Varróegyletből Segítőegylet

Kép

Margaret Cook sewing

Illusztrálta: Toni Oka

Az 1840-es évek elején Nauvooban a szentek szegények voltak, és fizikai javakból is kevés volt. Szükségszerűen mind részt vettek egymás otthonának és üzletének felépítésében. Elsődlegesen mégis a Nauvoo templom felépítése foglalkoztatta őket.

Az egyházi vezetők gyakran szólították fel a környéken és külhonban élő szenteket, hogy segítsenek munkával és anyagokkal. A Times and Seasons egyházi újság azt tanította a szenteknek, hogy „a templomot tizednek és felajánlásnak kell felépítenie, és mindenkinek szabadságában áll, hogy a megtételének szentelje mindazt, amit a szívében talál…, legyen az pénz, vagy bármi más, amivel megáldatott”. Az egyházi vezetők arra is ösztönözték a szenteket, hogy adományozzanak „ágyneműt, zoknit, kesztyűt, cipőt, mindennemű ruházatot, valamint bolti árut… a munkások kényelme végett ezen a télen”¹.

1842. március 1-jén Margaret Cook meglátogatta Sarah Kimballt, hogy varrjon neki. Beszélgettek a templomi munkások támogatására irányuló legutóbbi felhívásról is. Margaret szerény javakkal rendelkezett csupán, ám a varrástudása hasznosnak bizonyulhatott a ruházatot igénylők számára. Kijelentette, hogy amennyiben lesz szövet, akkor „örömmel fog hozzájárulni a maga öltéseivel”². Sarah azt mondta, hogy gondoskodni fog az anyagról, és miközben folytatták a beszélgetést, felmerült bennük, hogy talán mások is szeretnének segíteni. Elbeszélgettek a barátaikkal egy varróegylet megszervezéséről.

Ez a beszélgetés, melyet a sugalmazás nyomán cselekvő Margaret és Sarah indított, további sugalmazott kapcsolatfelvételhez vezetett másokkal, többek között Joseph Smith prófétával. Válaszként az Úr azt mondta a prófétájának, hogy „valami jobbat” szán a nőknek, és arra sugalmazta Josephet, hogy szervezze meg őket „a papság mintája” alatt.³ Ez lefektette annak alapját, amit ma Segítőegyletként ismerünk, és amely a világ egyik legrégebbi és legnagyobb női szolgálati szervezete.