2021
Szállj be a mentőcsónakba: Biztonságra lelni az egyházban
2021. szeptember


Nyomtatásban nem jelenik meg

Szállj be a mentőcsónakba: Biztonságra lelni az egyházban

Ne legyünk olyanok, mint azok a Titanicon, akik nem voltak hajlandóak beszállni a mentőcsónakba, mert azt hitték, hogy a Titanic elsüllyeszthetetlen.

Kép
szentírásokat csónakként használó férfi illusztrációja

Amikor a Titanic 1912-ben elindult első útjára, az emberek elsüllyeszthetetlennek tartották. Minden korábbi hajóval ellentétben a hajót rekeszekre osztották, hogy ha valamelyik része léket kap, csak az a rekesz teljen meg vízzel, és a hajó a felszínen maradjon. Amikor azonban a Titanic az Atlanti-óceán északi részén jéghegynek ütközött, a jéghegy számos rekeszben léket ütött, és a hajó süllyedni kezdett.

A kapitány mindenkit felszólított, hogy menjen a mentőcsónakokhoz, de sok utas meg volt győződve arról, hogy nincs valódi veszély. Úgy gondolták, hogy a kapitány túlságosan óvatos, és hamarosan bejelenti, miszerint a gond megoldódott, és visszatérhetnek a kabinjaikba. Nem láttak okot arra, hogy elhagyjanak egy gyönyörű fényekkel megvilágított hajót, amelyen egy zenekar játszik. Aztán amikor az „elsüllyeszthetetlen” hajó süllyedés közben veszélyesen megdőlt, már mindenki a mentőcsónakokban akart lenni.

Csakhogy akkor már túl késő volt.1

2019-ben egyesek azt hirdették: „Semmi sem állíthatja meg a világgazdaságot. A munkanélküliségi ráta világszerte alacsonyabb, mint valaha.” Aztán jött egy az emberi szemnek láthatatlan vírus, ami mindent megváltoztatott. Nemcsak emberek milliói betegedtek és haltak meg, hanem sokan elvesztették a munkájukat is. A félelem mindenütt jelen volt. Mint a Titanic, úgy dőlt meg a világ, de Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjai biztonságban voltak a mentőcsónakban.

Aztán érdekes dolog történt. Sokan az egyházunk mentőcsónakja felé néztek. A 2020-as áprilisi és októberi általános konferenciát többen nézték, mint valaha – több millióval többen. A világjárvány alatt sokan kezdtek rájönni, hogy szükségük van arra, amit a mentőcsónak kínál: az istenhitre, a szervezett vallás megbecsülésére és a Jézus Krisztusba vetett hitre.

Hinni Istenben

Egy nemrégiben készült nemzetközi tanulmány szerint minden eddiginél több fiatal vallja magát ateistának. Ezek az egyének úgy gondolják, hogy az Istenbe vetett hitnek nincs jelentősége abban, hogy valaki jó, erkölcsös és etikus ember-e.2 A kihívás a következő: Isten megadta nekünk a szabadságot, hogy higgyünk vagy ne higgyünk benne, de tévedés kijelenteni, hogy az nem számít. Az Istenbe vetett hitünk hatással van arra, hogyan tekintünk önmagunkra és másokra, valamint arra, hogyan bánunk az emberekkel.

Tanulmányok azt mutatják, hogy a zaklatott és válságos időkben a hívők sokkal könnyebben birkóznak meg a nehézségekkel, mint a nem hívők.3 A hívők boldogabbak és szívesebben adakoznak jótékony célokra.4 A világjárvány idején az emberek nehezen találtak békét és értelmet a nagyfokú elszigeteltség és tanácstalanság közepette. A hívők olyan reményt és derűlátást éreztek, amit mások nem.5

Brett G. Scharffs a Brigham Young Egyetem jogászprofesszora. Amikor néhány kollégája más egyetemeken megtudja, hogy hívő, néha megkérdezik tőle: „De mi van, ha tévedsz, és Isten nem létezik?”

Erre ő így válaszol: „Hajlandó vagyok tévedni, ha ez azt jelenti, hogy úgy kell hinnem és úgy kell bánnom másokkal, mintha Isten gyermekei lennének, akiket az Ő képmására teremtett, azzal a lehetőséggel, hogy egy tökéletes és tökéletesen szerető Istenhez hasonló lényekké váljanak. Inkább elkövetem azt a hibát, hogy értelmet és szeretetet tulajdonítok egy olyan világegyetemnek, amely értelmetlen és közömbös, mint fordítva. És különben is, nem hiszem, hogy tévednénk.”6

Értékelni a szervezett vallást

Kép
fiatal felnőttek csoportja egy tevékenységen

Sokan hisznek Istenben, de nem hisznek a szervezett vallásban. Azt mondják: „Spirituális vagyok, nem vallásos.” Ez jellemzően azt jelenti, hogy elismerik Isten létezését, de nem akarják, hogy bármit is kérjen tőlük, parancsolatokat adjon nekik, vagy bármilyen változást várjon el tőlük.

Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, azt tanította, hogy a spiritualitás – ami egy személyre szabott élmény –, akár teljesen elégséges is lehetne, ha egyedül élnénk a hegyekben, csakhogy mi családokban, közösségekben és társadalmakban élünk. Ezért van szükségünk vallásra – a spiritualitás csoportos gyakorlására.7

Könnyű egyedül ülni egy hegycsúcson, és azt mondani, hogy „én mindenkit szeretek”. Próbáld meg ugyanezt érezni, amikor elkésel a munkából, mert az előtted haladó jármű vezetője olyan lassan araszol. Legszívesebben rádudálnál és kiabálnál a sofőrrel. Abban a pillanatban szükséged van a vallás normáira, hogy segítsenek neked a hegycsúcs eszményeit, mint amilyen a szeretet, lehozni a pillanat valóságába, amikor valaki nem viselkedik szerethetően. Ebben segít nekünk a vallás.

Vannak, akik nem látják szükségét a szervezett vallásnak, ugyanakkor elvárják az iskolák, városok, boltok, repülőterek és kórházak megszervezését. Látják az előnyeit annak, ha egy szervezett kórházba járnak, ahol vannak szabályok vagy elvárások. Ugyanezeket az előnyöket látjuk a szervezett egyházunkban.

Ennek a szervezett vallásnak a részese lenni megáld minket és azokat, akiket szeretünk, az életünk minden területén. Mivel az egyház szervezett, együtt eredményesebben tudunk másokról gondoskodni, mint ahogyan arra egyénileg valaha is képesek lehetnénk. Gerrit W. Gong elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmondta, hogy még zajlott a 2020-as világjárvány, amikor az egyház már több mint 150 országban több mint 1000 emberbaráti projektben vett részt. Élelmiszert és más szükséges dolgokat biztosítottunk a rászoruló milliók ellátásához. Egyedül egyikünk sem tudta volna ezt megtenni, de a szervezett vallás által képesek voltunk rá.8

Legyen hited Jézus Krisztusban!

Vannak emberek, akik hisznek Istenben és szervezett vallásokhoz tartoznak, de nem hisznek Jézus Krisztusban. Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából, az egyház 2020. októberi általános konferenciáján arról számolt be, hogy az elkövetkező évtizedekben várhatóan többen hagyják el a kereszténységet, mint ahányan felveszik azt.9

Gyakran látni a közösségi médiában Krisztust és a keresztényeket lealacsonyító bejegyzéseket. Hátat fordítunk-e a Szabadítónak, mert már nem népszerű Őt követni? Visszautasítjuk-e, hogy kitűzzük a keresztény zászlót, mert ez célponttá tesz minket? Nem hiszem.

Egy kutatás kimutatta, hogy miközben 2020 nyarán tombolt a Covid19-járvány, a nem utolsó napi szent családok 12 százaléka gyakorolta nagyobb mértékben a vallását otthon, szemben az utolsó napi szent családokkal, ahol ez 62 százalékra tehető.10 Ezek a családok tudják, hogy az emberek véleménye nem változtatja meg az igazságot. Jézus Krisztus a világ Szabadítója. Ő a mentőcsónak kapitánya. Ő ezt mondta: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem” (Máté 5:11).

Segítsetek másoknak megtalálni a mentőcsónakot

Amikor a Titanicon néhány utas elkezdett beszállni a mentőcsónakokba, a többiek őrültnek tartották őket. Valójában az első mentőcsónakokat félig üresen rakták vízre. Amikor azonban a Titanic megdőlt, az emberek belátták a mentőcsónak fontosságát. Amikor a világ megbillen, egyesek elkezdenek többet gondolkodni Istenről, felismerik a szervezett vallás értékét, és növelik a Jézus Krisztusba vetett hitüket.

Most nincs itt az ideje, hogy visszatérjünk a Titanicra. Most annak van itt az ideje, hogy a mentőcsónakban – Jézus Krisztus egyházában – maradjunk, és segítsünk másoknak megtalálni azt, ami eddig hiányzott az életükből.

Jegyzetek

  1. Lásd Susan Wels, Titanic: Legacy of the World’s Greatest Ocean Liner (1997).

  2. Lásd Christine Tamir and others, “The Global God Divide,” Pew Research Center, July 20, 2020, pewresearch.org.

  3. Lásd Jacqueline Ruth Mickley and others, “God and the Search for Meaning among Hospice Caregivers,” Hospice Journal, vol. 13, no. 4 (1998), 1–17.

  4. Lásd Pew Research Center, “Religion’s Relationship to Happiness, Civic Engagement and Health Around the World,” Jan. 31, 2019, pewforum.org; Arthur C. Brooks, “Religious Faith and Charitable Giving,” Policy Review, Oct. 1, 2003, hoover.org.

  5. Lásd Mei-Chung Chang and others, “The Effect of Religion on Psychological Resilience in Healthcare Workers during the Coronavirus Disease 2019 Pandemic,” Frontiers in Psychology, vol. 12 (Mar. 2021), frontiersin.org.

  6. Lásd Brett G. Scharffs, “Audacious Faith: Appreciating the Unique Power and Singular Appeal of LDS Doctrine” (Brigham Young University forum address, Oct. 18, 2016), 12, note 19, speeches.byu.edu.

  7. Lásd Jeffrey R. Holland, “Religion: Bound by Loving Ties” (Brigham Young University devotional, Aug. 16, 2016), 2, speeches.byu.edu.

  8. Lásd Gerrit W. Gong: Hősiesek Jézus tanúbizonyságában. (Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek, 2021. jan. 10.) devotionals.ChurchofJesusChrist.org.

  9. Lásd Neil L. Andersen: Krisztusról beszélünk. Liahóna, 2020. nov. 88.

  10. Adatok W. Justin Dyer jóvoltából, tájékoztató a Fiatal Férfiak és Fiatal Nők általános elnökségei részére. 2021. jan.