Péntek esti keresztelő

Kép

gyülekezeti ház előtt álló nő

Illusztrálta: Katy Dockrill

Kínából érkeztem az Amerikai Egyesült Államokba, hogy megszerezzem a doktori címemet. A kezdeti izgalmak megtapasztalása után leterhelt a számos elolvasandó és megírandó tudományos dolgozat. Abban sem voltam biztos, hogy miként viselkedjek a tanulmányi tanácsadómmal, amitől még feszültebb voltam. Elveszettnek és magányosnak éreztem magam, és nem tudtam, mit tegyek.

Arra a következtetésre jutottam, hogy a múltbéli vétkeim okozták a szenvedésemet, és bűnbánatot kell tartanom. Este volt, így hát interneten kerestem egy egyházat. Az egyetlen este 9-ig nyitva tartó egyházi épület, amelyet találtam, Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáé volt. Elhatároztam, hogy majd az egyház épületében tartok bűnbánatot, ezért elindultam, majd egy órán át gyalogoltam.

Amikor este 6 óra körül megérkeztem a gyülekezeti házba, láttam, hogy égnek a fények, és kiszűrődő nevetést és zenét hallottam. Körbenéztem, de nem találtam az épület bejáratát. Az ablakon át megláttam egy apát játszani a fiával az egyik szobában. Bekopogtam az ablakon, hogy észrevegyen. Odavezetett az ajtóhoz, behívott, és elmondta, hogy éppen egy keresztelő zajlik.

Utánamentem egy terembe, ahol egy férfi áldást adott egy fiúnak, aki éppen előtte keresztelkedett meg. Az ajtó közelében állva és az áldást hallgatva éreztem, hogy Isten nekem is áldásokat suttog. Szívmelengető érzés volt, amelyről később megtudtam, hogy a Szentlélek volt az. Hallottam egy hangot is, mely azt mondta, hogy megbocsátást nyertem.

A keresztelő után sok kedves embert ismertem meg a résztvevők körében. Már nem voltam magányos. Egy férfi, aki a korábbi gyülekezeti elnökként mutatkozott be, felajánlotta, hogy hazavisz. Néhány hónappal később, miután tanították nekem a misszionáriusi leckéket, megkeresztelkedtem.

Massachusetts államban, Cambridge-ben kereszteltek meg 2018-ban. Ez alkalommal egy fivér arról mondott beszédet, hogy szeretett Mennyei Atyánk volt az, aki annak idején megszervezte azt a pénteki keresztelőt. Elmondta, hogy a keresztelés eredetileg a következő vasárnapon lett volna megtartva, de ütközött egy másik programmal, így áttették péntek estére. Ha nem lett volna ez a változtatás, talán soha nem ismertem volna meg az egyházat, a Szabadítónkat és Mennyei Atyánkat, valamint a fivéreimet és nővéreimet az evangéliumban.