Nyomtatásban nem jelenik meg

Miért tartom meg a Bölcsesség szavát annak ellenére, hogy rendszeresen kísértések érnek

Írta: Nicole Nehren

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.

Az alkoholfogyasztás és a kávézás mindennapos volt a munkatársaim között, így gyakran éreztem magam kívülállónak. De a Bölcsesség szava mögötti miértek felidézése segített nekem, hogy erős maradjak.

Kép

boltban vásároló nő

Gyermekkoromban gyakran találkoztam alkohollal, teával és kávéval, főleg akkor, amikor a rokonaimmal töltöttem időt. A közvetlen családommal csak mi vagyunk egyháztagok a rokonságunkban, és néha elkeserítő és elszigetelő érzés volt, amikor mások lenézték a hitemet. De tudtam, hogy Isten valóságos, hittem a visszaállított evangéliumában és a keresztelési szövetségeimben, és tudtam, hogy azt akarja, jó döntéseket hozzak.

Amikor a húszas éveim elején Angliába, Londonba költöztem, egy nemzetközi banknál kezdtem dolgozni. Mindenki teán és kávén élt, hogy átvészelje a munkanapot a nyüzsgő kereskedelmi részlegünkön. A második munkanapomon a felettesem készített nekem egy csésze teát. Megköszöntem neki, de elmagyaráztam, hogy nem iszom teát – erre gyorsan megkínált helyette kávéval.

Tudtam, hogy csak kedves szeretne lenni, de elhatároztam, hogy megtartom a normáimat. Bár kissé kínosan éreztem magam, részletesebben elmagyaráztam, miért nem iszom teát vagy kávét, és meg tudtam osztani vele néhány hitelvemet, többek között a Bölcsesség szavát.

Ez nagyszerű élmény volt, de a hasonló helyzetek nem mindig alakultak ilyen jól.

Szembenézni a kísértéssel

Idővel az, hogy mindennapos volt a többiek alkoholfogyasztása, megnehezítette számomra a normáim betartását. Gyakran találtam magam olyan helyzetben, amikor az ügyfelekkel és a munkatársakkal kocsmába mentünk. Belefáradtam abba, hogy magyarázkodnom kell, amikor visszautasítok egy italt, és néha nem szerettem volna kilógni a sorból.

De a beilleszkedés iránti vágyamat felülmúlta az, hogy szerettem volna Jézus Krisztus tanítványságának példája lenni, ezért megtanultam néhány módszert, amelyek segítenek ellenállni a kísértésnek:

Minden reggel imádkoztam erőért, hogy jó döntéseket hozzak.
Gyakran hallgattam konferenciai beszédeket vagy himnuszokat munkába menet.
A kedvenc szentírásomat a fürdőszobai tükörre ragasztva tartottam, hogy minden nap elolvashassam: „Igen, tudom, hogy semmi vagyok; erőmet tekintve gyenge vagyok; ezért nem magamat illetően kérkedem, hanem Istenemet illetően kérkedem, mert az ő erejével minden dolgot meg tudok tenni” (Alma 26:12).
A legközelebbi munkatársaim segítségét kértem, hogy támogassanak, amikor mások „csak egyetlen italt” kínálgatnak. Látták, ha kényelmetlenül éreztem magam, és kedvesen közbeléptek: rendeltek nekem ásványvizet jéggel, így segítve elkerülni, hogy kínosan érezzem magam ezeken az összejöveteleken.
Sok más vallásos emberrel dolgoztam együtt, akiknek hasonló normáik voltak. Volt néhány gyakorló muszlim, akikkel jóban voltam, és gyakran ültünk együtt a munkahelyi rendezvényeken, az egységben az erő elve alapján. Az, hogy olyan hasonló gondolkodású emberekkel vettem körül magam, akik tiszteletben tartották a normáimat, óriási segítség volt számomra (lásd Prédikátor 4:9–10).
Igyekeztem a keresztelési szövetségemre összpontosítani, hogy mindig emlékezzek Őrá (lásd Tan és szövetségek 20:77, 79), ami segített abban, hogy bőségesebben érezzem a Lelket. Megígértem, hogy követni fogom Istent és Krisztus tanítványa leszek, és az, hogy igyekeztem mindig a Szabadítóra emlékezni, segített megtartanom az örökkévaló és végtelen szemléletmódomat a kísértés legvégletesebb pillanataiban is.

Emlékezni a magasabb célra

De ami a leginkább segített nekem ellenállni a kísértésnek, az annak a tudata volt, miszerint az Úrnak magasabb célja van azzal, hogy minden parancsolatát megtartsuk, beleértve a Bölcsesség szavát is. És tudom, hogy a parancsolatokhoz való hűség mindig oly sokféle módon áldotta meg az életemet. (Lásd Tan és szövetségek 82:10.)

Rájöttem, hogy a Bölcsesség szava több, mint az alkohol és más erős szerek megtagadása. Mennyei Atya azért adta nekünk ezt a parancsolatot, hogy segítsen megőrizni az egészségünket és önuralmat gyakorolni; hogy megvédjen minket a lehetséges bénító függőségektől és más következményektől; és hogy lehetővé tegye számunkra, hogy nagyobb bölcsességre és tudásra leljünk (lásd Tan és szövetségek 89).

Úgy tapasztaltam, hogy amikor engedelmességet tanúsítunk azon egyszerű dolgok terén, amelyeket az Úr kér tőlünk, akkor növekszik a képességünk és a vágyunk arra, hogy minden parancsolatát betartsuk, és megtanulhatunk még nagyobb kísértéseket és kihívásokat legyőzni (lásd 2 Nefi 28:30).

Tudom, hogy Mennyei Atya szeret engem, és hogy az Ő és a Szabadító ereje által legyőzhetem a csoportnyomást és a kísértést. Mindig eszembe jut az Alma 7:11–12, amely elmagyarázza, hogy a Szabadító mindent megért, amin keresztülmegyünk: a fájdalmat, a megpróbáltatást és még a kísértést is. Ő tudja, „hogyan segítse meg népét a gyengeségeik szerint”.

Miközben Jézus Krisztusra támaszkodtam segítségért a gyengeségeimben, éreztem, amint az ereje beáramlik az életembe, és világosabban látom, hogy ő valóban megért bennünket. Amikor pedig kísértésekkel nézünk szembe, Ő készen áll, hogy segítsen a teljesebb képet látnunk, és jól választanunk. Mindössze annyit kell tennünk, hogy Őhozzá fordulunk.