1 és 2 Thessalonikabeliek

Pál azzal kezdte a thessalonikabelieknek írt levelét, hogy emlékeztette a szenteket, milyen módon osztotta meg velük ő és mások az evangéliumot. Ez jó alkalom lehet az osztályod tagjainak annak kiértékelésére, hogy ők miként állnak egymás tanításával és az egymástól való tanulással. Megkérheted az osztály tagjait, hogy olvassák el az 1 Thessalonikabeliek 1:5–8-at és 2:1–13-at, és keressenek benne az evangélium eredményes megosztásához kapcsolódó tantételeket. Ezt követően e versek alapján írhatnak olyan kérdéseket, amelyek segíteni fognak nekik kiértékelni az arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy másoknak tanítsák az evangéliumot. Az egyik ilyen kérdés lehet például ez: „Példát mutatok azokban a dolgokban, amelyeket ismerek?” (lásd 1 Thessalonikabeliek 1:7). Hogyan segíthet nekünk az e szentírásrészekben található tantételek követése jobb szolgálatot tenni azoknak, akiket tanítunk?

Az 1 Thessalonikabeliek 1:5–8; 2:1–13 olyan krisztusi tanítókra emlékeztetheti az osztály tagjait, akik pozitív hatással voltak rájuk, „miként Atya az ő gyermekei[re]” (1 Thessalonikabeliek 2:11). Kérd meg az osztály tagjait, hogy nézzék át ezeket a szentírásrészeket, keressék ki az őszinte szolgálattevő egyik jellemvonását, és gondoljanak egy olyan, általuk ismert tanítóra, aki ezt a jellemvonást példázza. Arra is megkérheted az osztály tagjait, hogy írjanak egy levelet vagy készítsenek egy elismerő emléklapot annak a tanítónak, akire gondoltak. Buzdítsd őket, hogy a levélbe vagy az emléklapra írjanak rá egy verset az 1 Thessalonikabeliekből, és fejtsék ki, hogy az adott tanító milyen tekintetben mutat példát erre a versre. Ha késztetést éreznek erre, akkor oda is adhatják ezt a levelet vagy emléklapot annak, akiről írtak.

Pál azt tanította a thessalonikai szenteknek, hogy „nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten” (1 Thessalonikabeliek 4:7). A szentségről szóló beszélgetés elkezdéséhez az osztályod vagy annak egyik tagja elénekelheti a Több szentséget adjál című himnuszt (Himnuszok, 75. sz.). Kérd meg az osztály tagjait, hogy beszéljék meg a szentségnek azt a himnuszban említett jellemvonását, mely leginkább megragadta a figyelmüket. Írd fel a táblára, hogy Több szentséget adjál, több…, és kérd meg az osztály tagjait, hogy keressenek olyan szavakat vagy kifejezéseket az 1 Thessalonikabeliek 3:9–13-ban és 4:1–12-ben, melyekkel ki tudják egészíteni a mondatot. Hogyan fejleszthetjük ki ezeket a jellemvonásokat?

Némelyek számára ijesztőnek tűnhet a felhívás, mely szerint legyünk szentek. Segíthet, ha az osztály tagjai megértik, hogy a szentség kialakítása fokozatosan végbemenő folyamat, melyhez „mindinkább” történő gyarapodásra van szükség (1 Thessalonikabeliek 4:10). E folyamat szemléltetéséhez megkérheted az osztály egyik tagját, hogy meséljen egy olyan tehetségről vagy eredményről, mely hosszú időn át kitartó erőfeszítést igényelt, például egy tűzdelt takaró készítése vagy az, hogy játsszon egy hangszeren. Miben hasonlít ez a szentté válás folyamatához? Kérd meg az osztály tagjait, hogy nézzék át az 1 Thessalonikabeliek 3:9–13-at és 4:1–12-t, és mondjanak azzal kapcsolatos meglátásokat, hogy milyen erőfeszítésre van szükség a Pál által leírt módokon történő szentté váláshoz. Mi segít nekünk a szentség felé haladni?

Az alábbiakhoz hasonló kérdések elindíthatják a beszélgetést Pál munkára vonatkozó tanácsáról: Milyen következményei vannak a restségnek? Szerintetek mit értett Pál a „csendes” és a „csendesen” szavakon (1 Thessalonikabeliek 4:11; 2 Thessalonikabeliek 3:12)? Felírhatsz a táblára ezekhez hasonló kérdéseket, melyeket az osztály tagjai átgondolhatnak, miközben elolvassák az 1 Thessalonikabeliek 4:11–12-t és a 2 Thessalonikabeliek 3:7–13-at. Kérd meg őket, hogy párokban, kis csoportokban vagy az osztállyal közösen beszéljék meg ezeket a kérdéseket. Mely további szentírások segítenek nekünk megérteni a munka fontosságát és a restség veszélyeit? (Lásd a További források rész javaslatait.)

A nagy hitehagyás megértése megerősítheti az osztályod tagjainak bizonyságát Jézus Krisztus evangéliumának visszaállításáról. A Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára e heti vázlata több forrásanyagot is tartalmaz a hitehagyásról. Megkérheted az osztály néhány tagját, hogy készüljenek fel e forrásanyagok tanulmányozásából származó meglátások megosztására, vagy az osztályban közösen is tanulmányozhatjátok és megbeszélhetitek ezeket. A További források rész számos olyan rövidfilmet is tartalmaz a visszaállításról, melyek kiegészíthetik a beszélgetéseteket.

Hasznos lehet, ha megbeszéltek néhány olyan metaforát, melyet a hitehagyás jellemzésére használtak a próféták, például: szakadás (lásd 2 Thessalonikabeliek 2:3), éhség (lásd Ámós 8:11–12), a nyáj közé jövő gonosz farkasok (lásd ApCsel. 20:28–30) és viszkető fül (lásd 2 Timótheus 4:3–4). Párokra is oszthatod az osztály tagjait, és megkérheted őket, hogy olvassanak el egyet vagy többet ezekből a szentírásokból (vagy más, általad választottak közül), és mondják el, hogy mit tanítanak az adott versek a nagy hitehagyásról. Mit tanítottak a próféták a hitehagyásról és annak hatásairól?

Segíthetsz az osztály tagjainak még többet megtudni a nagy hitehagyásról, ha megkéred őket, képzeljék el, hogy van egy barátjuk, aki nem érti, miért volt szükség az evangélium visszaállítására. Készíts a táblán egy kétoszlopos táblázatot ezekkel a fejlécekkel: A hitehagyás okai és A hitehagyás hatásai. Kérd meg az osztály tagjait, hogy párokban vagy kis csoportokban nézzék át A nagy hitehagyás címszó alatti részt a Prédikáljátok evangéliumomat! kiadványban (35–36. oldal), és keressék meg a hitehagyás azon okait és hatásait, melyeket felírhatnak a táblára. A táblázatba felírt mely meglátásokat használhatnák fel, hogy segítsenek a barátjuknak megérteni a visszaállítás szükségességét?

Javára válna-e vajon az osztálynak annak megbeszélése, hogy miként kerüljük el a „szakadás[t]”? Megkérheted őket, hogy nézzék át a 2 Thessalonikabeliek 2-t, és keressenek egy olyan tanácsot, amelyet a barátjuknak adhatnának, hogy segítsenek neki elkerülni a személyes hitehagyást.