1 és 2 Timótheus; Titus; Filemon

• Az osztályod tagjai olyan időszakban élnek, amikor sok hamis tanítást tanítanak az emberek. Timótheus és Titus is ilyen időszakban éltek, vagyis Pál nekik adott tanácsa javára válhat az osztályod tagjainak. A Pál tanácsait tartalmazó szentírások némelyike a További források részben található. Megkérheted az osztály tagjait, hogy olvassanak el egyet-egyet ezekből, és mondják el, hogy mit tanultak az igaz tan fontosságáról (lásd még Alma 31:5).

• Az osztályod tagjai talán fel sem ismerik, milyen ereje van az általuk mutatott jó példának. Megkérheted őket, hogy beszéljenek arról, milyen módon példázzák Krisztus tanítványait általuk ismert emberek, például az osztálytársaik. Segítheti a beszélgetést, ha felsorolsz a táblán olyan szavakat a 12. versből, melyek elmondják, hogy miben mutassunk példát: beszédben, magaviseletben, szeretetben, lélekben, hitben és tisztaságban. Az osztály tagjai megbeszélhetik, hogyan lehetünk ily módokon példái a hívőknek.

• A Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára e heti vázlata arra kérte az osztályod tagjait, hogy a 2 Timótheusban nézzék meg, milyen tanácsokat adott Pál Timótheusnak, hogy buzdítsa őt a szolgálatában. Kérd meg az osztály tagjait, hogy osszanak meg ezzel kapcsolatban talált meglátásokat, de azt is megteheted, hogy adsz nekik néhány percet Pál tanácsainak kikeresésére és felsorolására (az 1. fejezetben van néhány jó példa). Egy olyan élményüket is megoszthatják, melynek során Isten segített nekik legyőzni a félelmüket, és megadta nekik az „erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét” (2 Timótheus 1:7).

• Miután figyelmeztette Timótheust, hogy „nehéz idők” állnak majd be, Pál bizonyságot tett a szentírások erejéről és fontosságáról (lásd 2 Timótheus 3:1, 14–17). Beszélgetést kezdhetsz a szentírások fontosságáról a nehéz időkben azzal, ha megkéred az osztály tagjait, hogy nézzék át, mit mondott Pál a 2 Timótheus 3:1–7-ben az utolsó napok veszélyeiről. Kereshetnek és megoszthatnak olyan szentírásokat, amelyek már segítettek nekik védekezni ezekhez hasonló veszélyekkel szemben (néhány példát felsorol a További források rész). Hogyan véd minket a szentírások tanulmányozása a mai világ gondjaitól?

• Pálnak a szentírások erejéről szóló tanácsának tanulmányozása lehetőséget adhat az osztály tagjainak, hogy buzdítsák egymást az Isten igéjének tanulmányozására irányuló erőfeszítéseikben. Az osztály tagjai elolvashatják a 2 Timótheus 3:14–17-et, és beazonosíthatják, hogy milyen áldások és milyen védelem ered a szentírások tanulmányozásából. Azután mesélhetnek olyan élményekről, amikor azért teljesedtek be az életükben ezek az áldások, mert tanulmányozták a szentírásokat. Annak átgondolására is adhatsz pár percet a tanulóknak, hogy mit tehetnek azért, hogy egyénileg és családilag is jelentőségteljesebb élményeket szerezzenek a szentírásokkal kapcsolatban.

• Mielőtt beszélgetést kezdenél a Filemonhoz írt levélről, megkérheted az osztály egyik tagját, hogy osszon meg néhány információt Filemonról, valamint a szolgájáról, Onésimusról (a Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára e heti vázlata tartalmaz egy rövid leírást). Ezt követően két csoportra oszthatod az osztályodat, és mindegyiknek adhatsz egyet az alábbi kérdések közül: Milyen hasonlóságokat láttok aközött, amit Pál hajlandó volt megtenni Onésimusért, és amit a Szabadító készségesen megtett értünk? Bár Filemon számára valószínűleg nehéz volt megbocsátani szökött rabszolgájának, milyen tekintetben tette könnyebbé a megbocsátást Jézus Krisztus evangéliuma? Miután a csoportok elmondták, amit megtudtak, megkérheted az osztály tagjait, hogy osszanak meg olyan szentírásrészeket vagy élményeket, amelyek segítettek nekik jobban megérteni a megbocsátást. Kevin R. Duncan eldernek a További források részben található üzenete segítheti ezt a beszélgetést.

• 1 Timótheus 1:1–7; 4:1–2, 6; 6:3–5, 20–21

• 2 Timótheus 3:13–17; 4:2–4

• Titus 1:7–9; 2:1, 7–8

Kevin R. Duncan elder azt tanította:

„…nincsen olyan élő lélek, aki egyszer-máskor ne válna áldozatául valaki más gondatlan tetteinek, sértő viselkedésének, sőt akár bűnös magatartásának. Olyasvalami ez, ami mindannyiunkban közös.

Hálás vagyok, hogy Isten – a gyermekei iránt érzett szeretete és irgalma miatt – módot adott arra, hogy segítsen átkelnünk az élet ilyesfajta, olykor viharos tapasztalatain. Menekülőutat biztosított mindazok számára, akik mások helytelen tetteinek áldozatává lesznek. Megtanította nekünk, hogy képesek vagyunk megbocsátani. […]

Sok évvel ezelőtt egy kerítés javítása közben egy apró szálka került az ujjamba. Tettem egy gyengécske kísérletet az eltávolítására, és azt gondoltam, sikerrel jártam, de kiderült, hogy nem így volt. Ahogy telt az idő, a bőr benőtte a szálkát, és egy kis púp keletkezett az ujjamon. Nagyon zavaró volt, és időnként fájdalmas is.

Évekkel később úgy döntöttem, hogy végre teszek valamit. Mindössze annyit csináltam, hogy kenőccsel bekentem a púpot, és lefedtem sebtapasszal. Ezt az eljárást gyakran megismételtem. El sem tudjátok képzelni a meglepetésemet, amikor egyik nap, amikor levettem a tapaszt, a szálka kijött az ujjamból!

A kenőcs felpuhította a bőrt, és kivezető utat biztosított annak, ami a fájdalom forrása volt oly sok éven át. Miután a szálka kikerült, az ujjam hamarosan begyógyult, és mára már nyoma sincs a sérülésnek.

Hasonlóképpen a meg nem bocsátó szív is oly sok szükségtelen fájdalmat táplál. Amikor alkalmazzuk a Szabadító engesztelésének gyógyító balzsamát, akkor Ő meglágyítja a szívünket, és segít megváltoznunk. Ő képes meggyógyítani a sebzett lelket (lásd Jákób 2:8)” (A megbocsátás gyógyító balzsama. Liahóna, 2016. máj. 33.).