Nyomtatásban nem jelenik meg
Örömmel indexeltem, pedig nehéz volt elolvasni a feljegyzéseket
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Amikor azt éreztem, hogy nem tudom kiolvasni a régi feljegyzésekben használt kézírást, egy egyháztörténeti tanulság segített továbbhaladnom.
Régebben nem voltam valami nagy indexelő. Pedig szeretem a templomi munkát, és FamilySearch.org használatával már találtam olyan családtagokat, akiknek a nevét elvihettem a templomba. Hiszem, hogy az Úr sugalmazása nyomán jött létre az a technikai fejlődés, amely előmozdítja és meggyorsítja az Ő munkáját. Azt is tudom, hogy az indexelés nélkülözhetetlen szerepet tölt be abban, hogy kereshető feljegyzések váljanak hozzáférhetővé. De ettől még az indexelési erőfeszítéseim továbbra is esetlegesek és gyengék voltak.
És akkor jött a Covid19 meg a templomok bezárása. A 2020. áprilisi általános konferencián Russell M. Nelson elnök ezt mondta: „Noha jelen pillanatban nem lehetséges a templomi hódolat, arra kérlek benneteket, fokozottabban vegyetek részt a családtörténetben, ideértve a családtörténeti kutatást és az indexelést. Megígérem nektek, hogy amikor növelitek a templomban és a családtörténeti munkával töltött időtöket, növelni és fokozni fogjátok az Ő meghallására való képességeteket is.”1 Közvetlenül e felkérést követően karanténba kerültem, mert egy koronavírusos ember közelében voltam. Úgy döntöttem, hogy kihasználom ezt az időt, és újból megpróbálkozom az indexeléssel.
Az élmény eleinte ugyanolyan volt, mint korábban: lassú és bosszantó. Nem könnyű megérteni mások kézírását vagy a különböző nyomtatványok formátumát. Aztán eszembe jutott, amit a Szentek 1. kötetéből tanultam, amikor Joseph Smith a Mormon könyvét fordította: „Muszáj volt alázatosnak lennie és hitet gyakorolnia az írásjelek tanulmányozása során.”2 Ez ugyanakkor volt, amikor Oliver Cowdery részben azért volt képtelen fordítani, mert úgy kért, hogy „nem gondolt bele” (vö. Tan és szövetségek 9:7). Nem akartam ugyanabba a hibába esni, mint Oliver, ezért valamivel nagyobb lelkesedéssel és elkötelezettséggel tettem oda magam.
Azóta a nehéz indexelési projektek nemhogy nem riasztanak vagy feszélyeznek, hanem örömmel tölt el a lehetőség, hogy kéz a kézben dolgozhatok az Úrral a nevek indexelésén, hogy azok, akik már eltávoztak, egy lépéssel közelebb kerüljenek a szertartások elnyeréséhez a templomban. Amikor magamban az előttem lévő feljegyzések részleteit szoktam tanulmányozni, azt tapasztalom, hogy türelmesebb vagyok a feljegyzések megértésére irányuló állhatatosságomban, és amikor azokat megértem, ebben felismerem az Úr kezét. Éreztem Nelson elnök ígéretének a beteljesedését: fokozódik az Úr meghallására való képességem.
Hálás vagyok azért a lehetőségért, hogy részt vehetek a szabadítás és felmagasztosulás munkájában! Az indexelés bámulatos lehetőség arra, hogy Joseph Smith próféta példáját követve felfogjuk azt, ami egyébként felfoghatatlan lenne számunkra, ám ami Isten ajándéka és hatalma által világossá tud válni.