3 Nefi 12–16

Mondd el a gyerekeknek, hogy a 3 Nefi 12:14–16 róluk szól, majd pedig olvasd fel nekik. Minden többes szám második személyben álló vagy arra utaló szó esetén (pl. nektek, reátok stb.) mutass rájuk, és kérd meg őket, hogy ilyenkor ők is mutassanak saját magukra.

Mutass a gyerekeknek egy elemlámpát, és kérd meg az egyiküket, hogy kapcsolja be. Mondd el, hogy amikor a Szabadítót követjük, az olyan, mintha egy lámpával világítanánk, melynek fénye segíthet másoknak is követni Őt. Ezután takard el az elemlámpa fényét, és kérd meg a gyerekeket, hogy nevezzenek meg pár dolgot, amivel jó példát tudnak mutatni másoknak. Minden javaslatuknál engedd, hogy apránként felfedjék a lámpa fényét (lásd még az e heti tevékenységi oldalt).

Énekeljetek el közösen egy dalt, amely arra biztatja a gyerekeket, hogy fényesen ragyogjanak, például: Úgy ragyogok vagy Ragyogj! (Gyermekek énekeskönyve, 84., 96.). Beszélj a gyerekeknek arról, hogy milyen fényt látsz ragyogni bennük, amikor jó cselekedeteket visznek véghez, és mondd el nekik, hogy a világosságuk és példájuk segít másoknak – és neked is – jó cselekedeteket véghezvinni.

Kérd meg a gyerekeket, hogy miközben felolvasod a 3 Nefi 14:7-et, végezzenek olyan mozdulatokat, amelyek a Szabadító e versben álló felhívásait jelképezik. Például maguk elé emelhetik a kezüket („kérjetek”), távcsövet formálhatnak a kezükből („keressetek”), és kopogtathatnak a levegőben („kopogtassatok”). Segíts a gyerekeknek kigondolni, miket mondhatnak és kérhetnek az imáikban. Mondd el, hogy bármit elmondhatunk Mennyei Atyánknak, Ő meg fog hallgatni minket, mert szeret bennünket.

Kérd meg a gyerekeket, mutassák meg, mit csinálnak a kezükkel, a szemükkel és a fejükkel, amikor imádkoznak. Segítségképpen elénekelhettek egy dalt, például: Fejed hajtsd le (Gyermekek énekeskönyve, 18.). Kihez beszélünk, amikor imádkozunk? Tégy bizonyságot arról, hogy Mennyei Atya meghallja az imáinkat.

Énekeljétek el közösen A bölcs és a bolond ember című dalt (Gyermekek énekeskönyve, 132.)., vagy olvasd fel a 3 Nefi 14:24–27-et. Segíts a gyermekeknek behelyettesíteni a saját nevüket a „bölcs ember” helyére. Miért maradt állva a viharban a bölcs ember háza? Nézzétek meg újra a 24. verset, és hangsúlyozd ki, hogy ő hallotta és meg is tette, amit a Szabadító mondott.

Mutass a gyerekeknek egy követ és egy kis homokot. Mutassanak a kőre, amikor olyan választást írsz le, amellyel a Szabadítót követik, illetve a homokra, amikor egy olyan választásról beszélsz, amellyel nem követik a Szabadítót. Tégy bizonyságot arról, hogy amikor megtesszük, amit a Szabadító kér, akkor olyan erősek vagyunk, mint a sziklára épített ház.

Anélkül, hogy a többiek meghallanák, kérd meg az egyik gyereket, játssza el, hogy eszik vagy iszik valamit, az osztály pedig találja ki, hogy mit csinál. Milyen érzés jó ételeket enni vagy tiszta vizet inni? A lelkünket hogyan tápláljuk? A gyerekek olvassák el a 3 Nefi 12:6-ot, hogy megtudják, mit szeretne a Szabadító, mire „éhezzünk és szomjazzunk”. Miként mutathatjuk ki, hogy annyira vágyunk az igazlelkűségre, mint az ételre és az italra?

Hozz képeket különféle ételekről és italokról, és mindegyiket címkézd fel egy szentírás-hivatkozással, például: Zsoltárok 119:103; János 6:35; 2 Nefi 32:3; Énós 1:4; illetve 3 Nefi 20:8. A gyerekek olvassák el a szakaszokat, és mondják el, mit tanítanak arról, hogy miként mutathatjuk ki, hogy éhezzük és szomjazzuk az igazlelkűséget. Mesélj olyan alkalmakról, amikor érezted, hogy eltölt a Szentlélek, és biztasd a gyerekeket, hogy ők is osszák meg az élményeiket.

Kérd meg a gyerekeket, hogy mindannyian fussák át a 3 Nefi 13:1–4-et, 5–8-at vagy 16–18-at, és mondják el, milyen jó cselekedeteket neveznek meg ezek a versek (ha szükséges, mondd el, hogy az alamizsna a szegényeknek adott támogatást jelenti). Vajon a Szabadító miért mondta, hogy ne legyünk olyanok, mint néhányan az ezeket tévő emberek közül?

Adj minden gyereknek egy papírt, amelyre ráírtál egy igazlelkű cselekedetet (vagy engedd, hogy saját példát találjanak ki). Mi vezérelheti azokat, akik így cselekszenek? Kérd meg őket, hogy találjanak ki jó és rossz indokokat is. Biztasd őket arra, hogy mindig helyes okból cselekedjenek jót.

Osztályként közösen olvassátok fel a 3 Nefi 14:21–27-et és 15:1-et. Kérd meg a gyerekeket, hogy álljanak fel, amikor a cselekszi és teszi igéket hallják. Miért hangsúlyozza a Szabadító a tanításainak megcselekvését, és nem pusztán azok meghallását vagy emlékezetben tartását? Kérd meg a gyerekeket, rajzoljanak egy képet a 24–25. vers alapján. Írják fel a sziklára Jézus nevét és egyik tanítását. Énekeljétek el közösen A bölcs és a bolond ember című dalt (Gyermekek énekeskönyve, 132.).

Kérd meg a gyerekeket, hogy álljanak fel, és képzeljék el, hogy az egyik lábuk a Szabadító szavainak meghallását, a másik pedig azok megcselekvését jelképezi. Emeljék fel a „megcselekvő” lábat, és egyensúlyozzanak a „meghalló” lábon. Mi történne, ha erős szél söpörne át a termen? Ezzel a példával szemléltetheted, hogy miért biztonságosabb meg is cselekedni, amit a Szabadító mond, mint csupán meghallani a szavait.