bűnbánatra szólító hívás egyúttal felkérés arra is, hogy részesüljünk a megbocsátás és békesség csodálatos ajándékából. Ezért hát „ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja”5.

Testvéreim, ha bármikor úgy érzitek, hogy valami nehéz dologra kérnek titeket – egy rossz szokás vagy egy függőség feladására, valamilyen világi cél félretételére, egy kedvenc tevékenységetek feláldozására a sabbat miatt, megbocsátásra egy nektek sérelmet okozott embernek –, gondoljatok arra, hogy az Úr éppen rátok tekint, szeret titeket, és arra hív, hogy engedjetek el minden mást, és kövessétek Őt. És köszönjétek meg Neki, amiért eléggé szeret titeket ahhoz, hogy valami többre kérjen benneteket.

Bizonyságomat teszem a Szabadítónkról, Jézus Krisztusról, és várom a napot, amikor majd mindegyikünket átölel, reánk tekintve, és körülvéve minket az Ő tökéletes szeretetével. Jézus Krisztus nevében, ámen.