2017
„A teljes szeretet kiűzi a félelmet’
May 2017


„A teljes szeretet kiűzi a félelmet”

Tegyük félre félelmeinket, és éljünk inkább örömmel, alázattal, reménnyel, és bátran bízva abban, hogy az Úr velünk van.

Szeretett fivéreim és nőtestvéreim, drága barátaim! Mily kiváltság és öröm hitünkben, valamint Isten és gyermekei iránti szeretetünkben egyesülve, világméretű egyházként összegyűlni.

Különösen hálás vagyok, hogy itt van velünk szeretett prófétánk, Thomas S. Monson. Elnök úr, mindig megszívleljük iránymutató, tanácsadó és bölcs szavaidat. Szeretünk téged, Monson elnök, és mindig imádkozunk érted.

Évekkel ezelőtt, amikor a Frankfurt Németország Cövek elnökeként szolgáltam, az egyik cöveki gyűlésünk végén egy kedves, ám csalódott nőtestvér jött oda hozzám.

„Hát nem szörnyű? – kérdezte. – Legalább négy vagy öt ember békésen aludt a beszéded alatt!”

Egy pillanatnyi gondolkodás után így válaszoltam: „Biztos vagyok benne, hogy az egyházban történő alvás mind közül a legegészségesebb.”

Csodálatos feleségem, Harriet meghallotta ezt a beszélgetést, és később megemlítette, hogy ez volt a valaha adott legkedvesebb válaszom.

A nagy ébredés

Néhány száz évvel ezelőtt egy „Nagy ébredés” nevű mozgalom indult és terjedt el Észak-Amerika vidéki területein. Egyik elsődleges célja az volt, hogy felébressze mindazokat, akik látszólag aludtak a lelki ügyeket illetően.

Az ifjú Joseph Smithre is hatással voltak azok a dolgok, melyeket e vallási ébredésben részt vevő igehirdetőktől hallott. Ez volt az egyik oka annak, hogy úgy döntött, személyes imában, őszintén keresi az Úr akaratát.

Ezekre az igehirdetőkre drámai és érzelemdús stílus volt jellemző, prédikációik során pedig komoly hangsúlyt fektettek a bűnösökre váró pokol tüzes borzalmainak ecsetelésére.1 A beszédeiken ugyan senki sem aludt el, de néhány rémálmot azért biztosan sikerült okozniuk. A céljuk és a módszerük látszólag az volt, hogy az embereket beijesszék az egyházba.

Félelem mint manipuláció

A történelem során a félelmet sokszor használták már arra, hogy az embereket cselekvésre ösztönözzék általa. A szülők is használják a gyermekeikkel, a munkáltatók az alkalmazottaikkal, és a politikusok a szavazóikkal szemben.

A marketingszakemberek jól ismerik a félelem erejét, és gyakran alkalmazzák is azt. Ezért van az, hogy néhány reklám látszólag azt a burkolt üzenetet hordozza, hogy ha nem az ő gabonapelyhüket vesszük meg, vagy lemaradunk a legújabb videojátékról vagy mobiltelefonról, akkor azzal azt kockáztatjuk, hogy nyomorúságos életünk lesz, aminek a végén egyedül és boldogtalanul fogunk meghalni.

Mi mosolygunk ezen, és azt gondoljuk, hogy soha nem fogunk bedőlni egy ilyen manipulációnak – néha azonban mégis megtesszük. Sőt, ami még rosszabb, néha mi magunk is hasonló módszereket használva próbálunk másokat rávenni annak megtételére, amit mi akarunk.

A mai üzenetemnek két célja van: az első, hogy sürgősen gondolkozzunk el azon, hogy mi magunk milyen mértékben használjuk a félelmet mások ösztönzésére – magunkat is beleértve ebbe. A második célom pedig az, hogy egy ennél jobb módszert javasoljak.

Mi a baj a félelemmel?

Először is beszéljük arról, hogy mi a baj a félelemmel. Végső soron ki az, akit közülünk még soha nem indított a félelem arra, hogy jobbak legyenek az étkezési szokásai, csatolja be a biztonsági övet, többet mozogjon, spóroljon vagy tartson bűnbánatot?

Igaz, hogy a félelemnek igen erőteljes befolyása lehet a cselekedeteinkre és viselkedésünkre, ez a hatás azonban hajlamos átmeneti és igen sekélyes lenni. A félelemnek nemigen áll hatalmában szívbéli változást előidézni, és hatására soha nem fogunk olyan emberré változni, aki a helyes dolgokhoz ragaszkodik, és aki engedelmeskedni akar Mennyei Atyánknak.

Azok az emberek, akik félnek, talán azt mondják és teszik, ami helyes, de nem érzik a helyes érzéseket. Gyakran érzik magukat kétségbeesettnek, sértődöttnek, sőt akár dühösnek is. Az ilyen érzések idővel bizalomhiányhoz, ellenszegüléshez, sőt, lázadáshoz vezetnek.

Sajnos az élet és a vezetés e helytelen megközelítése nem csupán a világi életre korlátozódik. Elszomorít, amikor olyan egyháztagokról hallok, akik hamislelkű uralmat gyakorolnak – akár az otthonukban, akár az egyházi elhívásukban vagy a másokkal való napi kapcsolataik során.

Az emberek gyakran elítélik az erőszakoskodást másokban, magukban viszont képtelenek meglátni ezt a szokást. Követelik, hogy mindenki feleljen meg az ő önkényes szabályaiknak, amikor viszont mások nem követik azokat, szóbeli, érzelmi és néha még fizikai fenyítéshez is folyamodnak.

Az Úr azt mondta, hogy amikor „uralmat vagy erőszakot gyakor[lunk] az emberek gyermekeinek lelkén, a hamislelkűség bármilyen mértékében, akkor… a mennyek visszahúzódnak; az Úr Lelke [pedig] megszomorodik”2.

Lehetnek olyan pillanatok, amikor kísértést érzünk tetteink igazolására azáltal, hogy azt hisszük, a cél szentesíti az eszközt. Még azt is gondolhatjuk, hogy az irányító, manipulatív és durva viselkedés mások javát szolgálja majd. Ez azonban nem így van, mert ahogy azt az Úr is világossá tette: „a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség [és] mértékletesség.”3

Egy jobb módszer

Minél jobban megismerem Mennyei Atyámat, annál jobban látom, hogy miként sugalmazza és vezeti a gyermekeit. Ő nem dühös, bosszúálló vagy megtorló.4 Az Ő célja – munkája és dicsősége – az, hogy tanítson, felmagasztaljon, és az Ő teljességébe elvezessen minket.5

Isten így jellemezte saját magát Mózesnek: „irgalmas és kegyelmes…, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.”6

Mennyei Atyánk irántunk, az Ő gyermekei iránt érzett szeretete messze meghaladja a felfogóképességünket.7

Ez vajon azt jelenti, hogy Isten elnézi vagy figyelmen kívül hagyja az Ő parancsolataival ellentétes viselkedést? Nem. Határozottan nem!

Viszont a viselkedésünkön kívül máson is változtatni akar. A természetünket akarja megváltoztatni. A szívünket akarja megváltoztatni.

Azt akarja, hogy nyúljunk ki a vasrúd felé, és szilárdan ragadjuk meg; hogy nézzünk szembe a félelmeinkkel, majd pedig bátran lépjünk előre és felfelé az egyenes és keskeny ösvényen. Azért akarja, hogy így tegyünk, mert szeret bennünket, és mivel ez az út vezet a boldogsághoz.

Hogyan ösztönzi hát Isten az Ő gyermekeit napjainkban arra, hogy kövessék Őt?

Elküldte a Fiát!

Isten elküldte az Ő Egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy megmutassa nekünk a helyes utat.

Isten „meggyőzéssel, hosszútűréssel, gyengédséggel és szelídséggel, és színleletlen szeretettel”8 bátorít minket. Isten a mi oldalunkon áll. Szeret bennünket, amikor pedig megbotlunk, azt akarja, hogy keljünk fel, próbáljuk újra, és erősödjünk meg.

Ő a mi mentorunk.

Ő a mi hatalmas és becses reményünk.

Ő hit által szeretne ösztönözni bennünket.

Bízik bennünk, hogy tanulunk a hibáinkból, és helyes döntéseket hozunk.

Ez a jobb módszer!9

Mi a helyzet a világ gonoszságaival?

Az egyik módja annak, ahogy Sátán rávesz minket mások manipulálására, az, hogy a világban lévő gonosz dolgokra vonja a figyelmünket, sőt még fel is nagyítja azokat.

A világunk természetesen mindig is tökéletlen volt, és továbbra is az lesz. Túl sok ártatlan ember szenved a természeti körülmények és az ember embertelensége miatt. A napjainkban tapasztalható romlottság és gonoszság páratlan és riasztó.

Mindezek ellenére azonban a világ történetének egyetlen más időszakáért sem adnám, hogy ebben az időben élhetek. Felbecsülhetetlen mértékű áldás, hogy a gyarapodás, megvilágosodás és fejlődés ilyen páratlan időszakában élhetünk. Mindenek felett azonban áldottak vagyunk, hogy rendelkezünk Jézus Krisztus evangéliumának teljességével, mely egyedülálló látásmódot biztosít számunkra a világ veszélyeit illetően, és megmutatja nekünk, miként kerüljük el vagy kezeljük azokat.

Amikor ezekre az áldásokra gondolok, térdre rogyva akarok dicséretet zengeni Mennyei Atyánknak az összes gyermeke iránti, soha véget nem érő szeretetéért.

Nem hiszem, hogy Isten azt akarná, hogy a gyermekei félelemben és a világ gonoszságain elidőzve éljenek. „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.”10

Bőséggel adott nekünk okot az örömre. Nekünk csupán meg kell találnunk és fel kell ismernünk azokat az okokat. Az Úr gyakran emlékeztet bennünket arra, hogy „ne féljünk”, legyünk „jó reménységgel”11, és hogy „ne félj te kicsiny nyáj”12.

Az Úr megharcolja majd a mi csatáinkat

Testvérek, mi vagyunk az Úr „kicsiny nyája”. Mi vagyunk az utolsó napok szentjei. Nevünkkel együtt jár az az elkötelezettség is, hogy várjuk a Szabadító visszatérését, és mind magunkat, mind pedig a világot felkészítsük erre. Szolgáljuk hát Istent és szeressük a felebarátainkat! Tegyük mindezt természetes bizalommal és alázattal, és soha ne nézzünk le egyetlen más vallást vagy népcsoportot sem! Megbízatást kaptunk, hogy tanulmányozzuk Isten szavát, engedelmeskedjünk a Lélek hangjának, hogy megismerjük „az idők jeleit, valamint az Ember Fia eljövetelének jeleit”13.

Éppen ezért nem vagyunk tudatlanok a világ kihívásait illetően, sem tájékozatlanok napjaink nehézségeivel kapcsolatosan. De ez azt jelenti vajon, hogy másokat és magunkat is állandó félelemmel kell terhelnünk? Ahelyett, hogy a minket érő rengeteg kihíváson időznénk, nem lenne-e jobb Istenünk végtelen nagyságára, jóságára és tökéletes hatalmára összpontosítanunk – bízni Őbenne, és örömteli szívvel készülni Jézus a Krisztus visszatérésére?

Szövetséges népeként nem kell hogy megbénítson bennünket a félelem, csak mert történhetnek rossz dolgok. Helyette inkább hittel, bátorsággal, eltökéltséggel és Istenbe vetett bizalommal haladhatunk előre, miközben szembenézünk az előttünk álló kihívásokkal és lehetőségekkel.14

A tanítványság ösvényét nem egyedül járjuk. „[A]z Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged.”15

„Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.”16

A félelemmel farkasszemet nézve leljünk bátorságra, szedjük össze a hitünket, és legyen bizalmunk abban az ígéretben, hogy „egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés”17.

Veszélyes és nyugtalan időkben élünk? Hát persze.

Maga Isten mondta, hogy „e világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én [le]győztem a világot”18.

Képesek vagyunk ennek megfelelő hitet gyakorolni, és ennek megfelelően is cselekedni? Képesek vagyunk eleget tenni a kötelességeinknek és a szent szövetségeinknek? Képesek vagyunk akár nehéz körülmények közepette is betartani Isten parancsolatait? Hát persze!

Képesek vagyunk rá, mivel Isten megígérte, hogy „minden dolog összefog a javatokért, ha egyenes derékkal jártok”19. Tegyük hát félre félelmeinket, és éljünk inkább örömmel, alázattal, reménnyel, és bátran bízva abban, hogy az Úr velünk van.

A teljes szeretet kiűzi a félelmet

Szeretett barátaim, drága fivéreim és nőtestvéreim Krisztusban! Ha bármikor is félünk vagy aggódunk, vagy valaha is azon kapjuk magunkat, hogy a saját szavaink, hozzáállásunk vagy tetteink másokban félelmet idéznek elő, lelkem minden erejével azért imádkozom, hogy a félelem mennyei ellenszere által felszabaduljunk a félelem nyomása alól. Ez az ellenszer pedig nem más, mint Krisztus tiszta szeretete, mert „a teljes szeretet kiűzi a félelmet”20.

Krisztus tökéletes szeretete legyőz minden arra irányuló kísértést, hogy másokat bántsunk, kényszerítsünk, zaklassunk vagy elnyomjunk.

Krisztus tökéletes szeretete lehetővé teszi számunkra, hogy szeretett Szabadítónk követőiként alázattal, méltósággal és bátor magabiztossággal járjunk. Krisztus tökéletes szeretete megadja nekünk a magabiztosságot, hogy legyűrjük félelmeinket, és teljes bizalommal legyünk Mennyei Atyánk és az Ő Fia, Jézus Krisztus hatalma és jósága iránt.

Otthonunkban, a munkahelyünkön, az egyházi elhívásunkban és a szívünkben is cseréljük le a félelmet Krisztus tökéletes szeretetére! Krisztus szeretete a félelmet hitre cseréli!

Az Ő szeretete által képesek vagyunk felismerni, bízni és hitet gyakorolni Mennyei Atyánk jóságában, isteni tervében, evangéliumában és parancsolataiban.21 Ha szeretjük Istent és a felebarátainkat, akkor az Isten parancsolatainak való engedelmességünk teher helyett áldássá válik. Krisztus szeretete segít nekünk kicsit kedvesebbé, megbocsátóbbá, gondoskodóbbá, valamint az Ő munkája iránt elkötelezettebbé válni.

Amint megtöltjük szívünket Krisztus szeretetével, megújult lelki frissességgel fogunk ébredni, és örömmel, magabiztosan, és szeretett Szabadítónk, Jézus Krisztus fényében új életre kelve fogunk járni.

János apostollal együtt én is bizonyságomat teszem arról, hogy Krisztus „szeretet[é]ben nincsen félelem”22. Kedves testvérek, drága barátaim, Isten tökéletesen ismer benneteket. Tökéletesen szeret benneteket. Tudja, mit tartogat számotokra a jövő. Azt akarja, hogy ne féljetek, csak higgyetek23, és maradjatok meg az Ő tökéletes szeretetében24. Ez az én imám és áldásom, Jézus Krisztus nevében, ámen.

Jegyzetek

  1. George Whitefield és Jonathan Edwards két kiemelkedő példája az ilyen prédikátoroknak.

  2. Tan és a szövetségek 121:37.

  3. Galátziabeliek 5:22–23.

  4. Egy alkalommal a Szabadító egy szamaritánus faluba szeretett volna bemenni, az emberek azonban elutasították Őt és nem voltak hajlandóak beengedni Őt a falujukba. Ezen két tanítványa is meglehetősen megsértődött, és ezt kérdezték Tőle: „Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?” Jézus a következő figyelmeztetéssel válaszolt: „Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek: Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa” (lásd Lukács 9:51–56).

  5. Lásd Mózes 1:39; lásd még Efézusbeliek 3:19.

  6. 2 Mózes 34:6.

  7. Lásd Efézusbeliek 3:19.

  8. Tan és a szövetségek 121:41. Bizonyos, hogy ha Isten ilyen viselkedést vár el tőlünk – az Ő halandó gyermekeitől – másokkal szemben, akkor Ő – egy minden erénnyel rendelkező tökéletes lény – az ilyen viselkedés példaképe.

  9. A földi élet előtti mennyei tanács kiváló esettanulmányként mutatja be Isten jellemét. Mennyei Atyánk ott tárta elénk a mi örök fejlődésünkre irányuló tervét. Az önrendelkezés, az engedelmesség és a Krisztus engesztelése általi megváltás a terv kulcsfontosságú részét képezték. Lucifer azonban más megközelítést javasolt. Garantálta, hogy mindenki engedelmesedik majd, így pedig senki sem fog elveszni. Ezt csupán egyetlen módon, zsarnokság és erőszak által lehetett volna elérni. Szerető Mennyei Atyánk azonban ezt a tervet nem engedélyezte. Számára értékes volt gyermekei önrendelkezése. Tudta, hogy a valódi tanuláshoz hibákat kell elkövetnünk. Ezért biztosított egy Szabadítót, akinek örökkévaló áldozata megtisztíthat bennünket a bűntől, és lehetővé teheti számunkra, hogy visszatérjünk Isten királyságába.

    Amikor Mennyei Atyánk látta, hogy szeretett gyermekei közül Lucifer sokakat elcsábított, vajon kényszerítette őket a terve követésére? Megfélemlítette vagy megfenyegette azokat, akik ilyen szörnyű döntést hoztak? Nem. Mindenható Istenünknek hatalmában állt volna megállítani ezt a lázadást. Rákényszeríthette volna a saját akaratát a szakadárokra, engedelmességre kényszerítve őket. Ehelyett azonban megengedte gyermekeinek, hogy saját maguk válasszanak.

  10. 2 Timótheus 1:7.

  11. Lásd például Józsué 1:9; Ésaiás 41:13; Lukács 12:32; János 16:33; 1 Péter 3:14; Tan és a szövetségek 6:36; 50:41; 61:36; 78:18.

  12. Lukács 12:32.

  13. Tan és a szövetségek 68:11.

  14. Mózes azon tanácsa, melyet saját idejében a népének adott, továbbra is érvényes: „Ne féljetek…, és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek” (2 Mózes 14:13).

  15. 5 Mózes 31:6.

  16. 2 Mózes 14:14.

  17. Ésaiás 54:17.

  18. János 16:33.

  19. Tan és a szövetségek 90:24; lásd még 2 Korinthusbeliek 2:14; Tan és a szövetségek 105:14.

  20. 1 János 4:18.

  21. Ne feledjük, hogy a Szabadító nem azért jött „a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa” (János 3:17). Sőt, „semmit nem tesz, ami ne a világ javára lenne; mert szereti a világot, olyannyira, hogy leteszi saját életét, hogy minden embert magához vonzhasson” (2 Nefi 26:24).

  22. 1 János 4:18; lásd még 1 János 4:16.

  23. Márk 5:36.

  24. János 15:10.